193916. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített imidazol-származékok és ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

193916 rálisan adagolható gyógyászati készítmények lehetnek például dózis-egységformájúak. Ilye­nek a drazsék, tabletták, kapszulák és kúpok, továbbá az ampullák. Ezeket önmagában is­mert módszerekkel, a szokásos keverési, gra­nulálási, drazsírozási, oldási vagy fagyaszt­va szárítási eljárásokkal állítjuk elő. így például az orális alkalmazásra szánt gyógyá­szati készítményeket úgy állíthatjuk elő, hogy a hatóanyagot szilárd vivőanyagokkal össze­keverjük, az így kapott keveréket adott eset­ben granuláljuk, majd a keveréket vagy gra­nulátumot kívánt vagy szükséges esetben megfelelő segédanyagok hozzáadása után tablettákká vagy drazsémagokká dolgozzuk fel. Alkalmas vivőanyagok különösen a töltő­anyagok, mint például a cukrok, például lak­­tóz, szacharóz, mannit és a szorbit, a cellu­lóz-készítmények és/vagy kalcium-foszfátok, például a trikalcium-foszfát és a kalcium-hid­­rogén-foszfát, továbbá a kötőanyagok, mint például a keményítőcsirízek, amelyek elő­állításához például kukorica-, búza-, rizs­vagy burgonyakeményítőt használunk, a zselatin, tragakanta, metil-cellulóz és/vagy polivinil-pírrólidőn, és kívánt esetben a szét­esést elősegítő anyagok, mint például a fent említett keményítőfajták, továbbá a karboxi­­-metil-keményítő, a térhálósított polivinil-pir­­rolidon, agar, alginsav vagy valamely sója, mint például nátrium-alginát. A segédanya­gok elsősorban a részecskék gördülékenysé­­gét fokozó anyagok, valamint csúsztatósze­rek, például a kovasav, talkum, sztearinsav és sói, mint például a magnézium-sztearát és kalcium-sztearát, és/vagy a polietilén-glikol. A drazsémagokat alkalmas, adott esetben a gyomornedvnek ellenálló bevonattal láthat­juk el, ahol használhatunk többek között tömény cukoroldatokat, amelyek adott eset­ben gumiarábikumot, talkumot, polivinil-pir­­rolidont, polietilén-glikolt és/vagy titán-di­­oxidot tartalmazhatnak, továbbá alkalmas szerves oldószerekkel vagy oldószerelegyek­­kel készült lakkoldatokat, vagy pedig a gyo­mornedvnek ellenálló bevonatok készítésé­hez használhatjuk megfelelő cellulózkészít­ményeket, mint például acetil-cellulóz-ftalát vagy hidroxi-propil-metil-cellulóz-ftalát ol­datait. A tabletták és a drazsébevonatok a hatóanyag azonosítása vagy a hatóanyag kü­lönböző dózisainak megkülönböztetése céljá­ból festékanyagokat vagy színezékanyagokat is tartalmazhatnak. További, orálisan alkalmazható gyógyá­szati készítmények a két, összeilleszthető részből álló, zselatinból készült kapszulák, valamint a lágy, zselatinból és egy lágyító­­szerből, például glicerinből vagy szorbitból álló, zárt kapszulák. A két összeilleszthető részből álló kapszulákban a hatóanyag egy — töltőanyagokkal, mint például laktózzal, kö­tőanyagokkal, mint például keményítőfaj­tákkal és/vagy csúsztatószerekkel, mint pél­11 dául talkummal vagy magnézium-sztearát­­tal, és adott esetben stabilizálószerekkel kép­zett keverékét tartalmazó — granulátum for­májában lehet. A lágy kapszulákban a ható­anyagelőnyösen erre alkalmas folyadékokban, mint például zsíros olajokban, paraffin olaj­ban vagy folyékony polietilén-glikolokban oldva vagy szuszpendálva van jelen, ez a keverék is tartalmazhat stabilizálószereket. Rektálisan alkalmazható gyógyászati ké­szítményekként például a kúpok jöhetnek számításba, amelyek a hatóanyagot egy kúp­­-alapanyaggal együtt tartalmazzák. Kúp-alap­anyagként alkalmasak például a természe­tes eredetű és a szintetikus trigliceridek, a paraffin-szénhidrogének, polietilén-glikolok és a nagy szénatomszámú alkanolok. Hasz­nálhatunk továbbá zselatinból készült, rek­­tális kapszulákat is, amelyekben a hatóanyag egy alapanyaggal együtt van jelen; alap­anyagként például folyékony triglicerideket, polietilén-glikolokat vagy paraffin-szénhidro­géneket használhatunk. Parenterális adagolásra elsősorban a vízoldható formában, például vízoldható só formájában levő hatóanyag vizes oldatai al­kalmasak, továbbá a hatóanyag szuszpen­ziói, mint például a megfelelő olajos injek­ciós szuszpenziók. E célra alkalmas lipofil oldószereket vagy vivőanyagokat haszná­lunk, mint például zsíros olajokat, például szezám-olajat, vagy pedig szintetikus zsír­sav-észtereket, például olajsav-etil-észtert vagy triglicerideket. Alkalmas készítmények továbbá a vizes-injekciós szuszpenziók, ame­lyek a viszkozitást fokozó anyagokat példá­ul nátrium-karboxi-metil-cellulózt, szorbitot és/vagy dextránt, továbbá adott esetben sta­bilizálószereket is tartalmazhatnak. A hatóanyag dózisa a kezelni kívánt me­legvérű fajától, életkorától és egyéni állapo­tától, valamint az adagolás módjától függ. Normál esetben egy körülbelül 75 kg test­súlyú melegvérű hozzávetőleges napi dózisa orális adagolás esetén körülbelül 100 mg és körülbelül 500 mg között, és különösen 200 mg és körülbelül 300 mg között van, ezt a mennyiséget előnyösen több, azonos nagyságú részdózis formájában adjuk be. A találmány szerinti eljárást a továbbiak­ban — a találmány oltalmi körének szűkítése nélkiil — példákkal szemléltetjük. 1. példa 24,4 g (0,2 mol) 1 -fenil-etanőit és 27,6 g (0,24 mol) metán-szulfonsav-kloridot felol­dunk 250 ml toluolban, és 10°C hőmérsékle­ten, keverés közben, félóra alatt hozzácsepeg­tetjük 28,2 g (0,28 mol) trietil-amin 50 ml toluollal készült oldatát. Utána a reakció­­elegyet 12 órán át szobahőmérsékleten ke­verjük, és ezután a kivált trietil-amin-hidro­­kloridot kiszűrjük és toluollal mossuk. Az egyesített szűrletről az oldószert vizsugár­­-szivattyúval csökkentett nyomáson ledesz­tilláljuk. Az így kapott olajat negyedóra alatt hozzácsepegtetjük 50 g (0,6 mol) 2-metil-imid-12 7 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents