193733. lajstromszámú szabadalom • Talajszerkezet síkalapok talajtöréssel szembeni biztonságának nüvelésére és eljárás ilyen talajszerkezet létrehozására
193733 időtartamára tovább csökkentik, különösen ha az alapokhoz való hozzáférés érdekében a leterhelő földtömeget esetleg részben eltávolítják. Az alapok szélesítését és az aláfalazást az alapozási síkig kiemelt és/vagy az alapok alá mélyített munkagödörben szakaszosan, lassú, nehézkes munkával, sok élőmunkát felhasználva készítik. Hasonló, sőt nagyobb és kedvezőtlenebb elhelyezkedésű, az alapok alatti mozgást lehetővé tevő munkatérben végzik a sajtolt cölöpökkel való aláfogást. A talajszilárdítást — körülményessége mellett — nagy energiafelhasználással és költséges anyagok besajtolásával, drágán készítik, eredményességét pedig egyértelműen nem tudják megállapítani. Az alapokat szádfallal, vagy más szádolással szűk, rendszerint pincetérben rendelkezésre álló munkaterületen csak ritkán tudják megerősíteni, emellett az eljárás meglehetősen költséges. A találmány feladata, hogy olyan talajszerkezetet, valamint e talajszerkezet előállítására alkalmas eljárást szolgáltasson, amely a talajtöréssel szembeni biztonság növelését az alapokat érintő beavatkozás nélkül, egyszerű és alacsony költségráfordítást igénylő módon eredményezi. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a talajtörés kialakulását gátló tényezők előnyösen megváltoztathatók az alapokkal kapcsolatban nem levő megfelelő inerciájú lineáris erősítőelemeknek az alapoktól távolabbi talajtartományba való beágyazásával, és így az alapok melletti talajtömeg nyírószilárdságának a növelésével, a talaj stabilizálásával, merevítésével. A találmány további alapja az a felismerés, hogy a lineáris erősítőelemeket ismert mélyépítési eljárásokkal, egyszerű módon és rövid idő alatt előállíthatjuk. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan — az alapok melletti — talajszerkezettel oldottuk meg, amelyre jellemző, hogy a lineáris erősítőelemek az alap legalább egyik oldala mellett függőlegesen, vagy előnyösen a függőlegestől legfeljebb mintegy 30°-kaI eltérő ferde helyzetben, célszerűen az alappal és egymással közvetlen kapcsolatban nem álló, és a talajban az alapról átadódó terhelés hatására elméletileg kialakulható, a talajellenállások szempontjából a legkedvezőtlenebb csúszólapot átmetsző módon vannak a talajba ágyazva. A találmány szerint az erősítőelemek jellemzően előregyártott fém, vagy vasbeton cölöpök lehetnek, elhelyezkedésük természetesen a függőlegestől is eltérhet. Egy további találmányi ismérv szerint az erősítőelemeket fúrt lyukban elhelyezett utószilárduló anyag, vagy utószilárduló anyaggal átkevert helyi anyag és/vagy merev fémbetétek és/vagy más merev, szilárd betétek alkotják. Egy másik találmányi intézkedésre az jellemző, hogy az erősítőelemek több sorban, vagy/és csoportosan helyezkednek 3 el. Egy további találmányi ismérvnek megfelelően az erősítőelemek és az alap és/vagy alapfal között további szerkezetek is vannak. Az eljárás lényege, hogy a talajban, a lineáris erősítőelemeket az alap elkészülte után, az alap mellett hozzuk létre, célszerűen veréssel vagy/és vibrálással,vagy/és sajtolással, vagy/és fúrással, vagy/és jet-grouting eljárással. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a talajszerkezet néhány előnyős kiviteli alakját tartalmazzák. A rajzokon az 1/a. ábrán egy épület alapját a kialakulható csúszólapokkal függőleges metszetben tüntettük fel; a felismerés demonstrálására az 1/b. ábrán az 1/a. ábrán látható épület alapja mellett a találmány egy példa szerinti kiviteli alakjaként létrehozott talajszerkezet függőleges metszete látható; ez 1/c. ábrán az 1/b. ábrán látható épület alapfalát vízszintes metszetben tüntettük fel a létrehozott talajszerkezet elemeinek ábrázolásával; a 2. ábrán egy háromfőfalas épület pinceszintje az alatta levő, a találmány szerinti talajszerkezettel együtt látható függőleges metszetben; a 3. ábrán támfal megerősítésére szolgáló, találmány szerinti talajszerkezetet tüntettünk fel függőleges metszetben. 4.Z 1/a. ábrán látható példa esetében a terhelt I főfal a 2 alapozási síkon levő 3 alapfelületen vezeti be terheit a 4 talajba. Az alapozott 1 főfal K külső oldalán az 5 térszint magasabban helyezkedik el, mint a belső oldalon, ahol a 6 járószint a 2 alapozási síkhoz közelebb van. Az 1 főfalból a 3 alapfelületen átadott erők a K. külső oldalon a 7 csúszólap, a B belső oldalon a 8 csúszólap menti elmozdulás esetén eredményeznek tönkremenetelt. Nyilvánvaló, hogy a külső oldalon levő 7 csúszólap mentén a nyírószilárdság kimerülése nem valószínű, mert a kisebb ellenállás, az elmozdulással szemben működő erők minimuma a belső oldalon levő 8 csúszólap kialakulásával áll elő. A legkedvezőtlenebb csúszólap alakját különböző, a szakterületen ismert és használatos elméletek segítségével állapítjuk meg. Az elméletek egy része szerint a csúszólapok a 3 alapfelülettel együtt benyomódó 9 földék csúcsából indulnak ki. A legkedvezőtlenebb csúszólap helyét a 3 alapfelület méretei és a 4 talaj tulajdonsága befolyásolják, illetve határozzák meg. Az elmozdulással szemben működő erők nagyságé* az elmozduló földtömeg súlya és helyzete, valamint a csúszólapon ébredő nyírófeszültségek eredője befolyásolja. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
