193834. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 9-klor-1,5-benzotiazepin-származékok és hatóanyagként a fenti vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

193834 letíí vegyületet például alkálifémsója, így nát­rium- vagy káliumsója formájában használ­hatjuk. Ha a (II) általános képletü vegyü­letet szabad formában alkalmazzuk, a reak­ciót előnyösen egy bázis jelenlétében játszat­juk le. Bázisként például alkáliíém-hidroxi­­dot (így kálium-hidroxidot vagy nátrium-hidr­­oxidot), alkálifém-karbonátot (így kálium-kar bonátot, nátrium-karbonátot), vagy alkálifém­­-hidridet (így nátrium-hidridet) használha­tunk. A (III) általános képletű vegyülete­­ket például savaddíciós sóik — így hidro­­gén-kloridjuk, hidrogén-bromidjuk, stb. — for­májában használhatjuk. Oldószerként például acetont, etil-acetátot, dimetil-szulfoxidot, di­­metil-formamidot, acetonitrilt, tetrahidrofu­­ránt, dioxánt, vizes acetont vagy vizes etil­­-acetátot alkalmazhatunk. A reakcióhőmér­séklet előnyösen 0 és 100°C között lehet, különösen előnyösen 20-70°C. Az (I-a) általános képletű vegyiiletek vagy sóik acilezését a (IV) általános képletű rö­­vidszénláncú alkánsavak reakcióképes szár­mazékaival oldószerben játszathatjuk le, sav­megkötőszer jelenlétében, vagy annak távol­létében. Az (I-a) általános képletü vegyü­­letek sói például savaddíciós sók, így hid­rogén -klorid vagy hidrogén-bromid lehetnek. A (IV) általános képletű rövidszénláncú al­kánsavak reakcióképes származékai alatt pél­dául rövidszénláncú alkánsavanhidridet — így ecetsavanhidridet, propionsavanhidri - det —, vagy rövidszénláncú alkanoil-halo­­genidet — így acetil-kloridot, propionil-klo­­ridot, butiril-kloridot, valeril-kloridot — ér­tünk. A savmegkötőszer például piridin, tri­­etil-amin, N-metil-piperidin, N-metil-morfolin, N-metil-pirrolidin vagy N-etil-N,N-diizopro­­pil-amin lehet. Oldószerként például ecetsa­vat, kloroformot, diklór-metánt, dimetil-form­­amidot vagy tetrahidrofuránt használhatunk. Ha a (IV) általános képletű rövidszénlán­cú alkánsav reakcióképes származékaként ecetsavanhidridet használunk feleslegben, nem mindig szükséges oldószert használunk, mivel az ecetsavanhidrid szolgál oldószer­ként is. A reakcióhőmérséklet előnyösen —10 és 140°C között változtatható; ha a (IV) általános képletü rövidszénláncú alkánsav reakcióképes származékaként rövidszénláncú savanhidridet használunk, a reakcióhőmérsék­let 20-140°C; ha reakcióképes savszárma­zékként rövidszénláncú alkánsavhalogeni­­det használunk,.a reakcióhőmérséklet —10 - 100°C lehet. Az (I-a) általános képletű vegyületeket vagy sóikat a (IV) általános képletű rövid­szénláncú alkánsavakkal oldószerben, kon­denzálószer jelenlétében is acilezhetjük. Kon­denzálószerként például diciklohexil-karbodi­­imidet, N,N'-karbonil-diimidazolt, l-metil-2- -halogén-piridinium-jodidot (például 1-metil­­-2-bróm-piridinium-jodidot), metoxi-acetilént és (C6H5)3P-CCI4-et használhatunk. Oldószer­ként megfelel például a metilén-klorid, 1,2-3-diklór-etán, kloroform, benzol, toluol, tetra­­hidroíurán és dioxán. A reakciót előnyösen 0 és 50°C közötti hőmérsékleten, különösen előnyösen 0 és 25°C közötti hőmérsékleten játszatjuk le. A kiindulási anyagként használt (II) ál­talános képletű vegyületek a benzotiazepin­­-váz 2- és 3-helyzetében lévő két aszimmet­­riás szénatomjuk miatt négy optikai izomer formájában létezhetnek. Mivel a fenti reak­ciók mindegyike lejátszatható racemizáció nélkül, az (I) általános képletű vegyületek optikailag aktív formáját célszerűen úgy ál­lítjuk elő, hogy kiindulási anyagként a meg­felelő (II) vagy (I-a) általános képletü op­tikai izomert használjuk. A (II) általános képletű kiindulási ve­gyületek is újak, és az alábbi eljárásokkal állíthatók elő: (A) a) az (V) képletű 2-amino-6-klór-tio­fenolt egy (VI) általános képletű 2,3- -epoxi-propánsav-észterrel — a képlet­ben R5 jelentése rövidszénláncú alkil­­csoport — reagáltatjuk, vagy b) egy (VII) általános képletű propion­­savszármazékot — a képletben R6 je­lentése hidrogénatom vagy rövidszén­láncú alkilcsoport— intramolekulári­­san ciklizálunk, és (B) kívánt esetben az a) vagy b) eljá­rással kapott (Il-a) képletű vegyüle­tet egy (IV) általános képletű rövid­szénláncú alkánsavval vagy annak egy reakcióképes származékával acilezzük, (11-b) általános képletű vegyületet kap­va, a képletben R4 jelentése a fenti. Az (V) képletű 2-amino-6-klór-tiofenoIt úgy reagáltathatjuk a (VI) általános képle­tű észterekkel, hogy a fenti vegyületek ele­­gyét 1 30-180°C-on melegítjük. A reakciót vagy oldószerben — például xilolban, difenil-éter­­ben vagy p-ciménben — játszatjuk le, vagy oldószer nélkül. Ha a reakció termékeként a (Il-a) képletű vegyület és a (VII) álta­lános képletű vegyület (R6 jelentése rövid­szénláncú alkilcsoport) elegye, vagy a (II-a) képletű vegyület két sztereoizomerjének (az­az cisz- és transz-izomerjeinek) elegye ke­letkezik, ezeket valamely oldószerben — pél­dául rövidszénláncú alkanolban, így etanol­­ban — mutatott eltérő oldhatóságuk alap­ján, és/vagy oszlopkromatográfiás eljárás­sal vá'aszthatjuk szét egymástól. A (VII) általános képletű propionsav­­származék intramolekuláris ciklizálását a ve­gyület melegítésével érhetjük el, oldószerben, vagy anélkül. Oldószerként páldául xilolt, toluolt, difenil-étert, p-cimént és ecetsavat használhatunk. A reakciót előnyösen 110 és 160°C közötti hőmérsékleten, különösen elő­nyösen visszafolyató hűtő alatti forralás mel­lett játszathatjuk le. Az R6 helyén rövidszén­láncú alkilcsoportot tartalmazó (VII) álta­lános képletű vegyületek intramolekuláris ciklizálását 0 és 3Ö°C közötti hőmérsékle-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents