193771. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szén-, szikla-, talajképződmények és téglaszerkezetek megszilárdítására és tömítésére a bányászatban, alagútépítésben és építőiparban

193771 A találmány szerinti anyag használata nem okozott problémát a meglevő berende­zéssel. Az új anyag folyási és injektálási tu­lajdonsága miatt könnyen volt alkalmazható. A reakciót az adott körülményeknek megfe­lelően állítottuk be; a szivattyú leállítása után a sziklarepedéseken át csak kis mennyisé­gű folyékony anyag jött ki. Ügy találtuk, hogy a szikla kötöttségétől függően az új anyag nagy távolságokra folyt el, és egyenletesen oszlott szét a repedésekben. Az anyag tapadá­sát a szénhez és a sziklákhoz jónak találtuk. A minden éjszakai műszak előtt elvégzett ellenőrzés minden esetben azt mutatta, hogy a fejtés szilárdan áll. Omlást a továbbiakban nem tapasztaltunk. Az előző omlási zónákat megszilárdítottuk. Figyelemreméltó, hogy az új anyag kötési tulajdonságai következtében a megszilárdí­tott szikla- vagy szénképződmény a meglevő pneumatikus berendezéssel könnyen kezelhető. Ez egyszerűbbé teszi a munkát, mintha az elő­­vájatokban a szénjövesztést kézierővel kelle­ne végezni. Ezen túlmenően az injektáló be­rendezés a fúrólyukból injektálás után minden alkalommal kivehető és újra felhasználható. Beton aknabélés megszilárdítása Egy alagútfúrási területen, amely egy füg­gőleges, alul harangalakú fenékhez csatla­kozó, körülbelül 780 m mélyen elhelyezkedő betonaknában körülbelül 4-es pH-jú víz folyt a betonakna mögötti üregekbe, és azokból körülbelül 20 1/perc sebességgel ki, és kémiai­lag súlyosan károsította a betont. Az üregek eltömítése és a sziklaképződ­ménynek a vízfolyással szembeni védelme céljából a betonba egy sor fúrólyukat fúrtunk. A fúrólyukak mindegyikét dugasszal zártuk le, melyen keresztül a találmány szerinti anya­got a fúrólyuk szomszédságában fekvő üre­gekbe lehetett kényszeríteni anélkül, hogy az a fúrólyuk nyílásán kiszökött volna. Az in­jektálást nagynyomású szivattyú-egységgel végeztük, amelynek szállítókapacitása atmosz­férikus nyomással szemben 6—40 1/perc volt. Az injektálógép külön-külön tömlőn szállí­totta az (A) és (B) komponenseket a fúrólyu­kakhoz, ahol azokat egy, közvetlenül a dugasz előtt elhelyezett „in-line" statikus keverő ke­verte össze. A komponenseket 1:1 térfogat­arányban injektáltuk. A megszilárdítást úgy végeztük, hogy a találmány szerinti reaktív anyagot a dugaszon és az in-line keverőn át a hosszanti hasadé­­kokba és azokkal csatlakozó üregekbe injek­táltuk mindaddig, amíg vagy a szivattyú ért el 130 bar-nál nagyobb üzemnyomást, vagy a szomszédos fúrólyukból az anyag szivárogni kezdett. A fúrólyukak hálóban, egymástól 5— 10 méterre helyezkedtek el. A munkát hasonló módon folytattuk mind­addig, míg a betonhéj mögötti üreg a talál mány szerinti anyaggal telt meg. A műveletet 2 nap alatt fejeztük be, amikor is a vízfolyás megállt és a betonhéjon keresztüli anyagszi­15 várgás a reaktív anyag szivárgása teljesen megszűnt. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás szén- és/vagy szikla-, talajkép­ződmények vagy téglaszerkezetek megszilár­dítására a bányászatban, alagútépítésben és építőiparban poliizocianátoknak és vizes alká­­liszilikát-oldatoknak a megszilárdítandó szén­­és/vagy szikla-, talajképződményben vagy téglaszerkezetben végzett reagáltatása útján, azzal jellemezve, hogy a reakciót a poliizocia­­nát azonnali térhálósodását előidéző katali­zátor jelenlétében végezzük, és a katalizá­tort a reakcióelegy izocianát csoportjainak egy móljára számítva 6,9—14,5 mmól mennyi­ségben, valamint a Si02 tartalom figyelembe­vételével az alkáli-szilikát oldatot a poliizocia­­nát izocianátcsoport tartalmához viszonyítva 0,8—1,4 NCO/Si02 mólarányban használjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a katalizátort 1 mól NCO­­-cscportra számítva 8,5—13,8, előnyösen 10,2—13,3 mmól mennyiségben használjuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan poliizocianátot használunk, amely a poliizocianát tömegére számítva 10—55 tömeg% NCO-csoportot tar­talmaz. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a poliizociarátként a 4,4’-di­­feniimetán-diizocianátot anilin-formaldehid kondenzátumok foszfogénezési termékét vagy azok prepolimerjét használjuk. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy prepolimerként nyers MDI és glikollal iniciált, 40 és 200 közötti hidroxil­­számú poli-sziloxán reakciótermékét hasz­náljuk. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 40—60 tömeg% szilárd­­anyag tartalmú, vizes alkáliszilikát-oldatot használunk. 7. Az 1. vagy 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan vizes alkáliszili­­két-oldatot használunk,amelybena Si02:Me20 mólarány 2,09—3,44, előnyösen 2,48—3,17. 8. Az 1—4. igénypontok bármelyike, vala­mint a 6. és 7. igénypontok szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a poliizocianátot és az alkci liszilikát-oldatot 0,85—1,15 NCO/Si02 mólarányban használjuk. 9. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerin­ti e'járás, azzal jellemezve, hogy a reakció­elegy össztömegére számítva legfeljebb 3,5 tö­­meg% illő anyagot használunk. 10. Az 1—9. igénypontok bármelyike sze­rint; eljárás, azzal jellemezve, hogy a katali­zátort tartalmazó elegyhez antimon-trioxidot adunk. ; 1. Az 1 —10. igénypontok bármelyike sze­rint eljárás, azzal jellemezve, hogy legalább egy a térhálósodási reakciót serkentő kokata­­üzáíort használunk. 16 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9

Next

/
Thumbnails
Contents