194072. lajstromszámú szabadalom • Berendezés őrlemények, különösen mikroőrlemények előállítására

1 zolt) excen te rsúly okkal felszerelt 6 hajtó tengely szol­gál. A 8 összekapcsoló szerkezetek az 1 és 2 őrlőhen­gerek között vannak elrendezve, és a 7 gumiütközők­­re támaszkodnak. Ag 1. és 2 őrlőhengerek a fel- illetve leadófejjel ellentétes végük tartományában a 8 átkötővezeték útján vannak összekötve egymással. Az 1 és 2 őrlőhengerek kitáplálási végükön egy-egy 14 torlasztókamrával vannak ellátva, a másik végü­kön pedig egy-egy 14a betáplálókamra van. Az 1 áb­rán baloldalt felül lévő 14a betáplálókamra felső ré­szébe torkollik a már említett 3 feladófej, és az alsó (a 2 őrlőhengerhez tartozó) 14 torlasztókamra alsó részéből tokoüik ki a 4 leadófej (1. ábra). A 2. ábrán nagyobb méretarányban látható az 1. ábrán baloldalon alul lévő 14 torlasztókamra, vala­mint a 2 őrlőhengemek e torlasztókamrához csatlako­zó szakasza. A 2 őrlőhenger 11 őrlőterét és a 14 tor­lasztókamra 15 torlasztóterét a 10 rács választja el egymástól, amely a 10a rácsrudakból van felépítve. A 2. ábrán a 10a rácsrudak közötti réseket 10b hi­vatkozási számmal jelöltük, és a jobb áttekinthetőség érdekében — a rácsrudaknak csak egy részét tüntettük fel. A 10a rácsrudakat a 13 rácsrögzítő gyűrűfogja össze 10 rácsszerkezetté. A 11 őrlő térben — önmagában ismert módon — a 2 ődőhenger alkotóival párhuzamos 12 őrlőrudak he­lyezkednek el, amelyek all őrlőtér mintegy 65%-át töltik ki. Az 1 őrlőhenger a 2 őrlőhengerrel azonos felépítésű. A 16 szabályozókészülék két álló helyzetű kon­centrikus hengerrel rendelkezik (1. a 3. ábrát is), amelyek közül a 17 külső henger rögzített helyzetű, 18 belső henger pedig a saját X geometriai hosszanti középtengelye körül — amely függőleges — a 3. ábrán feltüntetett a nyíl irányában elforgatható. A két hen­ger között természetesen gyakorlatilag nincs hézag, a hengerek mintegy egymáshoz simulnak, a köztük lévő hézagot a 3. ábrán csak a jobb áttekinthetőség céljából rajzoltuk be. Amint a 2. és 3. ábrán látható, a 17 külső henger palástjában 19 nyílás, a forgatható 18 belső henger palástjában pedig 20 nyílás van kialakítva, amelyek alakja és mérete teljesen azonos, vagyis egybevágóak, és a hengerek ugyanazon helyén vannak, tehát a belső 18 henger elfordításával elérhető, hogy egymással fedésbe kerüljenek. Ilymódon a külső 17 henger 19 nyílása - amely egyben a 16 szabályozószerkezet ki­bocsátónyílása — a 18 belső henger elforgatásával tel­jesen eljárható, de a 19, 20 nyílások fedésbe hozásával teljesen meg is nyitható. A teljes nyitási és teljes zárá­si helyzet közötti közbenső helyzetekkel lehet s szemcsfmomságát és szemszerkezetet befolyásolni, amint ezt az alábbiakban részletesen ki foguk fejte­ni, előbb azonban — a találmányunkhoz fűződő elő­nyös hatások meglétét alátámasztandó — a 4-8. áb­rák segítségével azt érzékeltetjük, hogy a hagyomá­nyos rezgő malom szabályozószerkezetével a kívánt szemcsefinomság elérésének milyen korlátái vannak. A 4. ábrán látható, önmagában ismert 21 szabályo­zószerkezetnek is egy álló 22 külső hengere és egy, a függőleges X hosszanti geometriai tengely körül for­gatható 23 belső hengere van. Ezek ugyancsak egybe­vágó, és egymással fedésbe forgatható nyílásai hosszú­kás háromszög-alakúák, és helyzetük olyan, hogy rö­­yid oldalaik felül húzódnak és vízszintesek a három- •* szögek a hegyesszögei pedig alul helyezkednek el; a ' 22a nyílás legalsó pontját c hivatkozási betűvel jelöl-2 tűk. A sraffozott t terület egy közbenső helyzetnek megfelelő nyitási méretet érzékeltet. A 5—11. ábrákon a 4. ábra szerinti 21 szabályozó­szerkezet 22, 23 hengereinek palástjait kiterítve, egy­másra helyezve tüntettük fel, azonban a hengerpalás­tok az egyes ábrákon egymáshoz képest eltolt helyzet­ben vannak, és 22a, 23a nyílásaik különféleképpen fe­dik egymást, ennek megfelelően a 22a kibocsátónyi­­lás nyitottsági fokozatai is egymástól eltérnek. Az 5. ábrán a teljes nyitási hely zet látható, az M magassá­gú 22a, 23a nyílások egymást gyakorlatilag tejjesen átfedik, a srafozott terület a lehetséges maximális átömlési keresztmetetet reprezentálja. A 6. ábrán 50%-os zárási helyzetnek felel meg a sraffozott t3 terület, amelynek pi legalsó pontja a 22a nyílás leg­alsó c pontja felett hj távolságban helyezkedik el. A 7. ábrán 75%-os zárási helyzetnek felel meg a sraffo­zott t3 terület, és ennek p3 legalsó pontja a c ponttól feljebb helyeződött át, a hj hj viszony áll fenn, és természetesen a t3 t3 t, viszony is. Ahi,h3... távol­ság egyébként a teljes nyitástól a teljes zárás állapota felé haladva lineárisan növekszik. (5-7. ábrák). Vé­gül a 8. ábra a teljes zárás állapotát szemlélteti, ami­­koris a 22 palástban kialakított 22a nyílást a 23 belső henger palástja (1. a 4. ábrát is) teljesen lezárja. A 9. ábrán a találmány szerinti berendezés 16 sza­bályozószerkezete nagyobb méretarányban látható, míg a 10-13. ábrákon a szabályozó szerkezet henge­reit kiterített helyzetben, egymásra fektetve tüntet­tük fel, azokat a jellemzői zárási-nyitási helyzeteket érzékeltetve, amelyek az 5-8. ábrák szerintieknek fe­lelnek meg. Amint a 9-13. ábrákon jól látható, a 19, 20 nyí­lások alakja lényegesen eltér a 4-8. ábrákon látható hagyományos háromszög-alakból. A 10. ábrán tüntet­tük fel a nyílások definiálásához szükséges hivatkozási számokat, illetve jeleket is. A 9. ábrán egyébként tel­jes nyitási állapotot érzékeltettünk. A 10. ábrán a 18 belső henger irányából forgásirá­nyát f nyíllal jelöltük, E nyű tekintve a -19, 20 nyílás­toknak egy magassági értelemben húzódó hosszú, 30 ferde egyenes által alkotott oldala van, amely a függő­legessel - vagyis a hengerek alkotóival - ß hegyes­szöget zár be (a ß értéke 5 -20° között lehet), és az f forgásiránnyal azonos irányba hajlik. A 30 oldallal szemben a 19, 20 nyílásokat a forgásirányt reprezen­táló f nyíl irányából tekintve homorú görbe által alko­tott íves oldal határolja. A nyílásokat alul a vízszintes egyenes 33 szakasz, felül pedig az ugyancsak vízszin­tes, egyenes 32 szakasz határolja. Ez utóbbi lj hosz­­szúsága nagyobb, mint az alsó 33 határolószakasz lt hosszúsága. Az íves 31 határolóvonal - szakasz alakja egy olyan spirálgörbe-szakasznak felel meg, amelynek sugara felülről lefelé haladva csökken; ezt a 10. ábrán úgy érzékeltettük, hogy az M magasságú 19 nyílás felezőjében — vagyis alulról számítva MX2 magasság- i ban - lévő F pont alatti görbe-szakasz R| sugarát és az Fj pont felett lévő görbe-szakasz Rj sugarát be­rajzoltuk, mimellett Rt < R3 viszony áll fenn e suga--— rak között. A 22 kibocsátónyílás legalasó pontját C hivatkozási betűvel jelöltük. A 19, 20 nyílások a 9—13. ábrákon jól látható módon alul és felül elkes­kenyednek. Az 1-3. és 9-13. ábrák szerinti berendezés a kö­vetkezőképpen működik: Az őrien dő anyagot az 1. ábrán feltüntetett a nyíl irányából tápláljuk a berendezésbe a 3 feladóftjen ke­resztül. Megindítjuk az excentersúlyos 6 tengelyhez 194.072 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents