193761. lajstromszámú szabadalom • Ipari eljárás nyers vinblasztin-szulfát kinyerésére Vinca rosea L. drogból
1 A találmány tárgya új eljárás nyers vinblasztin-szulfát kinyerésére Vinca rosea L. drogból, a drog kivonatolása, a kivonat kezelése,besűrítése, zsírtalanítása, a kapott alkaloid-bázis kénsavas savaddíciós-só formájában történő leválasztása útján. Ismert, hogy a vinblasztin (a továbbiakban VLB) több évtizede használt ritosztatikum, mely többek között akut leukémia gyógyításában hatékony. Ismert az is, hogy a rózsameténg (Vinca rosea L.) nevű növényben a vinblasztin mellett majdnem 100 egyéb, szerkezeti analóg alkaloida is megtalálható. A nagyfokú szerkezeti hasonlóság és az aránylag alacsony koncentráció miatt sem a vinblasztin, sem a vinkrisztin drogból való kinyerése nem könnyű feladat. Az utóbbi két évtizedben több eljárást dolgoztak ki a VLB eredményes elkülönítésére, amelyek mind a szárított drog savas vagy bázisos előkezelésén és szerves oldószer alkalmazásával történő kivonatolásán, a vizes oldatba vitt alkaloidok egy vagy két különböző pH-értéken történő szerves oldószerbe való átoldásán, majd a szerves oldószerbe átoldott összalkaloid-elegy kromatográfiás frakción ál ásán alapulnak. így például a 3.097.137 sz. és a 3.205.220 sz. USA-beli szabadalmi leírás szerint a drogot etanol-víz-ecetsav 9:1:1 arányú elegyével kivonatolják, majd a kívánt besűrítése után az alkaloidokat 2%-os vizes sósav oldatba oldják át. Ezután a sósavoldat pH-értékét lúggal 4-re tompítják. A gyengén savas oldatot benzollal kivonatolják, ílymódon az alkaloidokat kísérő szennyezések nagy részét és a nem kívánt alkaloidok egy részét eltávolítják. A savas fázist, amely most már az alkaloidokat tisztább formában tartalmazza, 7-es pH-értékre lugosítják, az alkaloid bázisokat benzolba oldják át, majd a benzolos oldatot szárazra párolják. Ilyen módon az alkaloidokat bázis alakjában nyerik ki, majd oldás után kromatográfiás úton választják el. A 3.225.030 sz. USA-beli szabadalmi leírás szerint a drogot először vizes alkohollal kezelik, majd benzolos ki vonatolást végeznek, a kivonatot besűrítik és az alkaloidokat 2%-os borkősavoldattal kivonatolják. Ezután az oldat pH-értékét lúg adagolásával 3,2-re tompítják, majd az oldatot diklóretánnal vagy benzollal kivonatolják. A két fázist elválasztják, a szerves fázis a nem kívánatos alkaloidok egy részét és az alkaloidokat kísérő szennyezéseket tartalmazza, a vizes fázis pedig a kívánt alkaloidokat nagy mennyiségű egyéb alkaloidok mellett. A vizes fázist 9-es pH-értékig meglúgosítják, majd diklóretánnal vagy benzollal kivonatolják, a szerves fázist bepárolják, majd ismert módon dezaktivált alumíniumoxidon az alkaloidokat elválasztják. A fenti eljárások nyilvánvaló hátránya, hogy a többszöri fáziscserével járó kivonatolási művelet után is rendkívül alacsony VLB-tartalmú alkaloid keveréket kapnak, továbbá magas a nem-alkaloid jellegű szennyezések mennyisége is. A hátrányok kiküszöbölésére dolgozták ki magyar kutatók a 160.967 sz. magyar szabadalmi leírásban ismertetett módszert. Az eljárás szerint az őrölt Vinca rosea L. drogot 10% vizet tartalmazó metanollal több részletben kivonatolják és a szűrt és egyesített metanolos kivonatokat csökkentett nyomáson gyakorlatilag metanol-mentességig besűrítik. Ezután a vizes maradékot a nem-alkaloid típusú kisérő-anyagok eltávolítása céljából híg kénsavval megsavanyítják és a keletkezett csapadékot kiszűrik. A vizes-savas oldatot benzollal többször kivonatolják, majd az elkülönített vi2 zes-savas fázist meglúgosítják és a lúgos-vizes oldatot alkaloid-mentességig ugyancsak benzollal többször kivonatolják. A lúgos-vizes oldat kivonatolása útján nyert egyesített benzolos oldatokat csökkentett nyomáson szárazra párolják és így laza állományú, amorf barna színű alkaloidelegyet kapnak. Az alkaloidelegyet híg, legfeljebb 10% kénsavat tartalmazó etanolban feloldják olymódon, hogy egyúttal az oldat pH értékét 4,0-5,0-re állítják be. Az oldatot vinblasztin-szulfát kristállyal beoltják és a kristályosítást szobahőmérsékleten két napon át folytatják. A kivált, kiszűrt, a vinblasztin-, vinleurozin-, vinkrisztin-, továbbá kísérő alkaloidok szulfátjaiból álló kristálykeveréket feloldják és közvetlenül kromatografálják. Ezután a vinblasztin és vinleurozin tartalmú frakciókat szárazra párolják, majd etanolban oldják és a vinleurozin kikristályosítása után az anyalúgból a vinblasztint híg, legfeljebb 10% kénsavat tartalmazó etanollal szulfátbakban leválasztják, szűrik, majd további tisztítás ■céljából kristályosítják. A fenti eljárás legnagyobb hátránya, hogy a drog extrakciója aránylag alacsony hatásfokú és a további igen magasszámú technológiai lépés során szinte lehetetlenjó kihozatallal VLB-szulfátot kinyerni. A fenti módszer hátrányait a 164.958 sz. magyar szabadalmi leírásban ismertetett eljárással próbálták kiküszöbölni, mégpedig olyan módon, hogy a kapott nyers alkaloid-sót, (amely még mindig többféle alkaloid keveréke), formilezésnek vetik alá, ilyen módon a benne lévő dezmetil-VLB-t is vinkrisztinné alakították. Az eljárásban elért termelési értékek így sem érik el a megkívánt szintet, továbbá a tiszta VLB előállítása ezen az úton nem oldható meg. A 150.019 és 150.024 sz. indiai szabadalmi leírások azt az új elemet tartalmazzák, hogy a Vinca rosea L.-t 2%-os borkősavval extrahálják, előzetes n-hexánnal történő zsírtalanítás után. Bár az eljárás szerzői felismerték a borkősavas vízzel történő kivonás kémiai és gazdaság előnyeit (szelektivitás növelhető, valamint a víz olcsó oldószer), a nyers vinblasztin ipari kinyerése ilyen úton nem oldható meg. Ennek legfőbb oka, hogy n-hexán vagy bármilyen más szénhidrogén-tartalmú (vízzel nem elegyedő) oldószerrel kell a vizes kivonás előtt a drogot zsírtalanítani. E két művelet között az anyagot oldószermentesre kell szárítani (mely lassú, költségigényes, folyamatos műveletre alkalmatlan). Ha viszont a szárítás nem tökéletes, a szerves oldószerrel átitatott növényi anyag hidrofób tulajdonságot mutat és a savas-vizes kivonószer számára kedvezőtlen feltételeket teremt az anyagátadás szempontjából. A találmány célja tehát olyan eljárás kidolgozása, amely az eddig ismert technikák tökéletesítésével egyszerű és kitűnő hatásfokú kivonatolást biztosít. Kísérleteink során azt találtuk, hogy a drog közvetlen kivonatolását egy sajátos arányban kialakított 2-5 szénatomszámú karbonsavat és alkálifém- vagy alkáli-földfém-szulfátot tartalmazó vizes extrakcióval kitűnően elvégezhetjük. Felismertük azt is, hogy a drog előzetes zsirtalanitása elhagyható a fenti vizes extrakció során, ha hőmérsékletet 20°C és 50°C közötti hőmérsékleten tartjuk. Ez esetben ugyanis a zsírszerű anyagok fizikai (konzisztenciális) változásának következtében hidrofilebb tulajdonságú drogot kapunk, és a vizes kivonás (híg savas, szulfát-tartalmú oldattal) meglepően jó hatásfokú lesz VLB-re nézve, viszont ezzel egyidejűleg a kivonatoló szerben oldott szervetlen sóval mind a 193 761 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2