193716. lajstromszámú szabadalom • Személyi pormintavevő készülék
re csatlakozik, amely önmagában ismert golyós műszer és a szállított levegőmennyiséget méri, 1/perc-ben. A 48 rotaméterből kiömlő levegő a 39 burkolatnak a nyílásain, például a 45 kapcsoló nyomógombja és a 42 szívócsonk körüli nyíláson keresztül lényegében elosztva jut a munkatérbe. A találmány szerinti személyi pormintavevő készülék ábrázolt példakénti kiviteli alakjának működésmódja a következő: A pormintavételt megelőző és követő laboratóriumi mérésekhez a készülék 1 mintavevőfejét szétszereljük, azaz a 34 burkolat levétele után a 23 anyát lecsavarjuk, majd leemeljük a 8 fedelet. Ezt követően a 10 ciklon felső 10b részéből kiemeljük a 27 szűrőegységet, majd abból kivesszük a 30 szűrőréteget. Ezután 0,1 mg pontosságú mérlegen lemérjük a 30 szűrőréteget és a 10 ciklont egészében (a 17 portartállyal együtt). Az adatok feljegyzése után a 27 szűrőegységet visszahelyezzük, majd felhelyezzük a 8 fedelet, felcsavarjuk a 23 anyát és felhúzzuk a 34 burkolatot. Ezzel az 1 mintavevőfej és annak tápegységre csatlakoztatása után a készülék mintavételre kész állapotban van. Ezt követően az 1 mintavevő fejet a 7 csipesszel rögzítjük a dolgozó 2 vállszíján, az 5 tápegységet pedig a 36 rögzítőfüllel felhúzzuk a 4 derékszíjra. Ezután a 45 kapcsoló benyomásával kezdődhet a mintavétel. A kísérleteink során az 5 tápegységet úgy állítottuk be a 44 vezérlőegységgel, hogy légszállítása állandóan 2 1/perc legyen. (A vizsgált légmennyiséget a mintavételi sebesség (1/perc) és a mintavétel időtartamának (perc) szorzatából kapjuk). Üzem közben a 6 és 47 nyomáskiegyenlítők gondoskodnak arról, hogy a szívás egyenletes legyen. Az 1 mintavevőfejben a méreteket úgy választottuk meg, hogy a szívás sebessége 1,25 m/s legyen, amelynél a készülékbe a munkahigienében megjelölt 25 p. alatti totál port tartalmazó levegő lép be. A 11 szívócsonkon át a fent említett szívás hatására belépő levegő az érintőleges 13 átömlőcsatornán keresztül jut a 10 ciklon hengeres 12 terébe, ahol az perdületet kap, miközben a 18 merülőcső külső palástja terelőként szolgál. A levegőben lévő durva porfrakció (7,1—25 p közötti) a 14 kúp palástján lefelé spirálszerű mozgást végezve halad és részben a 17 portartályba jut, részben a 14 kúp palástján rakódik le. A durva porfrakció mozgását vékony szaggatott vonallal jelöltük a 3. ábrán. A durva frakciótól megszabadított levegő a finom porfrakcióval (7,1 p-nál kisebb) a 18 merülőcsövön keresztül felfelé áramlik a felső szívás hatására és a 27 szűrőegység 30 szűrőrétegen önmagában ismert módon leadja a finom portartálmát is. fgy az 1 mintavevőfej 9 csőcsonkján keresztül a portalanított levegő jut a 3 tömlőn keresztül a 40 membránszivattyúba, majd onnan a 47 nyomáskiegyenlítőn és a 48 rotaméteren keresz-5 4 tűi a 39 fedél alatti térbe, onnan pedig a fedél nyílásain keresztül a külső légtérbe. A kísérleti tápegységünknél a tápegység tömege 1,3 kg-ra adódott, akkuként pedig 4 db 1,5 V-os Góliát elemet alkalmaztunk. A 10 ciklon tömege 100 g alatti értékű volt. A durva porfrakció tömegének meghatározásához az 1 mintavevőfejet a fentiekben már ismertetett módon szétszereljük és a teljes 10 ciklont újból lemérjük. A mintavétel előtti és után ciklontömeg-különbségből adódik ki a durva porfrakció tömege mg-ban. A találmány szerinti kialakítással tehát a 10 ciklont a mintavétel során tökéletesen izolálunk mindenféle külső szennyeződéstől a 34 burkolattal, így a mérési eredmény feltétlenül hiteles. Továbbá, a finom porfrakció tömegének meghatározásához ugyancsak lemérjük a 27 szűrőegység 30 szűrőrétegét. A mirtavétel előtti és utáni szűrőtömeg különbségéből egyszerűen számítható a finom porfrakció tömege. Amint a fentiekből kitűnik, a találmány szerinti készülék eredeti módon egyetlen kétlépcsős mintavevőfejjel módot ad arra, hogy a durva és finom porfrakciókat egyetlen mintavétellel és nagyobb pontosságigénnyel határozzuk meg. Ezzel tehát az ismert megoldásoknál alkalmazott két különálló mintavevofej egyikét kiküszöböltük, amivel egyrészt a ráfordítás, másrészt a viselési kényelmetlenség és tömeg jelentősen csökken. Továbbá, a találmány szerinti készülék egyetlen közös tápegységgel működtethető, amivel a ráfordítás és a tömeg tovább csökkenthető. A javasolt készülék tehát kisebb, tömegénél fogva kényelmesebb viselésre ad módot, ami tekintettel a teljes műszakos mintavételezésre, lényegesen kisebb fizikai megterhelést ró a mintavételt végző dolgozóra, mint az ismert megoldások. Számottevő előny még, hogy a két mérőfejes ismert megoldásokhoz viszonyítva a találmány szerinti készülékkel végzett mintavételezés időigénye mindössze a fele. Végül megemlítjük, hogy tartós üzemnél — legalább 8 órás mintavételezésnél — és hideg légtérben végzett stacionárius vizsgálatoknál különösen előnyös lehet a találmány szerinti személyi pormintavevő készülék olyan kiviteli alakja, amelynél akku helyet! önmagában ismert hálózati tápegységet alkalmazunk. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Személyi pormintavevő készülék, előnyösen szabályozható légszívást biztosító tápegységgel, és ezzel összekapcsolt, a pormintavételt végző dolgozó légzési körzetében elhelyezhető mintavevőfejjel, amelynél a mintavevőfej a felső légutakat terhelő durva port leválasztani képes ciklonból és a tüdőt terhelő finomport leválasztani képes szűrőegységből áll, azzal jellemezve, hogy a ciklonnal 6 193716 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
