194192. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izoxazol-származékok, valamint e vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 194.192 2-oldatban) adtuk be szubplantáris injekcióban a bal hátsó mancsukba, öt óra múlva megfigyeltük az állatoknak egy fémrács-rostélyon mutatott járását és az alábbi módon értékeltük: 0 = háromiában való járás, 0,5= erős sántítás. 1 = normális járás. A hatás megítélése annak alapján történt, hogy az állatok hány %-ának járása mutatott 1 vagy 0,5 fokozatot; két 0,5 fokozatot mutató állatot egy analgetizált (1 fokozatú) állattal tekintettünk egyenértékűnek. A vizsgálandó vegyületeket orális úton adtuk be a 15 órája éheztetett állatoknak, 10 ml/kg testsúly karboximetil-cellulóz szuszpenzióban, két órával az állatok mozgásának értékelése előtt. Szubjektív befolyások kizárása érdekében az értékelést két olyan személy egy mástól függetlenül végezte, akik nem tudtak arról, hogy az állatok milyen előzetes kezelésben részesültek. Egy-egy adaghoz 10 állatot alkalmaztunk (n=10/adag). A vizsgált vegyületek EDS0 értékét lineáris regresszió útján határoztuk meg Filler és Sidak módszere szerint. 2. Antipiretikus hatás A vizsgálatokat ivóvízzel ad libitum ellátott és standard diétával táplált 150 g testsúlyú nőstény Sprague-Dawley patkányokon végeztük. A testhőmérséklet emelését 10 ml/kg 0,9%-os nátrium-klorid-oldattal készített 15 súly/tf%-os sörélesztő-szuszpenzió szubkután injekcióban való beadásával idéztük elő; ezután a táplálékot a kísérlet befejezéséig elvontuk az állatoktól. 18 órával az élesztő-injekció után adtuk be a vizsgálandó vegyületet orális utón, 10 ml/kg testsúly karboximetil-cellulóz-szuszpenzióban. Az állatok testhőmérsékletét másodperc-hőmérővel mértük, szobahőmérsékletű (24 °C) környezetben. Az állatok száma vizsgált adagonként 6 volt (n=6/adag). Az állatok testhőmérsékletének átlagos csökkenését regisztráltuk és a kontroli-állatokkal egyidejűleg kapott értékekhez viszonyítottuk. 3. Gyomor-bélfekélyt okozó hatás (gasztrointesztinális ulcerogenitás) Ezt a vizsgálatot 200 g és 300 g közötti testsúlyú hím Spargue Dawley patkányokon végeztük; éheztetési stressz (összesen 72 órai táplálék-megvonás) útján a gyomor nyálkahártyának a nem-szteroid antiflogisztikus szerek fekélyokozó hatásával szembeni fokozott érzékenységét váltottuk ki. 48 órával a vizsgálandó vegyületek beadása előtt megvontuk az állatoktól a táplálékot; ivóvíz szabadon állt rendelkezésükre. A vizsgált vegyidet orális úton történő beadása után 24 órával az állatokat leöltük, gyomrukat kivettük, a kis görbület mentén felvágtuk, folyó vízben megtisztítottuk és megvizsgáltuk a nyálkahártya-sérüléseket. Fekélynek minősítettünk minden makroszkopikusan látható nyálkahártya-sérülést a mirigyesgyomorban. Adagonként meghatároztuk a fekélyes állatok részarányát. A vizsgálandó vegyületeket 1 ml/100 g testsúly térfogatú karboximetil-cellulóz-szuszpenzióval készített oldat alakjában adtuk be az állatoknak. Az állatok 50%-ánál fekélyt okozó adagot (UD50 -érték) probit-analízissel, a megbízhatósági tartományt Filler módszere szerint határoztuk meg. 4 Akut toxikusság Az LDS o-értékeket a vizsgált készítmények orális beadása után határoztuk meg 130 -150 g testsúlyú hím és nőstény Wistar-patkányokon, Litchfild és Wilcoxon módszere szerint. Az állatokat körülbelül 18 órai táplálékmegvonás után vetettük alá a kísérletnek és csak 5 órával a vizsgált készítmény beadása után kaptak isméi táplálékot. Háromhetes megfigyelés után az állatokat kloroformmal megöltük és felboncoltuk. A szerveket makroszkópikusan minősítettük. A vizsgálandó vegyületeket 1%-os karboximetil-cellulóz-szuszpenzióban oldottuk és 5 ml/kg testsúly térfogatban adtuk be a patkányoknak, nyelőcsőszonda segítségével. A találmány szerinti (1) általános képletű vegyületek a nyújtózási próbában egéren erős analgetikus hatást mutatnak, amely erősség szempontjából felülmúlja a két általánosan elismert analgetikum, a paracetamol (p-hidroxi -acetanilid) és az acetil-szalicilsav hatását vagy megközelítőleg egyenértékű azzal (1. táblázat). Tekintettel az acetil-szalicilsav analgetikumként való általános jelentőségére, ezt a vegyületet szintén felvettük összehasonlításul a táblázatba, bár az acetil-szalicilsav eltérő hatásmechanizmusa miatt, mint a perifériás prosztaglandin-bioszintézis inhibitora és így antiflogisztikus hatású analgetikum, a bevezetésben mondottak szerint alapvetően különbözik a találmány szerinti új vegyületektől. A 634.286. sz. német szabadalmi leírásból ismert két izoxazolszármazék 25%-os analgetikus hatása a vizsgálati módszer szórásai tartományába esik, így ezek a vegyületek analgetikumként hatástalanoknak tekintendők. 1. táblázat Analgetikus hatás az ecetsavas nyújtózási próbában egéren Példa szerinti vegyidéi 158 mg/kg orális adag beadása után analgetizált állatok (%) 1. 83 2. 83 3. 83 4. 67 5. 59 6. 50 7. 50 8. 75 9. 67 10. 42 3,5-dimetiM-izoxazol-karbonsav-piperidid* ' 25 S-me tiM-izoxazol -karbonsav-N,h,-dietil-amid ** 25 paracetamol 50 acetil-szalicilsav 48 *634.286. sz. német szabadalmi leírás 6. példa **634.286. sz. német szabadalmi leírás, 5. példa (ott metilcsoport hozzárendelése nélkül). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
