193687. lajstromszámú szabadalom • Eljárás [4,3-c] izokinolin-származékok előállítására
193687 lehetővé gyógyszerek anxiolitikus hatásának előrejelzését), e vegyületek patkányokban való vizsgálatával határozzuk meg, J.R. Vogel, B. Beer és D.E. Clody (Psychopharmacologia 21, p. 1—7., 1971) A.S. Lippa et al. által módosított (Anxiolytics, Industrial Pharmacology, 3., Futura Publishing, 1979., p. 41—81.) módszere szerint. Röviden: a vizsgálat előtt 48 órán át a patkányok nem juthatnak vízhez és 20 órán át ételhçz. A vizsgálandó vegyület bevitele után 60 perccel mindegyik patkányt különlegesen felszerelt ketrecbe helyezzük. Egy, a ketrec hátsó részében elhelyezett csapból glükóz-oldat nyerhető. A lapokkal burkolt padló és a csap közé állandó frekvenciájú sokkoló áramot vezetünk be. A patkányokat 20 másodpercen át engedjük sokkolás nélkül inni, majd 5 másodperces sokkolásmentes és 5 másodperces sokkolásos periódusokból álló ciklusokat kezdünk meg. A sokkolásos periódusban a csap és a nyelv érintkezését sokk kíséri. Az egyes állatok által elszenvedett sokkok számát rögzítjük és meghatározzuk a minimális hatásos dózisokat. A következő táblázat a minimális hatásos dózisokat (MED) mutatja be, amelyek jelentősen növelték a sokkok számát s kezelt állatokban a kontrolihoz képest néhány találmány szerinti jellegzetes vegyület esetében. 5 Táblázat A vegyületnek megfelelő példa sorszáma MED (mg/kg,i.p.) 2. 10 3. 10 4. 30 5. 5 6. 15 I3. 10 [4. 30 15. 10 17. 30 18. 20 19. 10 20. 30 32. 20 A találmány szerinti jellegzetes vegyületek gyakorlatilag mentesnek bizonyultak az aktikonvulzív aktivitástól, pentiléntetrazol és bikukullin próbában egérben, max. 100 mg/kg dózisokban. Az antipentiléntetrazol vizsgálatot egérben lényegében a Berger által leírt [J. Pharrn. Exptl. Ther. 104, 468, ( 1952^ ] módszer szerint hajtottuk végre. A pentiléntetrazolból fatális dózist (140 mg/kg, s.c.) adagoltunk be 10—10 egérből álló csoportoknak, amelyeket 30 perccel a konvulzív szer bevitele előtt a vizsgálandó vegyület meghatározott dózisával kezeltünk. Az állatok egyik csoportja, a „kontroll“ csoport, nem 4 kapott a vizsgálandó vegyülétből, ennek csupán a konvulzív szert adagoltuk. A 3., 4., 5. és 6. példa szerint előállított vegyület 100 mg/kg dózisban (ez a legmagasabb vizsgált dózis) nem volt képes megelőzni a görcsös feszítőizom letapadásokat, míg a 2., 13., 14., 15., 17., 18., 19., 20. és 32. példa szerint előállított vegyület hatástalannak bizonyult 50 mg/kg dózisban (ez a legmagasabb vizsgált dózis). Ugyanebben a kísérletben a diazepam ED50 értéke (az a dózis, amely a kezelt állatok 50%-ában megelőzi a görcsös feszítőizom letapadásokat) 0,2 mg/kg i.p. A találmány szerinti jellegzetes vegyületeket hasonló módon alávetettük az antibikukullin próbának, amely egy másik, az antikonvulzív aktivitás kimutatására alkalmazott vizsgálati rendszer. A kísérleteket lényegében a De La Móra és R. Tapia által leírt [Biochem.Pharmac, 22, 2635—2639, (1973)] módszer szerint végeztük. 10—10 egérből álló csoportoknak 2 mg/kg bikukullint (s.c.) adagoltunk, miután az egereknek 30 perccel a kezelés előtt a vizsgálandó vegyület meghatározott dózisát adtuk be. Az állatok egyik csoportja, a kontroll csoport nem kapott a vizsgálandó vegyületből, csupán a konvulzív szerből és a vivőanyagból. Ebben a próbában a 2., 13., 14., 15., 17., 18., 19., 20. és 32. példa szerint előállított vegyület nem volt képes 100 mg/kg (i.p.) dózisban — ez a legmagasabb vizsgált dózis — megelőzni a letapadásokat, míg a 3., 4., 5. és 6. példa szerint előállított vegyület 50 mg/kg i.n. dózisban (legmagasabb vizsgált dózis) hatástalannak bizonyult. Ugyanebben a kísérletben a diazepam EDS0 értéke (az a dózis, amely a kezelt állatok 50%-a esetében megelőzi a görcsös feszítőizom letapadásokat) 0,18 mg/kg i.p. A találmány szerinti vegyületek egyik vonása tehát az, hogy „szorongás elleni“ aktivitásuk a kísérleti modellekben láthatóan elkülönül a „görcs elleni“ esetleges aktivitástól. Mint az előzőekben arra rámutattunk, meglehetősen szokatlan az a tény, hogy a találmány szerinti jellegzetes vegyületekről bebizonyosodott, hogy ezek anxiolitikus tulajdonságokkal rendelkeznek kísérleti modellekben, amelyek anxiolitikus faruakológiai aktivitás előrejelzésére ismeretesek (I. az előbbi, a benzodiazepin receptorra as a patkányok konfliktustűrő képességére vonatkozó vizsgálatók eredményeit), és ugyanakkor mentesek az antikonvulzív aktivitástól (1. az előbbiekben ismertetett antipenti'én-tetrazol és bikukullin próba eredményeit) jóval magasabb dózisoknál, mint a „szorongást gátló“ anyagok hatásos dózisai. Ennek a ténynek a jelentősége még nem teljesen ‘isztázott, mivel csak a közelmúltban írták le először két kinolinszármazékkal kapcsolatban [J. G. Le Fur et al., Life Sei. 28, 1439— 1448, ( 1981 ) ]. Az előbbiek alapján azonban lehetségesnek látszik, hogy a találmány szerinti vegyületeket „tisztán konfliktus elleni“ ve-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
