193805. lajstromszámú szabadalom • Uj eljárás (e)-9-dodecén-1-il-acetátnak, a fenyőilonca szexhormonjának előállítására

1 A találmány tárgya új eljárás az (I) kép­lett! (E)-9-dodecén-l-il-acetátnak, a fenyőilon­­ca (Rhyacionia buoliana, Schiff.) szexuális csalogatóanyagának az előállítására. A fenyőilonca az egész palearktikumban elterjedt rovarfaj, hazánkban is mint jelentős erdészeti kártevőt tartják számon. Főként az erdei fenyőt (Pinus silvestris) és â fekete fenyőt (Pinus nigra) károsítja. Évente egy nemzedéke van és hernyó alakban telel át. A hernyók különösen tavasszal okoznak nagy károkat. Elfogyasztják a rügyeket és külö­nösen veszélyes, hogy elsősorban a vezérhaj­tást támadják meg. Az idősebb hernyó behatol a hajtás belsejébe is, ahol a csúcs felé járatot rág. A fenyőilonca elsősorban fiatal ültet­vényeken szokott fellépni és jelentős károkat okoz. A fenyőilonca szexuális csalogatóanyagá­nak szerkezetét R.G.Smith és munkatársai [J. Insect Phys. 20, 661 (1974)] határozták meg. Megállapították, hogy a szexferomon extraktum az (I) képletü (E)-9-dodecenil­­-acetátot tartalmazza, amely a szabadföldi vizsgálatokban nagyon erős szexuális csalo­gató hatású a fenyőilonca hím egyedeire. A szintetikus (E)-9-dodecenilacetátta) töltött szexcsapdák alkalmasak a terület rovarpo­pulációjának felmérésére, rajzáselőrejelzésre és az egyedszám csökkentésére. A szexuális csalogatóanyag szerkezetfel­derítését megelőzően R. Lange és D. Hoffman [Naturwissenschaften 59, 217 (1972)] megál­lapította hogy az (I) képletü vegyület dia­­sztereomerje, a (Z)-9-dodecenil-acetát, na­gyon erős inhibitor hatású a nőstények szexuális viselkedésére. Később G.E.Dater­­mann és munkatársai [Environm.Entom. 4, 944 (1975)] a szintetikus minták vizsgálatá­nál azt találták, hogy az (I) képletü vegyü­­lethez 2% (Z)-9-dodecenil-acetátot adva a szexuális csalogató hatás megszűnt, A fe­­nyőiloncára repellens hatású (Z)-izomer rész­aránya 2%-nál nem lehet magasabb ahhoz, hogy a készítmény a kívánt biológiai ak­tivitást mutassa. Az alkenil acetátoknál a nagyon hason­ló fizikai tulajdonságokkal bíró (E)- és (Z)­­-geometriai izomerek elválasztása csak költsé­ges preparatív gázkromatográfiás, vagy nagy­nyomású folyadékkromatográfiás eljárással oldható meg. így az (I) képletü vegyület elő­állítására is csak olyan eljárások alkalma­sak, amelyek a termék legalább 98%-os izomer tisztaságát biztosítják. Az (I) képletü vegyület előállítására számos eljárást kidol­goztak, közülük csak a megfelelő izomer tisztaságú végterméket eredményező szintézi­seket tárgyaljuk. Az (I) képletü vegyület szintézisét Nes­bitt és munkatársai [B. F. Nesbitt et ah: J. Insect.Physiol. 21, 1091 ( 1975) ], valamint C.A.Henrick [Tetrahedron 33, 1845 (1977)] 1,8-oktándiolból végezték. A dióiból vizes hid- 2 2 rogén-bromiddal 8-bróm-oktanolt képeztek, amelynek hidroxilcsoportját tetrahidropiranil­­éterként maszkíroztak. A védett brómhidrint Voerman módszerével [S. Voerman et ah: Environ.Entomol. 3, 701 (1974)] 1-butinnal kapcsolták lítium-amid segítségével folyékony ammónia-tetrahidrofurán elegyében. A kapott 9-dodecín-l-ol tetrahidropiranil-éterét nátrium­mal vagy lítiummal cseppfolyós ammóniában (E)-9-dodecén- l-ol tetrahidropiranil-éterévé redukálták, majd a vegyületet ecetsavban ecetsavkloriddal kezelve nyerték az (I) képle­tü feromont. Néhány, acetilén-intermediereken alapuló, eg>éb független eljárás is létezik. Henrick [Tetrahedron 33, 1845 (1977)] például a 8- -bróm-oktanol tetrahidropiranil-éterét lítium­­-acetilid 1,2-diamino-etán komplexszel reagál­­tatva a 9-decin-l-ol tetrahidropiranil-éterét nyerték. Az utóbbiból lítium-amiddal ammó­niában aniont képeztek, amit etil-bromiddal reagáltattak. A képződött 9-dodecin-l-ol-tet­­rahidropiranil-étere az ismert módon ala­kítható az (I) képletü acetáttá. Az eljárás al­­kalnazása ellen szól a 1 ítium-acetilid-eti­lén diamin komplexének magas ára. Kalvoda a fentieknél jóval hosszadalma­sabb módszerrel [L. Kalvodá, J. Vrkoc.: Csehszlovák Szabadalom CS 207,178 (1983.08.15), C.A. 100, 156221s (1984)] készí­tett 9-dodecin-l-ólból végezték az (I) képletü feromon szintézisét. A 9-dodecin-1-olt nát­riummal cseppfolyós ammóniában redukálva (E)-9-dodecén-l-ollá alakították. Az alkohol aceiilezésével nyerhető az (I) képletü ve­gyület. Az eljárást előnytelenné teszi a 9-dode­­cin-l-ol előállításának költséges volta. Jóval egyszerűbb módszert találtak erre Roska és munkatársai [G.K.Roska et z.\.: Novüe Metodü v Zascsite Raszt. (Cs 4.) Kisinyev 14 (1982), Ref. Zs.Him. Abstr. No. lOZs 139 (1983)]. 1,2-dibróm butánt reagáltattak lítiumamid­­dal, majd 8-klór-oktanollal cseppfolyós ammó­niát is tartalmazó oldószerelegyben. Az így nyert 9-dodecin-l-olt lítium - alumínium-hid­­riddel etilénglikol-dimetiléterben redukálták, és a képződött (E)-9-dodecén-l-olt acetilklo­­riddal piridin jelenlétében kezelve jutottak az (I) képletü feromonhoz. Az eljárás gazdaságosságát rontja, hogy a 9-dcdecin-l-ol előállításának itt alkalmazott újszerű módja viszonylag alacsony hozammal jár. Az eddig ismertetett szintézisek közös hátránya, hogy cseppfolyós ammóniát alkal­maznak, amely az ismert nehézségekkel jár. L. Zakharkin és E. Petrushkina [Zh. Org. Khim. 18, 1623 (1982)] az (I) képletü feromon előállítását (E)-l,6-nonadiénből végezték. A vegyületet diizobutil-alumínium-hidriddel hid­­roal iminálási reakciónak vetették alá, majd oxidálták, majd a nyert (E)-6-nonén-l-olt foszror-tribromiddal reagáltatták piridin jelenlétében. A kapott (E)-1-bróm-6-nonénból Grignard-reagenst képeztek, amit lítium-klo-193805 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents