194209. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrogéntartalmú cikloalifás gyűrűvel rendelkező új piridin-2-éter-származékok és piridin-2-tioéter-származékok előállítására

1 194:: 09 2 Fieser „Reagents for Organic Synthesis”, John Wiley and Sons, Inc., New York, 1967, 1. kötet, 1303-1304. és 2. kötet, 471. oldalakat). 2. Azokban az (I) általános képletű vegyületek­­ben, amelyekben R3 jelentése metilcsoport, halogén­­-hangyasav-(l-4 szénatomos>aIkil-észterekkel vagy foszgénnel végzett reakcióval, majd ezt követően va­lamely 1—4 szénatomos alkanollal végzett reagálta­­tás útján, bevihető valamely 1-4 szénatomos aflcoxi­­■karbonil-csoport. Erre a célra előnyösen egy klór­­-hangyasav-(l—4 szénatomos)-alkil-&ztert (például klór-hangyasav-etil-észtert) alkalmazunk. Ezeket a reakciókat oldószerrel, illetve szuszpen­­dálószerrel, vagy ezek nélkül, 20 és 180 °C közötti, előnyösen 40 és 120 °C közötti hőmérsékleten hajt­juk végre, Oldószerként például a következők jönnek számításba: aromás szénhidrogének (toluol, xilol), klórozott szénhidrogének, így a inetilén ádorid vagy a kloroform. 3. Amennyiben az (í) általános képletű vegyüle­­tekben az R3 szubsztituens 1-4 szénatomos alkoxi­­-karbonil-csoportot képvisel, úgy ez a csoport szolvo­­litikusan lehasítható; ekkor olyan (I) általános képle­tű vegyületeket kapunk, amelyekben R3 jelentése hidrogénatom. A lehasítást ismert módon, például savval (ásványi savval, így hidrogén-kloriddal, kénsav­val, különösen tömény hidrogén-halogeniddel, így HBr) (jégecet-rendszerrel) végzett elszappanosítással, vagy bázisos anyaggal (kálium-karbonát, nátrium-kar­bonát, vizes alkáli oldat, alkoholos alkálioldat, ammó­­nium-hidroxid), 10 és 150 °C közötti, különösen 20 és 100 "C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Amennyiben R3 a W csoportot jelenti, amely vala­mely szolvolitikusan lehasítható védőcsoport (pél­dául trifluor-aoetil-csoport, tritilcsoport, p-toluolszul­­fonilcsoport, formilcsoport, terc-butil-oxikarbonil­­-csoport és hasonlók), úgy ezt a W csoportot hasonló módon hasítjuk le. Amennyiben R3 jelentése benzilcsoport, a-fenil­­■etil-cső port., vagy, mint W csoport, valamely más, szokásos, hidrogénezéssel lehasítható védőcsoportot képvisel, úgy a lehasítást célszerűen katalitikus hidro­génezéssel végezzük, szokásos hidrogénező katalizá­torok — különösen palládium-katalizátorok, platina­­■oxid vagy Raney miiekéi - jelenlétében, valamely oldó- vagy szuszpendálószerben, adott esetben na­gyobb nyomáson, 20 és 100 °C közötti, különösen 40 és 80 °C közötti hőmérsékleten. Oldó-, illetve szuszpendálószerként például a következőket vehet­jük számításba: víz, rövidszénláncú alifás alkoholok, ciklusos éterek, így a dioxán vagy a tetrahidrofurán, alifás éterek, a dimctil-formamid stb., valamint az említettek elegyek Hidrogénül ízissei lehasítható védő­csoportok például a következők: a-aril-alkil-csopor­­tok, a benzolgyflrűben szubsztituált benzilcsoportok (p-bróm- vagy p-nitro-benzil-csoport), aralkoxi-karb­­onil-csoportok, így a benziloxi-karbonil-csoport és a benzil-tio-karbonil-csoport. W védőcsoportokként különösen a peptidek szin­tézisénél szokásos védőcsoportok jönnek számításba. Ezt illetően többek között Jesse P.Greenstein és Mil­ton Winitz „Chemistry of Amino Acids” New York, 1961 (John Wiley and Sons, Inc.) c. könyve 2. köte­tének például 883. oldalán, valamint az ezt követő oldalakon leírtakra utalunk. 4. Amennyiben az Rt szubsztituens nitrocsoportot jelent, úgy ez a megfelelő aminocsoporttá redukálha­tó. Erre a redukcióra különösen a katalitikus hidrogé­­nezés jön számításba. Katalizátorként például Raney­­■nikkelt,, nemesfémeket — így palládiumot vagy plati­nát -, valamint ezek vegyiúeteit alkalmazhatjuk, és­pedig hordozóval - így pádául bárium-szulfáttal,kal­cium-szulfáttal stb. - vagy hordozó nélkül. A nitro­géncsoport hidrogénezését ajánlatos 20 és 80 "C kö­zötti hőmérsékleten és körülbelül 5-5Ö-10s Pa nyo­máson, valamely oldószerben, például valamilyen al­koholban, dioxánban, tetrahidrofuránban stb. végez-' ni. A redukált vegyidet ezt követő elkülönítése szem­pontjából bizonyos esetekben előnyös lehet, ha a hidrogénezendő reakciókeverékhez kezdetben szárító anyagot, így például vízmentes nátrium- vagy magné­zium-szulfátot adunk. Redukálhatunk továbbá nasz­­censz hidrogénnel is, például dnk/hidrogén-klorid, ón/hidrogén-klorid, vas/hidrogén-klorid rendszerrel, vagy a kén-hidrogén sóinak alkoholos-vizes oldatával, körülbelül 70 és körülbelül 120 °C közötti hőmérsék­leten, vagy aktíváit alumíniummal, víztartalmú éter­ben , 20 és 40 °C közötti hőmérsékleten vagy ón(II)­­■klorid/hidrogén-klorid rendszerrel is. 5. A piridingyűrűben levő aktivált halogénatomdk más csoportokra, példaképpen egy olyan aminocso­­portra, amely adott esetben fenil-(l—4 szénatomos)­­-alkil-csoporttal szubsztituált, kicserélhetők. Ezt a reakciót például valamilyen inert oldó- vagy szusz­pendálószerben — így tetrahidrofuránban, dioxán­ban, rövidszénláncú alkanolban (etanolban, n-propa­­nolban), dimetil-szulfoxidban vagy dimetil-formamid­­ban —, vagy a bázisos reakciópartner feleslegében is végrehajthatjuk, 50 és 200 °C közötti, előnyösen 80 és 130 °C közötti hőmérsékleten. Ennek során sav-' akceptorokat - így kálium-karbonátot, nátrium­­-karbonátot, kalcium-karbonátot vagy nem kvatemi­­uálódó tercier aminokat, így diizopropil-metil-amint - is hozzáadhatunk a reakcióelegyhez. Az említet­tekre a piridingyűrű 3-, 4- vagy 5-helyzetű halogén­atomjai alkalmasak, amennyiben például nitrocsoport révén aktiválva vannak. Az (I) általános képletű vegyületeket piridin-N­­-oxidokká, például valamilyen inert oldószerben, így kloroformban vagy egy más klórozott szénhidrogén­­ban, továbbá benzolban, tokióiban, acetonban, híg ecetsavban vagy etil-acetátban, hidrogén-peroxiddal, valamely szokásos alifás vagy aromás persavval (per­­ecetsavval, perbenzoesawal, m-klór-benzoesawal) vagy a hidrogén-peroxid valamilyen más monoszub­­sztituált termékével, így alkálifém-peroxiddal vagy alkil-hidroperoxiddal (például terc-butil-hidroper­­oxiddal), 0 és 150 °C közötti, előnyösen 0 és 100 °C közötti hőmérsékleten alakíthatjuk át. Ameny­­nyiben X jelentése kénatom, úgy a reakció során elő­ször a megfelelő szulfoxidok, illetve szulfonok kép­ződnek, amelyek azután tovább oxidálhatok. Az X szubsztituens helyén kénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeknek olyanokká való átalakítását, amelyek képletében X jelentése szulfin­­il- vagy szulfonilcsoport, ugyancsak oxidációval vé­gezzük, ismert módon. Oxidálószerként pádául a következők alkalmazhatók eredményesen: hidrogén­­-peroxid, dinitrogén-tetraoxid, kálium-permanganát, persavak (például perbenzoesav, monoperoxi-ftálsav, perecetsav), salétromsav, krómsav vagy egyéb ismert oxidálószerek. Ennél a reakciónál célszerűen víz vagy valamilyen oldószer - például valamely alkohol, ecet­sav (jégecet), etil-acetát, benzol, aceton vagy kloro-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7

Next

/
Thumbnails
Contents