194128. lajstromszámú szabadalom • Nagyterhelésű műanyag töltőtest, elsősorban biológiai csepegtetőtesthez

2 1 A találmány tárgya nagyterhelésű műanyag töltő­test, elsősorban biológiai csepegtetőtestekhez, egy­máshoz illesztett, szabályosan; ismétlődő domború, illetve homorú profilokkal ellátott lapokból, ahol a szomszédos lapok között a függőlegestől eltérő tenge­lyű, hullámosított oldalfalú csatornák vannak kiala­kítva. Ismeretes, hogy a vízminőség a víz fizikai, kémiai é* biológiai tulajdonságainak összessége. A víz minő­ségének megőrzése, a szennyvizek megfelelő tisztítá­sa az utóbbi években az ipar, és a környezetvédelem egyik központi problémájává vált. A víz, illetve szennyvíz tisztítás különböző techno­lógiai fizikai, kémiai ill. biológiai eljárásokat tartal­maznak. A biológiai eljárások egyik változatánál al­kalmazzák az ún. biológiai csepegtető testeket, ame­lyek többnyire több fokozatú szennyvíz tisztítási technológiák előtisztító fokozatát alkotják. Alkal­mazásukkal az eleveniszapos biológiai tisztítási tech­nológiajobb hatásfokkal végezhető. A biológiai csepegtető testek töltetét különböző anyagok alkothatják, a fejlődés eredményeképpen manapság csaxnem kizárólag műanyag töltőtesteket alkalmaznak. A töltőtestek egymásra helyezve, to­ronnyá összeépítve alkotják a csepegtetőtesteket, és a torony tetején szennyvíz elosztó berendezés van. A biológiai csepegte tő testek működésének lénye­!;e, hogy a szennyvíz szakaszosan, vagy folyamatosan efolyik a töltőtesetek felületén kialakuló biológiai hártyán. Ezáltal végbemegy a szennyezőanyag koagu­lációja, és abszorpciója, amelynek során a biológiai hártyát alkotó mikroorganizmus kultúra a szennyvíz oldott anyagát kioldja, és energia nyerésre, valamint sejt szintézisre használja fel. A túlszaporodott bioló­giai hártya részek leszakadozva ülepítőben gyűlnek össze, vagy a mikroorganizmusok sejten kívüli enzim­aktivitása révén bomlanak le olyan anyaggá, amely át­­diffundál a sejtfalon, és így vesz részt az anyagcsere folyamatban. A biokémiai oxidációhoz szükséges oxigén a töltő­anyagon áthaladó levegőáramból pótlódik. A csepeg­tetőtestben lefelé haladva a szennyvíz BOIs értéke exponenciálisan csökken. A biológiai csepegtetőtestekben alkalmazott töltő­testek tehát számos követelményt kell kielégítsenek: A töltőtesteknek lehetőleg minél nagyobb kell le­gyen a biológiai hártya által benőhető felülete, térfo­gat egységre vonatkoztatva. Ugyanakkor a töltőtest­ben nagy kell legyen a házag térfogat is, hogy elegen­dő szabad keresztmetszet álljon rendelkezésre, a szennyvíz film-szerű lefolyására, és a megfelelő oxigén ellátás is biztosítva legyen. Emellett a töltőtesteknek nem csupán a vegyi, biológiai és fizikai hatásokkal szemben kell ellenállók­nak lenniük, hanem megfelelő statikai tartással is ren­delkezniük. kell, hogy a biológiai hártya, a víz és az egymásra helyezett töltőtestek súlyát is elviseljék. A fentieken kívül nyilvánvaló követelmény, hogy a töltőtestek könnyen, egyszerűen és gyorsan legye­nek gyárthatók, beépítésük, üzemeltetésük és karban­tartásuk ugyancsak gyors és egyszerű legyen A fenti törekvések jegyében született számos is­mert megoldás. Ezek közül az egyik legismertebb vál­tozatot írják le az 1 065 612 és az 1 080 991 sz. angol szabadalmak. Az ezekben bemutatott elemek műa­nyag lapok, amelyek egyenes, vagy ívelt alkotójuk, harmonika-szérűén hullámosított felületek. Ezeket ál­talában sík lapokkal váltakozva helyezik el oly mó­don, hogy az elemek egymással szembe fordítva van­nak elrendezve. A konstrukció alapvető hátránya, hogy a mecha­nikai szilárdságot növelő sfldapok alkalmazása követ­keztében a fajlagos felület viszonylag kicsi, 85 m,/mí ami viszonylag gyenge hatásfokot eredményez. Olyan megoldást is alkalmaznak, amelynél a töltő­testek sávokban hullámosított lemezekből állnak, ahol a lemezek alul és felül háló szerűen kialakított mereví­tő elemekkel vannak ellátva. Ennél a megoldásnál nincs zárt csatornarendszer, és bár fajlagos felülete a korábban említett megoldásokénál nagyobb, a töltő­testek mechanikus terhelhetősége kicsi. Az 1 299 665 sz. NSZK szabadalom olyan érint­­keztető testet ír le, amely ugyancsak harmonika sze­rűen hajtogatott lapokból áll. A szomszédos lapok hullámai egymást keresztezik, és a lapok nedvszívó anyagból vannak kialakítva. Az elemek fajlagos felü­lete vizsonylag kicsi mechanikai szilárdságuk is cse­kély, biológiai csöpögtetötestekben történő alkalma­zásra nem megfelelők. Olyan megoldás is ismert, (lásd: 58 104 sz. NDK szabadalom) amely trapéz alakú hullámokat tartalma­zó lapokból áll. A hullámosított lapok között sík la­pok vannak elhelyezve, és a hullámosított lapokon hosszúkás hasítékok vannak kialakítva. Fajlagos felü­letük és mechanikai szilárdságuk csekély, alkalmazási területük elsősorban a folyadék — gáz érintkeztetés. A korábban ismertetett megoldásokhoz képest ko­moly előrelépést jelentett a 172 169 sz. mabyar sza­badalomban leírt műanyag töltőtest. Ez egymástól elválasztott, hullámosítoi t falazatú átmenő csatornák­kal van ellátva, ahol a töltőtest legalább egy részének bármely vízszintes metszetében a csatornák szabályos hatszög keresztmetszetűek. A csatornák függőleges síkban fekvő hossztengelyei legalább részben egymást követő ellentétes irányú szakaszokból állnak, és elő­nyösen egy-egy csatorna, két-két szomszédos oldal­lapjai a hossztengelyre keresztirányú hullámosítások­­kal van ellátva. Ez a kialakítás lehetővé teszi a fajlagos felület 135 m2 lm3 értékre történő növelését, és igen jó eredmé­nyeket biztosít. A konstrukciónak azonban két alap­vető hátránya van. Az egyik, hogy a töltetet alkotó lapok ragasztással vannede töltő testté összeállítva. A ragasztás viszont költséges, mivel hozag anyagot, és további segédeszközöké': igényel, a ragasztást techno­lógia pedig balesetveszélyes, mint, hogy az alkalma­zott oldószerek mérgező hatásúak, és fokozott tűz- és robbanás veszélyesek. További hátrány, hogy a csatornák hosszténgelyei a függőlegessel viszonylag nagy szöget (30-50°) zárnak be. így az üzemelés során a gravitáció hatására a szennyvíz a csatornák alsó részén folyik végig. Ez — főleg nagyobb felületi terhelések esetén — azt jelen­ti, hogy a szennyvíz tisztításában csak a töltőanyag egy része vesz intenzíven részt. Nagyobb felületi ter­helésénél az intenzív szennyvíz tisztításban részt vevő felület az összfelület 50%-ára is lecsökkenhet. Ezért az ilyen töltőtestek üzemelése a terhelés változásával szemben csak viszonylag szűk. tartomány ban rugal­mas. A biológiai csepegte tőtestek leggondosabb üzemel­tetése mellett is gyakran előfordul, hogy a töltőtes­­tek eldugulnak, eltócsá sódnak, vagy egyéb meghibá­sodás következtében kényeinek karbantartását, javí­tást. A töltőtesteket alkotó lapok ragasztással történő egyesítése ilyen szempontból is hátrányos, mert az 194.128 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents