194218. lajstromszámú szabadalom • Uj eljárás benzotiazin-karboxamidok előállítására

1 19 4 218 2 A találmány tárgya új eljárás benzotiazin-kar­­boxamidok előállítására. A 3 S91 584 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás kétféle szintézis-módszert ír le N­­•szubsztituált benzotiazin-karboxamid gyulladásgátló szerek szintézisére. Az egyik módszert olyan karboxa­­midok előállítására használják, amelyekben az N szubsztituens nem heterociklusos csoport. Ez a mód­szer abban áll, hogy valamely R3NCO általános képletű szerves izocianátot - ahol Rj jelentése ál­tól-, fenil- vagy naftalincsoport - 4-oxo-(vagy 2- -oxo-)-l,2-benzotiazinnal reagáltatnak például vala­mely (V) általános képletű vegyületté vagy a megfe­lelő 3-oxo-4-karboxamiddá. Egy másik módszer előnyösen használható az olyan amidok előállítására, amelyeknek N-szubsz­­tituense heterociklusos csoport. Ez az eljárás abban áll, hogy a kívánt benzotiazin-karboxamid előállí­tása céljából megfelelő karbonsavésztert olyan R2NH2 általános képletű aminnal reagáltatnak, amelyben R2 jelentése heterociklusos csoport (A. reakcióegyen­let). A 3 891 637 számú amerikai egyesült államok­beli szabadalmi leírás olyan eljárást ír le, amellyel a (VII) általános képletű N-heterociklusos amidok a megfelelő N-fenil-amidókból amidálással állíthatók elő. A 3 853 862 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás eljárást ismertet a (VII) általános képletű 4-oxo-1,2-benzotiazin-3-karboxamidok elő­állítására, amely abban áll, hogy (III) általános kép­letű benzoszulfonil-glicin-amidokat fém-hidridek je­lenlétében ciklizálnak (B. reakcióegyenlet). Az 1981. szeptember 15-én közzétett, 4 289 879 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás módszert ír le piroxikam (4-hidroxi-2-metil-N-[2- -piridil]-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxamid-l,l-dioxid) előállítására a megfelelő 3-(2-metoxi-etil)-észterbőí. Azt tapasztaltuk, hogy az ismert eljárásoknál előnyösebben állíthatók elő a benzotiazin-karboxa­­mid-származékok bizonyos új közbülső termékeken keresztül. A találmány tárgya tehát új eljárás az (I) általános képle tű 3,4-dihidro- 2H-1,2-benzotiazin-2-karboxa­mid-l,l-dioxidok előállítására - a képletben Z 2- -piridil- vagy 2-tiazolil-csoportot jelent - vagy (II) általános képletű észter - ahol R1 1-4 szénatomos alkilcsoportot jelent - a reakció szempontjából közömbös szerves oldószer jelenlétében, ekvimolá­­ris mennyiségű (III) általános képletű aminnal törté­nő reagáltatásával — a képletben Z a fenti jelentésű -, oly módon, hogy a reagáltatást 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten végezzük, majd a kapott, (IV) általános képletű közbülső terméket — a kép­letben R1 a fenti jelentésű és Z1 a -C=N- csoporttal Z heterociklusos csoportot alkot, ahol Z 2-piridil­­vagy 2-tiazolil-csoport - a reakció szempontjából közömbös szerves oldószer jelenlétében az oldószer forráspontján melegítjük, majd lehűtjük. A találmány szerinti eljárásban a (IV) általános képletű közbenső termék izolálása lehetőséget ad egy további tisztításra, amire az ismert eljárásoknál nincs mód. Ily módon a találmány szerinti eljárásnál kisebb tisztasági fokú kiindulási anyagok használha­tók, minthogy azokat a (IV) általános képletű köz­benső termék izolálása után tisztítjuk. Ez jelentős előny, mert szennyezett ZNH2 általános képletű amin használható az (I) általános képletű gyulladás­gátló anyag