193791. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-helyettesített-1,3-propilidén-difoszfonát származékok és gyógyászati készítmények előállítására

193791 folyamatok révén kiválasztott anyagok felszabadulása következtében és — vérlemezkék összecsapódásra való fo­kozott hajlama. Megjegyezzük még, hogy újabban külön­féle farmakológiái hatásokat, például a hiszt­­amin ellenes, neuröleptikus, szkizofrénia el­lenes és antikolinerg hatást is kapcsolatos­nak találták a kalcium-csatorna gátló aktivi­tással, valamint a [3H]-Nitrendipin-kötő hely modulálásával. [Lásd a Murphy et al.: Proc. Nat. Acad. Sei. 80, 860 (1983) szakirodalmi helyen.] Minthogy a legtöbb kalcium-antago­­nista hatású anyag amfifil, ismeretes, hogy ezek más, membránhoz kötött fehérjékkel is reagálnak, helyi anesztetikus hatást fejtenek ki, és gátolják számos membránhoz kötött enzim például a Na+/K+ ATP-áz, az ACAT, az adenilát-cikláz, a foszfolipáz, stb. hatá­sát. így az (1) általános képletű 1,3-difosz­­fonát-származékok az előzőekben ismertetett hatásokkal is bírhatnak. II. A kalcium antagonista hatás mechaniz­musa és az alkalmazott vizsgálati mód­szerek Általánosan ismert és elfogadott, hogy a szabad kalciumionok szintjének sejteken belü­li változása néhány folyamatot, például az izomösszehúzódást és a kiválasztási funkció­kat szabályozza [lásd a Kretsinger, R. H. Adv. Cycl. Nuc. Rés. 11, 1-26 (1979) szakirodalmi helyen], A kalcium fajlagos be- és kilépési és elkülönülési folyamatai a plazma membránon és az intracelluiáris szerveken belül zajlanak le. Ezek a folyamatok mind az ingerlés alatt megemelkedő Ca++ szint létrehozása, mind a nyugalmi állapotban a sejten belüli alacsony Ca++ szint helyreállítása irányába hatnak. Lényegében a sejtösszehúzódás alatti kal­cium mobilizáció kiindulhat mind sejten belü­li, mind sejten kívüli forrásból, a mobilizáció mértékét néhány tényező befolyásolja. A kal­ciumionok sejtfunkciókra gyakorolt hatásá­nak, például az ízomösszehúzódásra gyako­rolt hatásának csökkentésére képes szerek első megismert csoportját kalcium antagonist­­tának nevezték el [lásd a Fleckenstein, A.Pflue­­gers Arch. 307, R25 (1969) szakirodalmi he­lyen]. Az ilyen szerek klasszikus példái a Ni­fedipine, a Verapamil és a Diltiazem, ame­lyekről azt találták, hogy igen fajlagosan gá­tolják a hatáspotenciál lassú belső áramlá­sát. a) A kalciumcsatorna gátlásának hatása a szív elektromos aktivitására A szív ritmusát az irányítósejtek, a pitvar­­-kamrai szinusz és a nodális sejtek váltják ki és szabályozzák. Minthogy az irányítósej­tek működése kalciumfüggő, ezek igen érzé­kenyek a kalcium blokkoló szerekre. Feltéte­lezik, hogy ezekben a sejtekben a kalcium — részben meghatározó az irányító poten­ciál létrejöttében, — a jelek vezetéséért felelős, 43 — részben hordozója a plató fázisért fele­lős áramoknak, és — stabilizálja a szívmembránt, és Purkin­je lázban csökkenti a szív ritmusát. Minden kalciumcsatornát gátló gyógyszer­ről kimutatták, hogy izolált pitvar készítmé­nyekre hatásos negatív inotróp és kronótrop (szívritmus csökkentő) hatást fejt ki. A vegyü­­letek hatásának vizsgálatára tanulmányoztuk az 1,3-difoszfonát-származékok izolált pat­kány-pitvarra gyakorolt kronotróp hatását. b. ) A kalciumcsatorna gátlásának hatása simaizomsejtekre A Ca++ blokkoló szerek az összehúzódás­ra képes szövetek működésére hatást gyako­rolnak; ezek a szerek legnagyobb mértékben az erek simaizomzatára és a zsigerek sima­­izomzatára (légcső, belek, méh és húgyveze­ték) hatnak. Az erek izomzatában a kalcium­­csatorna blokkolás hemodinamikai hatása az erek tágulása, amely egyes esetekben hipo­­tóniához vezet. A kis artériák simaizomzatá­­ban a kalcium csatorna blokkoló aktivitása a legkifejezettebb a szívkoszorúverőerekben ahol jelentős értágulást váltanak ki. Az 1,3-difoszfonát-származékoknak sima­izomsejtek (légcső) összehúzódására kifejtett gátló hatását, valamint vérnyomáscsökken­tő aktivitásukat a megfelelő vizsgálatokkal számszerűen meghatároztuk. c. ) Kalciumcsatorna inhibitorok kötődése membrán receptorokhoz A közelmúltban (1983) néhány szerző ki­mutatta, hogy a kalciumcsatorna receptor helyei [3H] -Nitrendipine alkalmazásával jelöl­hetők. [Lásd a Gould, R. J. és misai; Proc. Nat. Acad. Sei. 79, 3656 (1982) és Bellemann, P. és misai Proc. Nat. Acad. Sei. 80, 2356 (1983) szakirodalmi helyeken.] Ezek a szerzők és Murphy, K. M. M. és mtsai [Proc. Nat. Acad. Sei; 80, 860 (1983)] kimutatták, hogy a [3H]­­-Nitrendipine receptor (ok) hoz való kötődését moduláló hatás a vegyületek széles körénél felhasználható a vegyület kalcium antagonis­ta aktivitásának előrejelzésére. A [3H]-Nitrendipine kötődését a kalcium­csatornával kapcsolatos gyógyszerreceptor helyekhez a kalciumcsatorna antagonisták számos csoportja alloszterikusan szabáylozza. A Verapamil, a D-600, a Tiapamil, a Lidofla­­zine, a Flunarizine, a Cinnarizine és a Prenyl­­amine csökkentik a [3H] -Nitrendipine kötődési hajlamát, ellentétben a Diltiazemmel, amely ezt a hajlamot növeli. Ezt az izotópreceptor vizsgálatot használ­tuk fel annak igazolására, hogy az 1,3-difosz­fonát-származékok a [3H]-Nitrendipine kötő­dés modulátorai, mivel ez a kalciumantago­­nista hatás kimutatására alkalmas módszer azzal s z előnnyel bír, hogy igen jól reprodu­kálható és igen specifikus. 44 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 23

Next

/
Thumbnails
Contents