193716. lajstromszámú szabadalom • Személyi pormintavevő készülék

1 193716 2 A találmány tárgya személyi pormintavevő készülék. Mint ismeretes, a munkahigienés porvizs­gálat során a porok okozta egészségártalom megítélésénél feltétlenül szükséges a szálló­­por 25 p. alatti frakciónak, azaz á felső lég­­utakat terhelő úgynevezett „totál por", vala­mint a tüdőbe jutható finom frakció, azaz a 7,1 p-nál kisebb, úgynevezett „respirábilis por" tömeg szerinti koncentrációjának az is­merete. Ennek a két porfrakciónak a méré­sére szolgálnak a személyi pormintavevő készülékek, amelyek mérőfejei a vizsgált mun­katérben, például bányaüzemben, kohászati üzemben, vagy textilüzemben többnyire a ne­héz fizikai munkáf'Végző dolgozó légzési kör­zetében, például a dogozó munkaruháján, vagy vállszíján vámnak rögzítve. Ilyen személyi pormintavevő készülékeket ismertet például K. Günther: „Praxis der Staubmessung" c. könyve (Johann Ambrosius Barth kiadó Lipcse, 1964.), vagy P. Gspan és dr. E. Cadez: „Das Verhältnis der Gesamt­­zur Feinstaubkonzentration bei einigen ty­pischen Staubquellen an Arbeitsplätzen" — c. dolgozata (Staub — Reinhalt. „Luft" c. szak­lap 36. sz, 1976). A fenti nyomtatványokból ismert személyi pormintavevő készülékek közös jellegzetessége, hogy azok két önálló mintavevőfejjel rendelkeznek a totál por, il­letve a respirábilis por gyűjtésére. A totál­port gyűjtő mintavevőfej általában hengeres házban kiemelhetően elrendezett membrán­­szűrőként van kialakítva. A szívott oldalán a membránszűrő finom drótszövetből készült alátéten fekszik föl, hogy a nyomásváltozá­sok következtében meg ne sérüljön. Hiányossága a fenti megoldásnak, hogy csak a kiemelt szűrőn összegyűlt totál por tömegének mérését teszi lehetővé, a hengeres házon belül lerakodó pormennyiség így a kiér­tékelésnél figyelmen kívül marad, ami pedig korlátozott mérési pontossággal jár. Továbbá, mivel a mintavevőfejet a dolgozó a teljes mű­szak alatt hordja, gyakorlatilag elkerülhetet­len, hogy azt meg ne fogja és ezáltal azt ne szennyezze. Ily módon tehát a mintavevőfej házának utólagos lemérésével sem kaphat­nánk ezzel a megoldással valósághű mérési eredményt. A másik ismert mintavevőfej a finom, pél­dául a munkahigiénében elfogadott űn. „jo­hannesburgi" görbének megfelelő 7,1 p-nál kissebb porfrakció mérésére alkalmazott mik­­rociklonok. Ezeknek a lefelé kúposán szűkülő leválasztó-terébe felül radiális beömlőcsator­na ömlik. Ebben a körzetben a ciklon belső terével koncentrikusan merülőcső van elren­dezve, amely fölött pedig a respirábilis port felfogó szűrőegység van elrendezve. A szű­rőegységet a mérés előtt és után lemérve szá­mítják ki a respirábilis por tömeg szerinti koncentrációját a készüléken keresztülára­moltatott légmennyiség ismeretében. Ezeknél a mintavevőfejeknél tehát a ciklon durva por- 2 leválasztóként működik, azonban az ezzel leválasztott durva porfrakciót jelenleg a kiér­tékelésnél nem vehetik figyelembe, mivel a ciklonház ugyancsak állandó külső szennye­ződésveszélynek van kitéve, ami a mérési eredményt meghamisíthatja. Az ismert megoldásoknál tehát a totál­por és a respirábilis por leválasztására két különféle mintavevőfejet alkalmaznak. Ezeket azután vagy úgy üzemeltetik, hogy mindegyi­ket külön-külön szivattyús tápegységgel hoz­zák kapcsolatba, vagy ehhez egyetlen táp­egységet alkalmaznak, amelyről a két minta­vevőfejet felváltva üzemeltetik. Az első válto­zat lényegesen nagyobb ráfordítással, na­gyobb tömeggel, fokozott viselési kényel­metlenséggel jár a két tápegység miatt, a másodiknál viszont a tényleges mérésidő kétszerese az előbbinek. A fenti készülékeknél a hordozható táp­egység légszivattyúját általában telepről működtetett villanymotor hajtja, amelynek fordulatszáma szabályozható. A membrán­szivattyúk pulzáló hatását gyakran nyomás­­kiegyenlítővel küszöbölik ki. A találmánnyal célunk a fenti hiányossá­gok kiküszöbölése, azaz olyan személyi por­­mintavevő készülék létrehozása, amely a vi-. se'ését illetően könnyebb és praktikusabb, továbbá kisebb ráfordítást igényel és minde­zek mellett pontosabb mérést tesz lehetővé, mint az ismert megoldások. A találmány alapja az az eredti felismerés, hogy a ciklon önmagában kialakítható olyan kétlépcsős porleválasztóként, amellyel — ha kiküszöböljük a külső szennyeződés veszé­lyét —, a durva és finom porfrakciók egyet­len méréssel pontosan szétválaszthatok. A kitűzött feladat megoldásához ennek megfelelően olyan ismert személyi porminta­vevő készülékből indultunk ki, amelynek sza­bályozható légszívást biztosító tápegysége és ezzel összekapcsolt, a pormintavételt vég­ző dolgozó légzési körzetében elrendezett min­tavevőfeje van, ennél a mintavevőfej a felső légutakat terhelő durva port leválasztani ké­pes ciklonból, valamint a tüdőt terhelő finom port leválasztani képes szűrőegységből áll, ahol a szűrőegység a ciklonnal szívófej­ként kiképzett fedélen keresztül oldható kap­csolatban van. Ezt a találmány szerint azzal fejlesztettük tovább, hogy a mintavevőfej ciklonja — a szívócsonkot kivéve — a kül­ső légtértől tömítetten elzárt kialakítású. Célszerű az olyan kivitel, amelynél a cik­lon levehető burkolattal van ellátva, amely azt legalább részben körülveszi. A találmány előnyös kivitelénél a minta­vevőfej a fedél és a ciklon oldható csatla­koztatásához olyan hollandi anyával van el­látva, amely a fedél peremén ülve a ciklon felső részének külső palástfelületén kialakí­tott menettel kapcsolódik, továbbá a hengeres burkolat az anya alsó hengeres palástján légzáró illesztéssel ül, Ezzel különösen egy­szerű és olcsó kivitelt teszünk lehetővé. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents