193934. lajstromszámú szabadalom • Zsaluzóelem monolit vasbeton födémszerkezetek készítéséra
1 193934 A találmány monolit vasbeton födémszerkezetek bentmaradó zsaluzat felhasználásával történő készítésére szolgáló zsaluzóelemre vonatkozik. Monolit vasbeton épületszerkezetek készítésére mind a magas-, mind a mélyépítés területén különféle módszerek ismeretesek. A magasépítésben például elterjedten alkalmaznak acél merevítővázas — vasbeton zsaluzóelemes technológiát, melyben a szerkezetrészek a végleges síklemezek és falak bentmaradó zsaluzataként funkcionálnak. A zsaluzóelemeket alátámasztó állványra helyezik, térbeli helyzetüket állványokkal rögzítik, majd helyszíni rábetonozással vagy kiöntéssel állítják elő a végleges szerkezetet. A zsaluzólemezekre olyan vasszerelés kerül, amely általában a végleges szerkezet vasalásának a részét képezi. A helyszíni kibetonozásba kiegészítő betonacél-szerelés kerülhet. A zsaluzóelemek az építőipari gyakorlatban szokásos betonanyagból és betonacélból készülnek. Az előregyártott betontest együttdolgozásának a biztosítására, valamint az önmagában csekély hajlítószilárdságú előregyártott, vasbeton zsaluzólemez merevségének a tokozására a lemezből kinyúló, külön nyomott övvel rendelkező merev vasvázat betonoznak az elembe. A fenti megoldás hátránya, hogy a vázszerelés hagyományosan, kézi eszközökkel történik, így nagy a technológia élőmunkaigénye. A kiálló merev vasbetétek miatt az elemek szállítása nehézkes. A merev vasváz megnehezíti a beton bedolgozását, ami a beton minőségének a rovására megy. Mindezeken túlmenően — a merevítő acélváz ellenére — a lemezek alakváltozásra érzékenyek, könnyen repednek, és beépített állapotukban a repedéskorlátozási követelményeket nem elégítik ki kellő biztonsággal, ami viszont súlyos korróziós problémákat okozhat. A találmány feladata, hogy olyan bentmaradó zsaluzóelemes technológiát szolgáltasson monolit vasbeton-szerkezetek készítésére, amely a jelenleg ismert legelterjedtebb hasonló technológia fent részletezett hátrányait kiküszöböli, és kisebb élőmunka-ráfordítással a zsaluzóelemek repedésmentességét, és ezzel az építmény jobb korrózióállóságát, nagyobb használati értékét biztosítja. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ha olyan előkészített paneleket, illetve lemezszerű vasbetonelemeket alkalmazunk bentmaradó zsaluzatként, amelyeknek a nyersbetonnal érintkező felületeiben fészkek, csatornák vagy hasonló bemélyedések vannak, egyrészt csökkenthetjük a bentmaradó zsaluzóelemek súlyát és vastagságát, másrészt az előfeszített vasbetonelemekkel betölthetjük a végleges szerkezet húzott vasalásának a szerepét: eleve kiküszöbölhetjük, illetve csökkenthetjük a repedésveszélyt, és járulékos szerkezetek, például a bevezetőben említett merev vasváz nélkül biz-2 tosíthatjuk a bentmaradó zsaluzóelemek és monolitbeton-szerkezetrészek együttdolgozását. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan bentmaradó zsaluzóelem segítségével oldottuk meg, amelyre az jellemző, hogy előregyártott feszített, felülnézetben derékszögű négyszög-, előnyösen téglalap alakú vasbetonlemez alkotja, amelyben egymástól oldalirányú távközökkel a végleges épületszerkezet húzási igénybevételeit — legalább részben — felvevő lineáris feszítőelemek, például feszítőpászmák húzódnak, és a feszítőpászmák közötti lemez-mezőkben alakos bemélyedések vannak. Előnyösen a zsaluzóelemnek a feszítőelemekre keresztirányú, célszerűen merőleges, hosszúkás, például felülnézetben téglalap alakú, V-alakú vagy derékszögű négyszögkeresztmetszetű bemélyedései vannak, amelyek egy-egy sorban egymástól azonos oldaltávolságban vannak, azonban a szomszédos sorokban a távolság felét kitevő távközzel e'toltan helyezkednek el. Egy másik megoldás szerint a zsaluzóelemnek a feszítőelemek közötti mezőkben húzódó csatornái vannak, amelyeket felülnézetben periodikusan (váltakozva) elkeskenyedő és kiszélesedő, egymásba folytonosan átmenő, ferde oldallapokkal határolt ékszerü szakaszok alkotnak. Egy további találmányi ismérv szerint a zsaluzóelem végei tartományában hasítóerők (harántirányú erők) felvételére szolgáló kiegészítő vasszerelés van beépítve. A kiegészítő vasszerelést egymás felett távközzel elhelyezkedő, a feszítőelemeket közrefogó, azokra merőleges, hosszúkás betonacélháló-részek alkothatják, nagyobb hasítóerők felvételéhez azonban célszerű, ha a kiegészítő vasszerelést a feszítőelemek vég-szakaszait körülvevő spirálkengyelek képezik. Ez utóbbi esetben előnyös, ha a spirálkengyelek és az általuk körülvett feszítőelem között központosító-távtartó elemek, például rugók vannak. Egy másik kiviteli példa szerint a zsaluzóelem végei tartományában megvastagított, például belülről kifelé és felfelé növekvő magasságú, ékszerű elemrészekkel rendelkezik. Ezek a megvastagított részek megkönnyítik a járulékos vasszerelések, például spirálkengyelek elhelyezését. Végül egy további előnyös találmányi ismérv szerint a zsaluzóelemnek a feszítőelemek alá beépített — a végleges szerkezet húzott oldalára kerülő — normál, célszerűen hegesztett betonacélhálója van, amelyből — és/vagy amelyhez csatlakoztatva — a zsaluzóelemnek a feszítőelemekkej párhuzamos peremei mentén egy-egy sorban elhelyezkedő kengyelszerű fülek nyúlnak felfelé. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a zsaluzóelem előnyös kiviteli példáit, valamint a zsaluzóelem segítségével végzett 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
