193934. lajstromszámú szabadalom • Zsaluzóelem monolit vasbeton födémszerkezetek készítéséra

1 193934 A találmány monolit vasbeton födémszer­kezetek bentmaradó zsaluzat felhasználásával történő készítésére szolgáló zsaluzóelemre vonatkozik. Monolit vasbeton épületszerkezetek készí­tésére mind a magas-, mind a mélyépítés területén különféle módszerek ismeretesek. A magasépítésben például elterjedten al­kalmaznak acél merevítővázas — vasbeton zsaluzóelemes technológiát, melyben a szerke­zetrészek a végleges síklemezek és falak bentmaradó zsaluzataként funkcionálnak. A zsaluzóelemeket alátámasztó állványra helyezik, térbeli helyzetüket állványokkal rög­zítik, majd helyszíni rábetonozással vagy kiöntéssel állítják elő a végleges szerkezetet. A zsaluzólemezekre olyan vasszerelés kerül, amely általában a végleges szerkezet vasalá­sának a részét képezi. A helyszíni kibetonozás­ba kiegészítő betonacél-szerelés kerülhet. A zsaluzóelemek az építőipari gyakorlatban szokásos betonanyagból és betonacélból készülnek. Az előregyártott betontest együtt­dolgozásának a biztosítására, valamint az önmagában csekély hajlítószilárdságú elő­­regyártott, vasbeton zsaluzólemez merevségé­nek a tokozására a lemezből kinyúló, külön nyomott övvel rendelkező merev vasvázat betonoznak az elembe. A fenti megoldás hátránya, hogy a vázsze­relés hagyományosan, kézi eszközökkel törté­nik, így nagy a technológia élőmunkaigénye. A kiálló merev vasbetétek miatt az elemek szállítása nehézkes. A merev vasváz meg­nehezíti a beton bedolgozását, ami a beton minőségének a rovására megy. Mindezeken túlmenően — a merevítő acélváz ellenére — a lemezek alakváltozásra érzékenyek, könnyen repednek, és beépített állapotukban a repedés­korlátozási követelményeket nem elégítik ki kellő biztonsággal, ami viszont súlyos korró­ziós problémákat okozhat. A találmány feladata, hogy olyan bent­maradó zsaluzóelemes technológiát szolgál­tasson monolit vasbeton-szerkezetek készíté­sére, amely a jelenleg ismert legelterjedtebb hasonló technológia fent részletezett hátránya­it kiküszöböli, és kisebb élőmunka-ráfordítás­sal a zsaluzóelemek repedésmentességét, és ezzel az építmény jobb korrózióállóságát, nagyobb használati értékét biztosítja. A találmány azon a felismerésen alap­szik, hogy ha olyan előkészített paneleket, illetve lemezszerű vasbetonelemeket alkal­mazunk bentmaradó zsaluzatként, amelyek­nek a nyersbetonnal érintkező felületeiben fészkek, csatornák vagy hasonló bemélyedé­sek vannak, egyrészt csökkenthetjük a bent­maradó zsaluzóelemek súlyát és vastagságát, másrészt az előfeszített vasbetonelemekkel betölthetjük a végleges szerkezet húzott vasalásának a szerepét: eleve kiküszöböl­hetjük, illetve csökkenthetjük a repedésve­szélyt, és járulékos szerkezetek, például a be­vezetőben említett merev vasváz nélkül biz-2 tosíthatjuk a bentmaradó zsaluzóelemek és monolitbeton-szerkezetrészek együttdolgo­zását. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan bentmaradó zsaluzóelem segítségével oldottuk meg, amelyre az jellemző, hogy előregyártott feszített, felülnézetben derékszögű négyszög-, előnyösen téglalap alakú vasbetonlemez al­kotja, amelyben egymástól oldalirányú táv­közökkel a végleges épületszerkezet húzási igénybevételeit — legalább részben — fel­vevő lineáris feszítőelemek, például feszítő­pászmák húzódnak, és a feszítőpászmák közötti lemez-mezőkben alakos bemélyedések vannak. Előnyösen a zsaluzóelemnek a feszítő­elemekre keresztirányú, célszerűen merőleges, hosszúkás, például felülnézetben téglalap alakú, V-alakú vagy derékszögű négyszög­­keresztmetszetű bemélyedései vannak, ame­lyek egy-egy sorban egymástól azonos oldal­távolságban vannak, azonban a szomszédos sorokban a távolság felét kitevő távközzel e'toltan helyezkednek el. Egy másik megol­dás szerint a zsaluzóelemnek a feszítőele­mek közötti mezőkben húzódó csatornái van­nak, amelyeket felülnézetben periodikusan (váltakozva) elkeskenyedő és kiszélesedő, egymásba folytonosan átmenő, ferde oldal­lapokkal határolt ékszerü szakaszok alkot­nak. Egy további találmányi ismérv szerint a zsaluzóelem végei tartományában hasítóerők (harántirányú erők) felvételére szolgáló ki­egészítő vasszerelés van beépítve. A kiegészí­tő vasszerelést egymás felett távközzel el­helyezkedő, a feszítőelemeket közrefogó, azok­ra merőleges, hosszúkás betonacélháló-részek alkothatják, nagyobb hasítóerők felvételéhez azonban célszerű, ha a kiegészítő vasszerelést a feszítőelemek vég-szakaszait körülvevő spirálkengyelek képezik. Ez utóbbi esetben előnyös, ha a spirálkengyelek és az álta­luk körülvett feszítőelem között központosí­­tó-távtartó elemek, például rugók vannak. Egy másik kiviteli példa szerint a zsaluzó­elem végei tartományában megvastagított, például belülről kifelé és felfelé növekvő magasságú, ékszerű elemrészekkel rendelke­zik. Ezek a megvastagított részek meg­könnyítik a járulékos vasszerelések, példá­ul spirálkengyelek elhelyezését. Végül egy további előnyös találmányi is­mérv szerint a zsaluzóelemnek a feszítőelemek alá beépített — a végleges szerkezet húzott oldalára kerülő — normál, célszerűen hegesz­tett betonacélhálója van, amelyből — és/vagy amelyhez csatlakoztatva — a zsaluzóelem­nek a feszítőelemekkej párhuzamos peremei mentén egy-egy sorban elhelyezkedő kengyel­­szerű fülek nyúlnak felfelé. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, ame­lyek a zsaluzóelem előnyös kiviteli példáit, valamint a zsaluzóelem segítségével végzett 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents