193771. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szén-, szikla-, talajképződmények és téglaszerkezetek megszilárdítására és tömítésére a bányászatban, alagútépítésben és építőiparban

193771 két nyerünk a találmány szerinti eljárással, ha a poliizocianátot és vízüveget olyan mennyi­ségben és összetételben használjuk, hogy a katalizátor fentiekben említett előnyös, NCO­­-csoportokhoz viszonyított aránya együtt va­lósul meg a szintén említett, előnyös NCO/ /Si02-aránnyal, és ezen túlmenően a katali­zátor olyan mennyiségben van jelen, hogy a képződött C02 mennyisége éppen elegendő a vízüveg Me20 komponense részére a teljes kicsapódáshoz. Ezek a körülmények akkor tel­jesülnek, ha olyan elegyeket alkalmazunk, melyekben a katalizátor 1 mól NCO-csoport­­ra számítva 6,9—14,5, előnyösen 8,5—13,8, és különösen előnyösen 10,2—13,3 mmól meny­­nyiségben van jelen, és ha a poliizocianátot és az alkáliszilikát-o 1 datot 0,8—1,4, előnyösen 0,85—1,15 NC0/Si02 mólarányban használ­juk. A vízüvegnek a szokásos, előnyös össze­tételűnek kell lennie, Si02/Me20 mólaránya tehát 2,09 és 3,44 közöttinek, előnyösen 2,48 és 3,17 közöttinek kell lennie. Ahhoz, hogy a szén-, szikla-, talajképződ­mények vagy téglaszerkezet kielégítő megszi­lárdítását elérjük, kívánatos, hogy a poliizo­­cianát és vízüveg-oldat egymással történő reagálása alatt a katalizátor egyenletesen legyen eloszlatva a reakcióelegyben. A katali­zátort általában a vízüveg oldathoz adjuk hozzá. Eddig azonban nem lehetett stabilis diszperziót nyerni, mert a reakcíóeiegy állás közben dehomogenizálódik. Azt találtuk, hogy a dehomogenizálási hajlam csökkenthető vagy megszüntethető azzal, hogy a katalizátortartalmú elegyhez antimon-trioxidot adunk. Ily módon a katali­zátor diszperzióban tartható. Ez a jelenség független a hozzáadott katalizátormennyiség­től, vagyis az antimon-trioxid hozzáadásá­nak előnyös hatása nemcsak a jelen talál­mány szerinti eljárásnál mutatkozik, hanem általában olyan eljárások során, melyekben poliizocianátokból és vízüveg-oldatokból tri­­merizáló katalizátorok felhasználásával szer­ves-ásványi termékek állíthatók elő. Az anti­mon-trioxidot a katalizátormennyiségre szá­mított körülbelül 5—100, előnyösen 20—50, különösen előnyösen 30—40 tömeg%-ban használjuk. A találmány szerinti eljárásnál elvileg nincs szükség habosítószer hozzáadására. A speciális receptúrától és az egyéb reakció­­körülményektől függően azonban a reakció­­elegyhez pontosan adagolt mennyiségű habosí­­tó-, (hajtató-) szert adhatunk. Ez a mennyiség elég kicsiny ahhoz, hogy polimerizáció alatt ne idézze elő a termék expanzióját. Az e célra alkalmas anyagok szobahőmér­sékleten folyékony, illő anyagok, amelyek a vízüveg és a poliizocianát reakciója folyamán, a fejlődő hő következtében elpárolognak. Al­kalmas illő anyagok például a monofluor-tri­­klórmetán, diklór-difluormetán és triklór­­-trifluoretán. A hozzáadott illő anyagmennyiség leg­feljebb 3,5 tömeg% a reakcióelegy teljes tö­9 6 megére számítva. Legelőnyösebben a reak­­cióelegy illő anyagtartalma 1—2,8 tömeg% Ilyen kis mennyiség nem okozza a termék ex­panzióját (felhabosodását) a reakció alatt. Az illő anyag gyakorlatilag teljesen távozik a reakcióé (egyből a reakció kezdetén, külön­böző üregeket és csatornákat hagyva maga után, amelyek.fel tudják venni a reakcióban képződő, és a reakcióelegyben maradó alká­­likarbonát-oldatot. Ez a mechanizmus a talál­mány szerinti, rendkívüli szilárdítási eredmé­nyekhez hozzájárul. A találmány szerinti el­járásnál elkerüljük a reakciótermék minden­féle felhabosodását, mert csak a tömör szi­lárdító termékek képesek fenntartani a szik­lák és téglák nyomását. Másrészről a termé­kek olyan elasztikusak maradnak, hogy képe­sek követni a sziklák szokásos, mm-tarto­­mányon belüli mozgását. Ezen túlmenően a reakcióelegyhez nuk­­leáló és stabilizáló anyagok adhatók. Alkal­mas nukleáló anyagok például a finom elosz­lású szilárd anyagok, mint a szilícium-di­­oxíd vagy alumínium-oxid, amelyet alkal­masint cink-sztearáttal, amorf kovasavakkal vagy fémszilikátokkal együtt használunk. Ezek közül az előnyösen használható nukle­­álószer a kolloid vízüveg-oldatból kicsapott szilícium-dioxid. Alkalmas stabilizálószerek a poli-sziloxán alapú sziiikonolajok. Ezek körülbelül 0,5—2, különösen 0,8—1,4 tömeg%-ban adagolan­­dók a reakcióelegy teljes mennyiségére szá­mítva. A kívánt szilárdítási tulajdonságokból és azokat meghatározó körülményektől függően a reakcióelegybe további adalékanyagok ad­hatók. Ilyen adalékanyagok például az olyan szerves vegyületek, melyek ízocianát csopor­tokkal reakcióképesek. Ilyen vegyületek pél­dául a poliolok, mint poliészter- és poliéter-po­­liolok, valamint foszfonát-észterek, mint a tri-ß-kloretil-foszfonät vagy tri-ß-izopropil - -foszfonát, amelyek a poliuretán kémiában ismertek. A poliolok hozzáadott mennyisége oly kicsiny kell legyen, hogy az ne befolyásol­ja hátrányosan egy három dimenziós, szerves struktúra, és ezzel átszőtt szervetlen szerkezet képződését. Ezért a reakcióelegyhez legfeljebb 2—45, előnyösen 10—20 tömeg% poliol vagy foszfonát-észter adható az izocianát-kompo­­nensre számítva. A gyúlékonyság csökkentésére a reakció­elegyhez gyulásgátló- vagy égéskésleltető anyagok adhatók. Eme alkalmas anyagok a müanyagkémiában ismert gyulásgátló- és égéskésleltető anyagok, mint foszfátok és borátok. A gyulásgátló anyagok 2—30 tö­­meg%-ig terjedő mennyiségben adagolhatok az izocianát-komponensre számítva. A reakcióelegyhez a termékek további erősítése céljából töltőanyagok adhatók. Ilyen töltőanyagok például a kovaföld, alumíni­­umoxid-hidrát, magnézium-szilikát, azbeszt por, kréta, azbeszt szálak és üvegszálak. A töl -10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6C 65

Next

/
Thumbnails
Contents