193873. lajstromszámú szabadalom • Eljárás megszilárdult hidraulikus kötőanyagkeverékek elválasztására a formázáshoz haszhnált zsaluzattól vagy sablontól

193873 1 A találmány hidraulikus kötőanyagból, főként betonból álló keverékek formázásához zsaluzatokból, illetve sablonokból a megszi­lárdult kötőanyag-keverékek eltávolítására alkalmas eljárás kidolgozása, amellyel a meg­szilárdult kötőanyag-keverék és a zsaluzat­­között fellépő kötés csökkenthető vagy meg­szüntethető. Ismeretes az, hogy betonozáskor a friss-be­ton formázásához különböző szerkezeti anya­gú és kivitelű zsaluzatokat, illetve sablonokat alkalmaznak. A zsaluzatok anyaga acél, alu­mínium, fa vagy különféle szintetikus anyag lehet. A zsaluzat anyaga a szilárdulási fo­lyamat előrehaladása során növekvő mérték­ben tapad a betonhoz, így a beton és a zsalu­zat elválasztásához nagy mechanikai erő be­fektetése szükséges. A kötés erejét befolyásolja a zsaluzat fe­lületi minősége, pl. érdessége, másodsorban pedig a zsaluzat szerkezeti anyaga. Az el­választás során mind a beton felülete, mind a zsaluzat anyaga károsodik, ha a formázás­hoz használatos eszközöket nem vonják be a munka megkezdése előtt olyan anyagokkal, illetve készítményekkel, amelyek a felületek között fellépő kötéseket gátolják. Ezeket az anyagokat, illetve készítményeket gyűjtőnév­vel leválasztó anyagoknak, illetve leválasztó szereknek nevezik. A leválasztószer betonfelület szennyező hatását tapadószilárdsággal vizsgálják. En­nek mértékét úgy határozzák meg, hogy vé­kony vakolatot visznek fel a beton felületére, majd mérik a leválasztószer-mentes és levá­lasztószerrel kezelt beton felületen a tapadó­szilárdság nagyságát. A tapadószilárdság csökkenés legfeljebb 10% lehet. A leválasztószer hatása annál jobb, mi­nél jobban csökkenti a beton tapadását a zsaluzat felületéhez. A zsaluzat eltávolításá­hoz szükséges erőt határozzák meg a tapa­dás mértékeként, és ebből számítják ki a le­választószer minőségét jelző tapadófeszültsé­get. A felszakítóerő megengedett határértéke öntöttvas és acéllemez zsaluzatnál 1500 Pa, fából készült zsaluzatnál 3000 Pa. Az ismert leválasztó szerek típusait pl. a Cementbulletin 47, Juli 1979 Nr. 19 közlemény­ben ismertetik. A leválasztó szerek e szerint adalékolt vagy adalékanyag nélküli ásvány­olajok, „olaj és vízben”, ill. „víz az olajban" tí­pusú emulziók, szintetikus olajok, növényi zsírok, illetve olajemulziók, lakkok, viaszok, valamint kémiai hatású leválasztó szerek. A szerek hatása azon alapszik, hogy a zsalu­zat felületét hidrofóbizálják, ezért döntő mér­tékben az ásványolaj, illetve ásványolaj alapú készítmények terjedtek el. Ilyen ásványolaj alapú leválasztószereket ismertetnek a 477.844., 478 731., 556 944. és 567 608. szovjet szerzői tanúsítványok leírá­saiban. A 668 811. szovjet szerzői tanúsít­vány leírásában alacsony molekulasúlyú po­lietilént és alifás karbonsavak növényi olajok- 2 2 kai készült keverékeit javasolják leválasztó­szerként. A készbeton minősége szempontjából azon­ban számos leválasztóanyag alkalmazása esetén károsodás lép fel, amely megnyilvá­nulhat a beton felületi szilárdságának csök­kenésében, a betonfelület szennyeződésében, il'etve a készbeton fűtés hatására bekövet­kező ún. "kivérzésében'', amely tönkreteszi a betonra felhordott bevonatokat. A szerek alkalmazása nem csupán a kész­beton minősége szempontjából problematikus, hanem az emulziótípusú zsaluzatleválasztó anyagoknál tárolási, illetve stabilitási prob­lémák mutatkoznak, az ásványolaj alapú sze­rek a zsaluzóanyag korrózióját fokozhatják. További hátrányuk, hogy viszonylag drága alapanyagból készülnek, emiatt használa­tuk — az általuk biztosított előnyhöz ké­pest — költséges. A 467 388. sz. angol szabadalmi leírás­ban leválasztószerként alkilszulfonátsó olda­tát javasoljuk. Csuka Pál:"Betonelemgyártás" c. köny­vének (MK, Budapest, 1983) 232. oldalán a sablonok kezelésére orsóolajat, szappant agyagos emulziót, kenőzsírt alkalmaznak. Olaj- és zsírtartalmú leválasztószerek hátrányait, főként a látszóbeton felületére gyakorolt károsító hatását a Beton (1979. 12. szám 447-448. oldal) c. folyóirat ismer­teti. A betonfelületekre alkalmazott bevonatok is igénylik az olyan leválas2tószereket, ame­lyek nem rontják a betonfelület festhetőségét vagy ragaszthatóságát. Követelményként jelentkezik az is, hogy a leválasztószerek ne befolyásolják károsan a cement kötését és ennek folytán a beton felületi szilárdságát. Ilyen problémák jelent­keznek akkor is, ha a zsalu leválasztó anyag­ként a cement kötését késleltető, illetve gát­ló vegyszereket alkalmaznak rendszerint ás­ványolajban eloszlatva. A találmány célkitűzése beton formázásá­hoz használatos fém, műanyag, fa és beton­anyagú zsaluzatokból, illetve sablonokból a megszilárdult hidraulikus kötőanyag keve­rékek elválasztása viszonylag alacsony beton­felületi tapadás mellett, amely egyidejűleg nem szennyezi a beton felületét, és nem csök­kenti a beton felületének vakolhatóságát, fest­hetőségét vagy ragaszthatóságát. A találmány szerinti eljárás megszilár­dult hidraulikus kötőanyag keverékek elvá­lasztására a formázáshoz használt zsaluzat­tól vagy sablontól felületaktív hatású anya­gok alkalmazásával,azzal jellemezhető, hogy a betonozás előtt a zsaluzat vagy sablon fe­lületére célszerűen 1 m2-re számítva 0,03- 0,1 kg mennyiségben gyantasav-tartalmú tall­­olaj-zsírsav káliumsójából és zsír-alkohol­­-amin inhibitorból álló keveréket hordunk fel. A tallolajok növényi feldolgozás során keletkeznek, tűlevelű fafélék szulíitos feltá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents