193884. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kérődzők takarmányozására alkalmas magas tápértékű fehérjealapú lisztek előállítására
rendezésbe kerül további feldolgozásra. Az oldattal kezelt lisztet a 14 pörkölőberendezés felső végén vezetjük be, és a berendezés alján vezetjük el, mint az az ábrán látható. A pörkölőberendezést egy gőzbevezetésre alkalmas köpennyel is elláthatjuk, amelybe forró gőzt vezethetünk, és/vagy a forró gőzt közvetlenül a 14 pörkölőberendezésbe vezetjük, hogy közvetlenül érintkezzen a liszttel, és a gőz lekondenzálhasson a lisztszemcsék felületén. A berendezésben megvalósítható fenti változatok részletesebben a 2 585 793. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban vannak ismertetve. A liszt tartózkodási ideje a 14 pörköiőberendezésben 10 és 30 perc között változhat, például 15—20 perc lehet, ezalatt a liszt közel 101 — 104°C-ra melegszik fel. A 14 pörkölőberendezés aljáról a pörkölt liszt a 15 szárítóberendezés bevezetőnyílásán keresztül a 15 szárítóberendezésbe kerül, ez egy szállítószalagból áll, ami a takarmányt a szárítón keresztülviszi, ahol is a szárítandó anyagot meleg levegővel szárítjuk. A szárító levegőt a 15 szárítóberendezés bevezetőnyílásán a 16 ventillátor segítségével juttatjuk be a szárítóba, a 16 ventillátor a szobahőmérsékletű levegőt a 17 szűrőn keresztül beszívja és a megszűrt levegőt a 18 közvetett hőcserélőn át fújja be a 15 szárítóberendezésbe. A 15 szárítóberendezést előnyösen úgy alakítjuk ki, hogy mire a liszt a berendezés középpontját eléri, a száradás teljes. Bizonyos eszközökkel, például a 19 ventillátorral hűtő levegőt juttatunk a 15 szárítóberendezés középső részébe, a 19 ventillátor a szobahőmérsékletű levegőt beszívja, és a 15 szárítóberendezésbe befújja. A szárító és hűtő levegő együtt távozik a 15 szárítóberendezés felső részén lévő kivezetőnyíláson át, az elszívást a 20 ventillátorral biztosítjuk, majd a levegőben lévő szilárd szennyeződést a 21 ciklonban leválasztjuk, mielőtt a gázt a környezetbe engednénk. A fehérjetartalmú takarmány zsírtalanítás utáni hőkezelését pörkölésnek szokás nevezni. A pörkölés ismertetése például a [Sipos és Witte: „The Desolventizer-Toaster Process for Soybean Oil Meal", J. Am. Oil. Chem. Soc. 38, 11(1981)] vagy a [Mustakas, Moulton, Baker és Kwolek: „Critical Processing Factors in Desolventizing-Toasting Soybean Meal for Food", J. Am. Oil. Chem. Soc. 58, 300 (1981)] irodalmi helyeken található. Az egyéb maglisztek kezelésére vonatkozó utalások például a [Processed Plant Foodstoffs", A.M. Altschul ed., Academic Press New York, 1958] irodalmi helyen találhatók. Kísérleteink alapján megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb mértékű fehérjevédelem a bendőben akkor érhető el, ha a találmány szerinti eljárást zsírmentesített, pörkölt, magas fehérjetartalmú növényi eredetű lisztek, különösen pörkölt szójababliszt esetén alkalmazzuk. 7 A találmány további részleteit — a korlátozás szándéka nélkül — az alábbi kiviteli példákban ismertetjük. f. példa Az alábbiakban ismertetett kísérletek többségében a kísérleteket egy sarzsból származó (15 tonna mennyiségű) kereskedelrrfi forgalomban lévő szójababliszttel végeztük. Célunk ezzel az volt, hogy az azonos kiindulási anyagok alkalmazásával összehasonlítható adatokat nyerjünk. A fenti kereskedelmi forgalomban lévő pörkölt szójababliszt összeté8 tele az alábbi: nedvességtartalom 10,64% fehérje (N x 16,25) 50,86% nyers rost 3,00% hamu 5,78% nitrogén oldhatósági index 8,5% (az American Oil Chemists Society előírt eljárása szerint meghatározva). Egy jellemző kísérletben 4,54 kg standard szójabablisztet keverünk össze kisméretű, szórófejjel és takarmányadagolóval ellátott keverőberendezésben, porlasztásos keverési eljárással. A befecskezendő oldatot úgy állítjuk elő, hogy a sókat egy liter vízben oldjuk. A porlasztásos keverés időtartama körülbelül 10 perc. A nedves tömeget a kísérleti oldószermentesítő pörkölőberendezésbe viszszük, és keverés közben 93,3°C-on, vagy ennél magasabb hőmérsékleten (közepes hőmérséklet) 15 percen át hőkezeljük. A nedves, hőkezelt lisztet ezután alsó befdvású kemencében 90 percen át 82°C-on a tároláshoz szükséges állandó nedvességtartalom eléréséig szárítjuk. Az alábbi táblázatokban az alkalmazott só mennyiségét %-ban adjuk meg, a 10,64% nedvességtartalmú, standard szójababliszt súlyára számolva. Kontrollként standard szójabablisztet (SBM) használunk. A táblázatokban szereplő analitikai adatokat a következő eljárások szerint határozzuk meg: (1) ADIN A sav-detergensben oldhatatlan nitrogéntartalmat Goering és munkatársai [„Analitícal Measures of Heat Damaged Forage and Nitrogen Digestibility", Annual Meeting of the ADSA, Gainesville, FI, 1970 június]; illetve a [Forage and Fiber Analyses, Agricultural Handbook, 379. szám, 11 oldal, ARS, USDA, Jacket No. 387—598) irodalmi helyen található leírás szerint végezzük. Az ADIN azt a takarmányban lévő nitrogénmennyiséget (fehérje) jelenti, amely az állati táplálkozás szempontjából hasznosíthatatlan. (2) NH3 felszabadulás (24 óra alatt) Másik hasznos kiértékelési eljárás a fehérje tápanyagból képződő ammónia-felszabadulás meghatározása a bendőfolyadékban, in vitro, Britton és munkatársai [„Effect of Complexing Sodium Bentonite With Soybean Meal or Urea on in vitro Ruminal Ammonia 193884 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
