193769. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a nátriumion kicserélésén alapuló egyéb, gyógyászatilag elviselhető, az injekciós célokat is kielégítő heparinátok előállítására
A találmány tárgya eljárás a nátriumion kicserélésén alapuló, egyéb gyógyászatiig elviselhető-, injekciós célokat is kielégítő heparinátok előállítására heparin-karbotetradecil-oximetil-trimetil-amin- vagy heparin-benzil-dimetil-2- (2-p- 1,1,3,3-tetrametil-butil-fenoxi (etoxi)etil-amin komplex képzés útján. Szabadalmi leírásunkban az injekciós célokat is kielégítő heparinátok kifejezés alatt az olyan tisztaságú heparin sókat értjük, amelyek megfelelnek az USP XXI (The United States Pharmacopaea XXI) minőségi előírásainak. A heparin sók (a heparinátok) a gyógyászatiig alkalmazható heparin sókat, mint például a magnézium-, cink-, a kálium-, a lítium-, az ammónium-, főként azonban a kálcium sót (heparinátof) jelentik. Leírásunkban tehát a heparin só és a'heparinát szinonim kifejezések (például a heparin nátrium só azonos a nátrium-heparináttal). Az 1913-ban felfedezett heparin széles körben alkalmazott klinikai terápiában és profilaxisban. Az évtizedek óta nagyipari méretekben előállított gyógyászati tisztaságú heparin szinte kizárólag nátrium só formájában került alkalmazásra. A gyógyszerkönyvek is a legutóbbi időkig csak a heparin nátrium sójának minőségi kritériumaival foglalkoztak. A nátrium-heparinát alkalmazásának évtizedes tapasztalatai, valamint az utóbbi években folytatott klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a nátriumtól eltérő kationt tartalmazó heparin sók bizonyos alkalmazási területeken előnyösebb tulajdonságokkal rendelkeznek. így például a kálcium-heparinát a nátrium-heparinátnál nyújtottabb hatáserősséggel rendelkezik, tehát a heparin kezelésre szoruló betegeknél a terápiás dózis fenntartása ritkább adagolással is megoldható, továbbá a heparin kálcium só formájában történő adagolásával a nátrium-heparinátnál jelentkező bevérzések elkerülhetők. [Kakkar, V.V.) Clinical usage of heparin. Present and future trends, (edit N. Verstraete, S.J. Machin Munsgaard, Copenhagen 1980. 158. old.); Kakkar V.V. Heparin chemistry and chemical usage, Academic Press 1976.] Klinikai és diagnosztikai célokra ezért a nátrium-heparinát mellett egyre több gyártó foglalkozik az egyéb, gyógyászatilag elviselhető kationt tartalmazó heparinátok előállításával (például lítium-, kálium-, ammónium-, kálcium-, magnézium-, vagy cink-heparinátok). Az eddig ismert — a gyógyszerkönyvi előírásokat kielégítő heparinátok előállítására alkalmazott — eljárások a heparin nátriumkationjának kicserélését oly módon oldották meg, hogy a nátrium-heparinát vizes oldatát közvetlenül hozták érintkezésbe a helyettesítésre szánt kation egy vízoldható sójával (továbbiakban „reverzibilis" eljárás) vagy a heparint savas ioncserélő gyanta alkalmazásával szabad sav formájában izolálták és ezt követően képezték a kívánt sót (továbbiakban „irreverzibilis" eljárás). 1 2 A „reverzibilis" eljárásban a nátriumkationnak kicserélése 1 tömeg% nátriumkation tartalom alá egy lépésben még a helyettesítésre szánt kation sójának nagy feleslege mellett sem oldható meg, ugyanis az új kation koncentrációjának növelésével a reverzibilis folyamat egyensúlyát a heparin új sójának keletkezése irányában csak egy határig lehet eltolni. Az egyensúly további eltolásához a képződött, még nátrium-kationt is tartalmazó „vegyes" heparin só oldószeres kicsapással végzett izolálása, majd a művelet többszöri megismétlése szükséges. Nyilvánvaló, hogy a többlépésben végzett átalakítás idő, munkaerő és oldószer igénye nagy, továbbá a sok műveleti lépés a kitermelést jelentősen csökkenti. Az „irreverzibilis" eljárás szerint a kation cserét savas kationcserélő gyanta alkalmazásával végzik. Ezen módszernél első lépésként a heparin szabav sav formájában képződik, és ennek következtében az antikoaguláns aktivitása mintegy 20—30%-kal csökken. A „reverzibilis" eljárás hátrányait igyekszik kiküszöbölni a 2 417 859 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásban ismertetett módszer, amely a kationcserét ioncserélő gyanta alkalmazása nélkül, a „reverzibilis" eljárás elvén kívánja megoldani, azzal a módosítással, hogy az egyensúly eltolását nemcsak a képződött heparin vegyes só izolálásával, hanem a kiindulási nátrium-heparinát kationjának dialízissel történő eltávolításával is fokozza. Az eljárás foganatosítása pl. kálcium-heparinát előállítására gyógyszerkönyvi minőségű nátrium-heparinátból kiindulva a következő módon történik: a nátrium-heparinát vizes oldatához kálcium-kloridot adagolnak, majd 16 órás kevertetés után a reakcióelegyben lévő nátriumionok eltávolítása céljából az oldatot 6 órán át kis térfogatban (300 ml) ion- és pirogén mentes vízzel szemben dializálják. A mintegy kétszeresére hígult, dializált oldatból a „vegyes" heparin sót (a kálcium- és nátrium-heparinátot) szerves oldószerrel kicsapják. Az izolált terméket desztillált vízben oldják, majd a teljes műveletsort megismétlik. Az izolált kálcium-heparinát nátriumion tartalma 0,1 t%, specifikus aktivitása közel megegyezik a kiindulási termékével. Az eljárás kétségtelen előnye, hogy a dialízis alkalmazásával a több lépéses kation cserét kétlépcsős művelettel valósítja meg. A dialízis azonban számos hátrányt rejt magában: a műveleti időt lényegesen növeli, fokozza a pirogenitás és a befertőződés veszélyét, a dializáló hüvelyek előkészítése és a kis térfogatokban végzett dialízis művelete munkaigényes, a veszteségforrások száma tehát növekszik. Az eljárás alkalmazásával a heparin tisztítása, illetve specifikus aktivitásának növelése nem valósítható meg, mert már kiindulási anyag gyógyszerkönyvi tisztaságú nátrium-heparinát. 2 193769 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
