194059. lajstromszámú szabadalom • Labdaadogató berendezés
1 jában képezzük ki, amelynek forgástengelye a tartótesten a meghajtótengeliye! párhuzamosan van elrendezve. Ilyen kialakítás mellett a legegyszerűbb módon, minimális erőfelhasználással biztosíthatjuk a labdának a kivetéshez kedvező helyzetben történő kicsúsztatását i mivel az emelőkarnak a tengely forgásával szemben mutatott ellenállása nagyon csekély. A találmány szerinti labdaadogató berendezés egy további előnyös kiviteli alakjánál az emelőkar formájában kialakított adagoló szabad végénél, az adagoló hossztengelyére merőlegesen fedőlemezt helyezünk el, amely a támasztókarmokkal ellentétes oldalon nyúlik ki, és a csőcsonkban lévő következő labdát a csőcsonkban megállítja, azaz a csőcsonk kifutó homlokához simul, amikor az adagoló a támasztókarmokon elhelyezkedő labdával kivetési helyzetben van. Ez a kialakítás lehetővé teszi; hogy a következő labdákat a csőosonkban tartsuk, miközben egy labdát a kivetés előtt a megfelelő helyzetbe állítunk. A találmány szerinti labdaadogató berendezés tehát lehetővé teszi a labdáknak előre meghatározott irányban, nagy pontossággal történő kivetését, kis és nagy sebességekkel egyaránt, így alkalmazásával modellezni lehet a különböző labdaadogatási módokat és kombinációkat. A találmány szerinti labdaadogató berendezés működése megbízható és nagyon gazdaságos, mivel a meghajtás minimális energiafelhasználással'jár, amit azzal értünk el, hogy a labdára kifejtett ütés mindig a labda és a kalapács egymáshoz viszonyított legkedvezőbb helyzetében történik. A találmány szerinti labdaadogató berendezést az alábbiakban kiviteli péida kapcsán, a mellékelt rajz alapján ismertetjük részletesebben, ahol az 1. ábra a találmány szerinti labdaadogató berendezés hosszmetszete látható, amikor az adagoló olyan helyzetben van, hogy egy labda esőosonkból a támasz-tókarmok és az adagoló közötti térbe belépett és a kivetési zónába való elcsúsztatáshoz elő van készítve; a 2. ábrán szintén a találmány szerinti labdaadogató berendezés hosszmetszete látható, amikor a labdát az adagolóval már a kivetési zónába csúsztattuk; a 3. ábra a 2. ábrának az A nyíl irányából felvett nézetének egy része, amelyen csupán az adagolót, a támasztókarmokat és a közöttük lévő labdát tüntettük fel. Az ábrákon az azonos hivatkozási jelekkel azonos részeket jelöltünk. Az 1. ábrán tehát látható, hogy a találmány szerinti labdaadogató berendezésnek 1 háza van, amely egy 2 hosszanti tengellyel rendelkező üreges henger, ahol a 2 hosszanti tengely az ábrák síkjára merőleges. Az I ház 3 tartótestre van szerelve, mely 3 tartótest tulajdonképpen egy kocsi, ami 3a kerekeken mozhatható, azok segítségével lehet sportpályára labdaadogatás céljából kivinni. Az 1. ábrán látható továbbá, hogy az 1 ház felső részénél 4 csőosonk van elrendezve, amelynek célja, hogy 5 labdák hozzávezetését biztosítsa. Àz 1 ház felső részénél továbbá la ablak van kialakítva, amelyen keresztül az 5 labdákat ki lehet repíteni. A 4 csőcsonk könyökidom formájában van kialakítva, mint az 1. ábrán is látható. Az 1, ábra szerinti a 4 csőcsonk befutó homloka (melyet nem láttunk el külön hivatkozási jellel) 6 szeparátorhoz van csatlakoztatva, amely az 1 házon kívül helyezkedik el. A 6 szeparátor úgy van kialakítva, hogy ahhoz 2 egy labdákat tartó tartályt lehessen csatlakoztatni, mely tartályt tetszőleges ismert módon lehet kialaki tani és amelyet az 1. ábrán nem tüntettünk fel. A 6 szeparátor egy spirálrugóból áll, amelyre azért van szükség-, hogy a tartályt az 1 házzal annak különböző helyzeteiben állandó összeköttetésben tartsa. Az 1. ábrán látható módon a 4 csőcsonk alsó 7 kifutó homloka az 1 ház belsejében található és az 5 labdákat a 4 esőosonkból az 1 ház besejébe vezeti. Az 1 házban annak 2 hosszanti tengelye mentén 8 meghajtótengely van csapágyazva, és az 1. ábrán fel nem tüntetett hajtással van összekötve. A hajtás egy tetszőleges, ismert fetépítésŰ, szabályozható fordulatszámú villamos motor lehet, amely a célnak megfelel. A 8 meghajtótengelyt az 1 házban tetszőleges ismert módon lehet csapágyazni és ott megtámasztani, ezért ezt az ábrán nem tüntettük fel. A 8 meghajtótengelyre 9 adogatószerv van mereven felerősítve, amelyet jelen esetben tárcsa formájúnak rajzoltunk, és amelynek kerületénél egy derékszögű téglatest formájú 10 kalapács van elrendezve. A 8 meghajtótengely szerepe az, hogy a 9 adogatószervet a 8 meghajtótengelyre merőleges síkban adott szöggel elcsúsztassa, illetve elforgassa. A találmány szerinti labdaadogató berendezés az 1. ábrán látható módon tartalmaz továbbá egy az 1 háznál elrendezett 11 adagolót is, amelynek szerepe, hogy a 4 csőcsonkból érkező labdákat a kivetési helyzetbe csúsztassa el. A 11 adagoló a 9 adogatószerv elmozdulásával szinkroniáit mozgatáshoz 12 szinkronizáló berendezéssel van összekötve, amelynek felépítése -tetszőleges ismert megoldás szerint történhet, ezért itt nem foglalkozunk ezzel részletesebben. A 11 adagoló a 12 szinkronizáló berendezéssel 13 emelőkar és 14 vonórúd segítségével van összekötve. All adagolóra annak 9 adogatószerv felőli oldalánál két mozgatható 15 támasztókarom van felerősítve, amelyeknek 16 szabad végei-(lásd -3. ábrát) a 4 csőcsonk 7 kifutó homlokának irányában helyezkednek el. A 15 támasztókarmok szerepe az, hogy egy 5 labdát felfogjanak és megtartsanak. A 3. ábrán látható, hogy a 15 támasztókarmok egymástól olyan távolságban vannak elrendezve, mely távolság az 5 labda átmérőjénék kisebb, hogy ezzel az 5 labda kiesését megakadályozzuk. A 15 támasztókarmok közötti távolságnak viszont a 10 kalapács szélességénél nagyobbnak kell lennie, továbbá a 15 támasztókarmokat úgy kell kialakítani, hogy biztosítsuk az 5 labda kivetésénél a 10 kalapácsnak a 15 támasztókarmok közötti zavartalan keresztülhaladását (ezt nem tüntettük fel az ábrán). A találmány egy előnyös kiviteli változata szerint a 15 támasztókarmokat laprugókból alakítjuk ki, amelyeknek 36 szabad végei abban a pillanatban, amikor a következő 5 labda a 4 csőcsonkból megérkezik, a 4 csőcsonk 7 kifutó homlokához támaszkodik az 1. ábrán látható módon. Ekkor a 15 támasztókarmok rugalmas anyagból történő kialakítása következtében a 15 támasztókarmok és a l 1 adagoló közötti távolság az 5 labda átmérőjénél nagyobb, így az 5 labda akadálytanul juthat az 1. ábra szerinti helyzetbe. Az 1. ábrán látható továbbá, hogy a 11 adagolót előnyösen emelőkaros formában alakíthatjuk ki, amelynek forgási vagy 17 lengőtengelye tetszőleges ismert eszközzel van az 1 házhoz erősítve (lásd 1. és 2. ábrákat), és amely a 8 meghajtótengellyel párhuza194.059 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
