193946. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-ciklopropil-6,8-difluor-kinolin- es naftiridin-karbonsav-származékok és e vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületekből gyógyászatilag alkalmazható savakkal savaddíciós sókat és/vagy bázikus sókat is előállíthatunk. A bázikus sókat fémekkel vagy aminok­­kal, így alkálifémekkel és alkáliföldfémek­kel vagy szerves aminokkal nyerjük. A ka­tion szerepét betöltő fém lehet nátrium, ká­lium, magnézium, kalcium, stb.. Az aminok­­ra az alábbi példákat említhetjük: N,N’-di­­benzil-etilén-diamin, klór-prokain, kolin, di­­etanol-amin, etilén-diamin, N-metil-glükamín és prokain. A gyógyászatilag alkalmazható savakkal képzett savaddíciós sókat szerves- vagy szervetlen savakkal állíthatjuk elő. A sók előállítására alkalmas savak a só­sav, kénsav, Joszforsav, ecetsav, citromsav, oxálsav, malonsav, szalícilsav, almasav, glü­­konsav, fumársav, szukcinsav, aszkorbin­­sav, maleinsav, metán-szulfonsav, stb.. A sókat úgy állítjuk elő, hogy a szabad bázikus vegyületet a kívánt sav megfelelő mennyi­ségével ismert módon reagáltatjuk és így mono- vagy di-, stb. sókat nyerünk. A sza­bad bázikus vegyületet úgy lehet újra elő­állítani, hogy a sót bázissal reagáltatjuk. A bázisok vizes oldata használható erre a cél­ra. így a nátrium-hidroxid, a kálium-karbo­nát, az ammónium-hidroxid, a nátrium-hid­­rogén-karbonát vizes oldata alkalmazható. A bázikus forma a só formától néhány fi­zikai tulajdonság, így a poláris oldószerek­ben való oldhatóság tekintetében különbö­zik; egyéb vonatkozásokban azonban — kü­lönösen a találmány szerinti alkalmazás te­rületén — a szabad bázikus vegyület és a só forma azonos tulajdonságúnak tekinthető. Ha a szabad vegyületet feleslegben lévő bá­zissal reagáltatjuk, bázikus só képződik. A találmány szerinti eljárással előállí­tott vegyületek előállíthatok mind szolvatált, így hidráit, mind nem-szolvatált formában. Általában a szolvatált forma, beleértve a hidratált formát is, a találmány szerinti al­kalmazási területen azonos hatású a nem­­-szolvatált formával. Néhány, a találmány szerinti eljárással előállított vegyület optikailag aktív formában keletkezhet. Ez lehet tiszta D izomer, tiszta L izomer vagy ezek elegye, beleértve a racém elegyeket is. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek széleskörben alkalmazhatók mind orális, mind parenterális adagolási formá­ban. A szakember számára nyilvánvaló, hogy a következőkben ismertetett kiszerelési for­mák hatóanyagként akár az (I) általános képletü vegyületet, akár annak gyógyásza­tilag alkalmazható sóját tartalmazhatják. Gyógyászati készítményt a találmány sze­rinti vegyületekből, inert gyógyászatilag alkalmazható, folyékony vagy szilárd vivő­anyagokkal állíthatunk elő. A szilárd készít­mények lehetnek por alakúak, tabletták, disz-3 pergálható granulátumok, kapszulák, os­tyás készítmények, és kúpok. A szilárd hor­dozó egy vagy több olyan anyag lehet, amely hígítóként, ízesítő anyagként, szolubizáló szerként, kenőanyagként, szuszpendáló szer­ként, kötőanyagként vagy a tabletta szétesé­sét elősegítő anyagként is hat. A hordozó le­het maga a kapszulázó anyag is. A por formá­tumnál a hordozó olyan finoman eloszlatott szilárd anyag, amelyet a finom eloszlású ha­tóanyaggal keverünk össze. A tabletta alaktiál a hatóanyagot megfe­lelő mennyiségű olyan hordozóval kever­jük össze, amely a szükséges kötőtulajdon­ságokkal is rendelkezik, s így a keverék a kí­vánt formára és méretre sajtolható. A porok és tabletták célszerűen 5 vagy 10 és 70% közötti mennyiségben tartalmaz­zák a hatóanyagot. A megfelelő szilárd hor­dozók a magnézium-karbonát, magnézium­­-sztearát, talkum, cukor, laktóz, paktin, dex­trin, keményítő, zselatin, tragantmézga, me­­til-cellulóz, nátrium-karboxi-metil-cellulóz, alacsony olvadáspontú viasz, kakaóvaj, stb.. A készítmény előállítási eljárás a ható­anyag olyan formálását is jelentheti, amelynek során a kapszulázó anyag, mint hordozó, egy olyan kapszulát képez, amelyben lévő ható­anyagot (további hordozókkal együtt vagy anélkül) körülveszi a kapszulát képező hor­dozóanyag. Hasonló módon ez a kifejezés az ostyás készítmények előállítására is vonatkozik. A tabletták, porok, ostyás készítmények, kapszulák — mint a szilárd adagolási for­mák — orális alkalmazásra szolgálnak. Folyékony készítmények alatt az olda­tokat, s?uszpenciókat, emulziókat értjük. Péld: ként megemlítjük a vizes vagy víz­­-propilén-glikol elegyet tartalmazó oldatokat, amelyeket mint parenterális injekciókat al­kalmazhatunk. Az oldatokat úgy állítjuk elő, hogy azok biológiai szempontból elfogadha­tók legyenek (izotonicitás, pH, stb.). A folyékony készítmények vizes poli-eti­­lén-glikolos oldatként is előállíthatok. Az orá­lisan is < lkalmazható vizes oldatokat úgy ál­lítjuk elő, hogy a hatóanyagot vízben old­juk, hozzáadva a megfelelő színező-, ízesí­tő anyagot, stabilizáló- és sűrítőszert. Az orátisan alkalmazható szuszpenziókat úgy állítjuk elő, hogy a finom eloszlású ha­tóanyagot vízben diszpergáljuk egy olyan viszkózus szuszpendáló szerrel együtt, mint természetes vagy szintetikus gumi vagy gyan­ta, metil cellulóz, nátrium-karboxi-metil-cel­lulóz és egyéb ismert szuszpendáló anyag. Célszerűen a gyógyászati készítményt dózis egységenként szereljük ki. A készítményt olyan dózis egységek formájában állítjuk elő, amelyek a hatóanyag éppen megfelelő meny­­nyiségét 'artalmazzák. A dóz s egységben történő kiszerelési for­ma olyan csomagolt készítmény lehet, amely­nél a esc mag a gyógyászati készítmény el-4 3 193946 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents