194233. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetraoxo-vegyületek előállítására
1 A találmányunk szerinti eljárással előállítható vegyüetek P/UP aránya kisebb mint a referens anyagként alkalmazott, ismert Diazepamé. Az (Ic) képletű vegyületek és gyógyászatilag alkalmas savaddídós sóik tehát értékes farmakológia! hatásokat mutatnak, így különösen a központi idegrendszerre hatnak és a szociális viselkedésre kedvező hatást gyakorolnak. Az (Ic) képletű vegyületek anxiolitikus, antipszichotikus éa antidepresszív hatáskomponensekből álló kedvező hatásspektrummal rendelkeznek és toxicitásuk alacsony. Az (Ic) képletű vegyületek központi idegrendszerre kifejtett hatását standard állatkísérletekkel igazoljuk. A farmakológiai teszt-módszereket az alábbiakban ismertetjük: Az (Ic) képletű vegyületeket az előállítási példákban szereplő számokkal jellemezzük. 1. Minimális toxikus dózis meghatározása 20- 25 g testsúlyú hímegereknek a teszt-vegyű le tét p.o. és i.p. 300 mg/kg maximális dózisban adjuk be. Az állatokon a toxikus tüneteket 3 napon át gondosan megfigyeljük. A teszt-vegyület beadása után 24 órán át az összes tüneteket és pusztulásokat is megfigyeljük és feljegyezzük. Az állatok elpusztulása vagy erősen toxikus tünetek fellépése esetén a dózist addig csökkentjük, míg toxikus tüneteket már nem tapasztaunk. A pusztulást vagy erősen toxikus tüneteket előidéző dózisokat tekintjük minimális toxikus dózisnak. Az eredményeket az alábbi táblázat tartalmazza. Teszt-vegyület Minimális toxikus dózis száma mg/kg egér p.o. i.p. 3135. >300 >300 3143. >300 >300 3)07. >300 200 3110. >300 >300 2. Antipszichotikus hatás vizsgálata Az antipszichotikus hatás vizsgálata céljából meghatározzuk patkányon a teszt-vegyületnek a feltételes elkerülési reagálásra („conditioned avoidance response” = CAR) kifejtett gátló hatását, ebből az antipszichotikus hatásra lehet következtetni. A CAR-tesztet Capaldi és tsai módszerével (Myers R.D.: Methods in Rsychobiology, Academic Press, Londos, New York, 71—74. oldal) végezzük el. A kísérlethez teljesen automatikus egyirányú kondicionáló ketrecet alkalmazunk. A ketrecet két, egymással átjáró útján összekötött kamrával részekre osztjuk, a ketrecek alsó része acélrácsból áll, amelyen keresztül az első kamrába elektromos ingereket juttathatunk. Az állatok az elektromos ingerek elkerülése céljából az első kamrából (startkamra) a második kamrába menekülhetnek. A ketrecek tetején lámpa és hang szóró helyezkedik el, az utóbbi hangjelzést ad le. A kísérlet során az állatokat a startkamrába helyezzük és a lámpát és hangszórót figyelmeztető szignálként (= kondicionált stimulus) egyiedjűleg bekapcsoljuk. 11a az állat ok már a figyelmeztető szignál hatására a biztonságot nyújtó másik kamrába futnak át, úgy ezt „CAR’-nak tekintjük. Ha az állatok 5 mp-en belül nem futnak át a biztonságot nyújtó második kam2 rába, úgy további 15 mp-en át elektromos áramot vezetünk a startkamra alján levő rácsba (= nemfeltételes stimulus). Ha az állatok erre az ingerre a biztonságot nyújtó második kamrába menekülnek, úgy ezt nem feltételes menekülési reakciónak („unconditioned escape response” = UER) tekintjük. A két modulus azonnal automatikusan kikapcsol, mihelyt az állatok a második kamrába átmenekültek. A kísérlethez 140-210 g testsúlyú nősténypatkányokat alkalmazunk. Az állatok előző napon 20 átfutást magában foglaló edzés során megtanulták, hogy a fény és hangszóró bekapcsolásakor hogyan kell reagani, azaz elsajátították a kondicionált elkerülési reakciót (CAR). Minden csoportban dózisonként 4—4 állatot alkalmazunk és az állatokat 1,5-4 perces szünetekkel 15 alkalommal vetjük alá a kísérletnek. Az utolsó 10 kísérlet átlagértékét meghatározzuk. A kísérlet megkezdése előtt egy órával az állatoknak beadjuk a teszt-vegyület 2%-os tilóz-oldattal képezett szuszpenzióját, orálisan, 10 ml/kg mennyiségben. A kontroli-csoport állatai azonos mennyiségű tilóz-oldatot kapnak. A „CÁR” 50%-os gátlásához — azaz 50%-os elkerülési blokádhoz — szükséges dózist meghatározzuk / uml/kg = EDS0 AB). Meghatározzuk továbbá az UER 50%-os gátlásához — azaz 50%-os menekülési blokádhoz - szükséges dózist (= ED50 EB). Az eredményket az alábbi táblázat tartalmazza. * 3 A teszt-vegyület . Antipszichotikus hatás száma ED5Q AB EDS0EI umól/kg umól/kg 3107. 27 70 3110. 50 200 3150. 57 >215 (215 = 43% EB) Az (Ic) általános képletű vegyületek esetében az AB/EB arány kedvező. 3. Antidepresszív hatás vizsgálata Az antidepresszív hatás vizsgálata céljából meghatározzuk a teszt-vegyületnek az 5-hidroxi-triptofán (= 5—HTP) küszöbérték alatti dózisának hatását felerősítő aktivitását. Az eljárást Come és tsai által leírt módszer (Br. J. Pharmacol. 20, 106—120) módosításával végezzük el. A módszer lényege, hogy meghatározzuk az 5-hidroxi-triptofán küszöbértéke alatti dózisával kezelt egereken a teszt-vegyület hatására bekövetkező fejrázó szindrómát, azaz a teszt-vegyület és az 5-hidroxi-triptofán kölcsönhatását. A teszthez 20-30 g testsúlyú hím NMRI-egereket alkalmazunk. A teszt-vegyület beadása előtt 60 perccel az állatoknak 25 mg/kg mennyiségben a MAO-gátló Pargylint adagolunk i.p. 10 ml 2%-os tilóz-oldat/kg mennyiségben. Minden dózishoz 20-20 állatból álló csoportot alkalmazunk. A teszt-vegyületet az állatoknak p.o. 2%-os tilóz-oldatban szuszpendáJva 10 ml/kg mennyiségben adjuk be. Az állatok 30 perc elteltével i.p. 50 mg/kg Dózisban 5-hidroxi-triptofánt kapnak, 10 ml 2%-os tilóz-oldat/kg mennyiségben. Az állatokat egyesével helyezzük a ketrcekbe. A kontroli-csoport állatai csak Pargylin-injekciót, 5-HTP 194.233 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 10
