194258. lajstromszámú szabadalom • Akaricid, inszekticid, fungicid készítmények és eljárás a hatóanyagként alkalmazott új N-alkil(én)-N-(O,O-diszubsztituált- tiofoszforil)- N',N' diszubsztituált glicin-amidok előállítására
1 194258 2 Vegyület Élő atkák száma db/levél Hatékonyság % száma, dózisa kezelés kezelés utáni kezelés utáni kg/ha előtt 3 nap 7 nap 14 nap 21 nap 3 nap 7 nap 14 nap 21 nap 17. 0,025 457. . 338 651 745 1155 22,68 82,0 80,78 69,15 0,05 469 352 24 346 826 21,54 99,36 91,30 78,69 0,1 396. . 303 207 90 82 20,04 93,4 97,32 97,48 02 111 43 0 0 1 59,51 100,0 100,0 999 0,4 42 17 0 0 0 57,69 100,0 100,0 100,0 Phctran 0,05 159 124 195 549 195 18,47 84,67 40,72 84,67 0,10 41 24 7 29 210 38^1 97,85 91,66 37,48 0,40 14 5 0 39 16 62,67 100,0 57,15 86,05 Danitól 0,05 137 91 136 419 323 30,56 87,46 63,93 7122 0,1 312 202 183 191 412 32,32 92,59 92,78 82,71 Kezeletlen kontroli 115 110 910 975 942 A táblázat adataiból látható, hogy a találmány szerinti 17. sorszámú vegyiiletet tartalmazó készítmény már 0,05 kg/ha dózisban alkalmazva olyan jó és tartós akaridd hatást mutat, mint a két közismert és alkalmazott készítmény 0,1 -0,4 kg/ha dózisban. Ez utóbbi magasabb dózisokban alkalmazva pedig mind hatásában, mind hatástartamában messze felülmúlja mind a Plictran 25WP-t, mind a Danitól lUE-t. 30. példa Akaridd hatás vizsgálata szója növényen takácsatka (Tetranychus urticae KOCH) különböző fejlődési alakjai ellen A kísérleteket szegfűről származó győri atka törzzsel végeztük, amely korábbi vizsgálataink szerint dimetoát és klórpropilát rezisztens, valamint amitráz, dieno-klór és dhexatin érzékeny. A megfigyelések során 3566 mozgó egyedet; 2234 nőstényt, 251 deutonimfát, 390 lárvát és 4031 tojást vizsgáltunk meg. A közönséges takácsatka egyedeit szója növényen tenyésztettük. A vizsgálni kívánt atkatörzzsel fertőzött leveleket csíkokra vágva fertőzetlen növényekre helyeztük. A takácsatkák gyorsan a friss szója levelekre vándoroltak. Az így befertőzött szója leveleket 24 óráig olyan klimakamrában tartottuk, ahol állandó megvilágítást, 25 ± 2 °C-t és 90—95% páratartalmat biztosítottunk a tojáslerakás és a kelés elősegítésére. A tojási idő letelte után a leveleket leszakítottuk a tőről és sztereomikroszkóp alatt a tojások kivételével minden alakot eltávolítottunk ecsettel. így a levélen maradó tojások egyidősek. A pétries ész éket visszahelyeztük a klimakamrába, majd a protonimfa állapotú egyedeket tartalmazó leveleket friss növényekre raktuk át. Az ivarérettség eléréséig élő növényen fejlődtek az atkák. Az első tojások letojásának idejét az első napnak tekintve, a 3-5 napos kifejlett nőstényeket használtuk fel a vizsgálatokhoz. A deutonimfákat a tojatás utáni 10., a protonimfákat a 8., a lárvákat a 6.napon és a tojásokat a tojatás utáni 1. és 5. napon kezeltük a találmány szerinti 17. sorszámú (ld.i. táblázat) vegyületből a 7. példa szerint formulázott készítmény különböző hatóanyagtartalmú oldataival. A mozgó alakok esetében a fertőzött leveleket csíkokra vágva újra friss növényekre tettük és az atkák átvándorlása után 2-3 óra múlva elvégeztük az ** akaridd készítményes kezelést. A tojások vizsgálatánál a nőstények eltávolítása után kezeltük a leveleket. A vizsgálatokhoz a FAO által javasolt (BUSVINE, 1980) rezisztenda vizsgálati módszerek közül a levél 3Q bemártásos módszert használtuk. Ezek szerint a vizsgált akaridd szerből 6 tagból álló hígítási sorozatot készítettünk desztillált vízzel; 028%, 0,14%, 0,07%, 0,035%, 0,0175% és 0,00875%. A kezelés során mindig a desztillált vizes kontroll az első,majd az alacsonyabb koncéntrádó felől haladtunk a magasabb felé. 35 A kezeléseket 25 °C körüli hőmérsékletű helyiségben végeztük. A befertőzött és leszakított levélkéket óvatos mozgatás közben 10 másodpercig a 22 C-os oldatba mártottuk. A leveleket ezután óvatosan megráztuk,hogy a nagy cseppeket eltávolítsuk, majd petricsészébe vizes vattára helyeztük őket és a levél szé- 40 lét gyapjúzsírral körbekentük,hogy megakadályozzuk az atkák levándorlását. Miután a szer megszáradt a leveleken, a petri-csészéket klimakamrába helyeztük el, 24 ± 2 °C-ra 16/18 órás hosszú nappalon, 800 lux megvilágítás és 90—95% relatív páratartalom mellett. Az értékelést sztereomikroszkóp alatt végeztük, megállapítva az élő és az elpusztult egyedek számát. A 3—5 napos nőstényeket a kezelés utáni 1., 3. és 7. napon, a deutonimfákat, protonimfákat és lárvákat a kezelés utáni 1. és 3.napon értékeltük. Az ovicid hatás vizsgálatánál külön értékeltük a 50 tojásból kikelt lárvák (élő és elpusztult), valamint a proto-és deutonimfák arányát. A kontakt maradékhatás vizsgálatánál a szója leveleket a találmány szerinti 17. sorszámú vegyületet 028% koncentrádóban tartalmazó,a 7. példa szerinti készítményből hígított oldatba mártottuk. 55 A kezelés után 4,12, 24 és 48 órával lándzsatűvel 3—5 napos nőstényeket helyeztünk a levelekre. Az értékelést 7 alkalommal naponta végeztük. Az értékelésnél figyelembe vettük a desztillált vízzel kezelt kontroll egyedek pusztulását. A pusztulási % kiszámítására a Henderson-Tilton képletet (ld. 18. 60 példa) használtuk. Az egyes fejlődési alakokra kifej-14