tisztaságának csökkenése nélkül. Ismeri továbbá a szakmában, hogy a fentiekben definiált ZNH2 általános képletű aminokat az ismert mód­szerekkel nehéz tisztítani-. A találmány szerint a (IV) általános képletű ve­­gyületeket úgy állítjuk elő, hogy a (II) általános képletű 4-oxo-l,2-benzotiazin-3-karbonsavészter és a megfelelő ZNH2 általános képletű amin - ahol Z jelentése a fentebb megadott — körülbelül ekvimo­­láris mennyiségét reagáltatjuk egymással. A reakciót közömbös szerves oldószer jelenlétében, 0°C és 110°C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre, a reak­cióidő maximálisan 24 óra. Előnyösen 20°C-tól 90°C-ig teijedő reakcióhőmérsékleten dolgozunk. Ezen a hőfokon a reakció általában néhány perctől néhány óráig terjedő idő alatt, például 15 perctől 4 óráig terjedő idő alatt végbemegy. A (IV) általános képletű vegyületet ezután kívánt esetben például a reakcióelegy szobahőmérsékletre vagy az alatti hőmérsékletre való hűtésével, a kicsapódott szilárd anyag szűrésével és szárításával izoláljuk. A reakció szempontjából közömbös szerves ol­dószer alatt olyan oldószert értünk, amely sem a kiindulási anyagokkal, sem a reakció termékeivel a reakció körülményei között számottevően nem reagál és a reakcióhőmérsékleten vagy az alatti hő­fokon a kiindulási anyagokat legalább számottevő mértékben oldja. Ezen túlmenően olyannak keli lennie, hogy abból a kívánt termék szakember szá­mára ismert módon kinyerhető legyen. A kívánt (1) általános képletű vegyületek előállításánál használ­ható iners szerves oldószerek például a szénhidro­gének, mint benzol, toluol, xilolok, etil-benzol, tetralin vagy dekalin; halogénezett szénhidrogének, mint kloroform, diklór-metán, diklór-etán, etií­­-bromid vagy etilén-dibromid; ketonok, mint ace­­ton vagy metil-etil-keton; éterek, mint dietil-éter, tetrahidrofurán, 2,3-dimetoxi-etán vagy di-(etilén­­-glikol>dimetil-éter; dialtól-amidok, mint dimetil­­-formamid, dimetil-acetamid vagy N-metil-2-pirrolÍ- dinon; dimetil-szulfoxid vagy acetonitril. Különösen előnyösek azok az említett oldószerek, amelyek­nek forráspontja légköri nyomáson legalább olyan magas, mint az alkalmazott reakcióhőmérséklet. Gazdasági és hatékonysági szempontból különösen előnyös kereskedelmi xilol-elegy használata. A kapott (IV) általános képletű vegyület melegí­tését szintén a fentiekben említett, különösen elő­nyösen használható közömbös szerves oldószerek egyikében hajtjuk végre, de megnövelt hőmérsékle­ten, hogy a reakcióban keletkező alkoholt eltávolít­­suk. Ezt a reakciót előnyösen körülbelül 120°C- tól 200°C-ig terjedő hőmérsékleten, különösen elő­nyösen körülbelül 135°C és 145°C közötti hőmér­sékleten végezzük. A közömbös szerves oldószerek ugyanazok, ame­lyek a (IV) általános képletű közbülső termékek elő­állításakor alkalmazhatók, azoknak az oldószereknek a kivételével, amelyek az előnyösen alkalmazható reakcióhőmérséklet-tartománynál lényegesen alacso­nyabb hőmérsékleten forrnak, és ezért használatuk nagynyomású berendezést igényelne. Különösen elő­nyös oldószer ehhez a reakcióhoz a toluol, xilolok, etil-benzol, tetralin és dekalin; gazdasági és hatékony­­sági okok miatt a legelőnyösebb a xilolelegy használa­ta. Szakember számára nyilvánvaló, hogy a xilol­­elegynek az is előnye, hogy forráspontja a különösen előnyös reakclóhőmérséklet-tartományba esik, ami 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 80 2

Next

/
Thumbnails
Contents