193684. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nem-fémes porózus anyagok nedvességi jellemzőinek dielektromos úton történő megállapítására

193684 A találmány tárgya eljárás és berendezés nem fémes porózus anyagok nedvességi jel­lemzőinek dielektromos úton, zavartalan kö­rülmények között történő megállapítására, A földkérek legfelső részét felépítő kőzetek (talajok), mesterségesen előállított halmazok (pl. homok-cement keverék beton gyártásá­hoz) nedvességi jellemzőinek megállapítása igen fontos mind a vízgazdálkodási (vízépí­tés, vízkutatás) mind pedig ipari (építőipar, bányászat) és mezőgazdasági (öntözés) vo­natkozásában. A nem fémes porózus anyagok (követke­zőkben röviden: anyagok) nedvességtartalmá­nak mérésére számos eljárás ismeretes és használatos: szárítószekrényes módszer, neut­ron-gamma, neutron-neutron és gamma-gam­ma módszer (együttesen űn. izotópos mód­szerek) fajlagos, elektromos vezetőképesség, illetve ellenállásmérés, hővezetőképesség és hődiffuzivitásmérés. Külön említést kívánnak az ún. dielektro­mos nedvességmérő eljárások (DN-módszer), amelyek alkalmazási területe egyre bővül, hid­rológiai vonatkozásban a rádióhullámos (mű­holdas) nedvességtérképezés terjedése miatt. A DN-módszerben anyagok relatív dielektro­mos állandóját határozzák meg, majd abból a fizikai tényből, hogy a pórusvíz relatív dielekt­romos állandója 80 (a 100 kHz-GHz frekven­ciatartományban 20°C-on mérve), míg a po­rózus anyagok többi összetevőjéé lényegesen kisebb (a szilárd vázé 4-5, a vízgőzé és gázoké pedig egységnyi), a keverék mért relatív di­elektromos állandójából következtetnek az ösz­­szetevők arányára, így a relatív víztartalom­ra. Az ismeretes DN-módszereknél a vizsgá­landó anyagot váltakozó elektromos feszültsé­gű hálózat elektromos jellemzőinek (pl. impe­danciájának) e hatásra beálló változatát hatá­rozzák meg majd következtetnek a relatív di­elektromos állandó nagyságára, illetve a víz­tartalomra. Ismeretesek olyan, a dielektromos állandó mérésen alapuló nedvességmérő eljárások, illetőleg berendezések, melyeknél a mérendő anyagot (pl. szemes termény, öntödei homok) a müszçr tartozékát képező tartályban kell elhelyezni. Ilyen megoldást ismertet a 174359 lajstromszámú HU magyar) szabadalmi le­írás. Az eddigi DN-eljárásoknál fennáll az a hiányosság, hogy a porózus anyagok dielektro­mos állandójának mérését jelentősen befolyá­soló egyes anyagi jellemzőket (pl. az elektro­mos fajlagos vezetőképességet) vagy nem veszik figyelembe, vagy csak néhány speciális esetre korlátozódnak, a mérések maguk pedig csak laboratóriumban végezhetők (elkerülhe­tetlenül zavart, és így csökkent értékű) mintá­kon. A mérés pontosságát befolyásolja a mé­rendő anyag veszteséges volta (pl. a talaj­vízben oldott sók koncentrációja). A találmány célja olyan dielektromos mé­rési eljárás és berendezés kidolgozása, amely mentes az előzőekben felsorolt hiányosságok-1 tói és egyszerű alkalmazhatóságánál fogva előnyösen használható mezőgazdasági és ipari .leiadatok megoldásánál, amely lehetővé teszi a nem fémes porózus anyagokban lejátszódó elektromos vezetési jelenségek vizsgálatát és az elektromos kőzetjellemzőknek (relatív elektromos állandó, fajlagos elektromos veze­tőképesség, illetve ellenállás) a hidrogeológiai kőzet jellemzőkkel (porózltás, térfogatszáza­lékos víztartalom, szivárgási tényező, fajlagos szemcsefelület) való kapcsolatának megál­lapítását, és a mérni kívánt hidro(geo) lógiai jellemzők a mérőberendezésen valós fizikai mértékegységekben leolvashatók legyenek. A találmány alapja az a felismerés, hogy a nem fémes porózus anyagok víztartalom szempontjából igen jól modellezhetők nem vezető (igen nagy fajlagos elektromos el­lenállású) gömbök olyan n porozitású halma­zával, amelynél a nem vezető váz (gömbrend­szer) hézagait részben víz (a teljes halmaz­ra vonatkozó p%-ban) részben gáz ( (n-p) %­­ban) tölti ki, és az ilyen halmazra megállapí­tott számítási eljárások közvetlenül alkal­mazhatók a modellezett anyagokra. A gömbhalmazok dielektromos állandójá­nak számítására a Rayleigh által a kétfázisú esetre kidolgozott és általunk a háromfázisú esetre általánosított módszer alkalmazható. A pórusvíznek a kőzetházzal érintkező vékonyrétegében ionokban gazdag film alakú ki, amelynek elemeit Coulomb erők kötik a kőzetvázhoz. Különösen jellemző ez az agyag­ásványok esetén (hidrátburok). E „kötött” rétegben elektromosan töltött részecskék kon­centrálódnak, ha a pórusvíz különben kis faj­lagos vezetőképességű (nagy fajlagos ellen­állású), az egyenáramú és igen kis frekven­ciájú váltóáram vezetés lényegileg e „kötött” rétegben történik. így az ilyen halmazok faj­lagos vezetőképessége a fajlagos szemcse­felülettel arányos. Mivel a „kötött" réteg víz dipólusai kötöttségük miatt nem gerjeszthe­­tők, a dielektromos állandó mérése közvet­lenül a nem kötött, „szabad" víztartalomra ad felvilágosítást. A p%-os „kötött" víztar­talom a fajlagos szemcsefelülettel arányos. A szemcseváz — ha kristályvízében van­nak is vfzdipólok —, nem vezet és dielektro­mos állandójába sem játszanak bele a kris­tályvíz dipóljai. Ha a gömbhalmaz elektro­mosan veszteséges, azaz a pórusvíz fajlagos elektromos vezetőképessége nem zérus (faj­lagos elektromos ellenállása nem végtelen) akkor fellép a Maxwell-Wagner hatás és a mért dielektromos állandó a nem veszteséges halmazénál nagyobbnak adódik. Ez a veszte­ségi hatás annál kisebb, minél nagyobb a ger­jesztési (mérési) frekvencia. Ha a veszteségi hatás elég kicsi (a gerjesztő frekvencia meg haladja a 100 MHz-et), a Maxwell-Wagner hatás az általunk kidolgozott számítási el­járással korrigálható. Ha a vizsgálandó anyagot 100 MHz — 200 MHz frekvenciájú elektromos önrezgő rendszer szórt terébe helyezzük, az elektro-2 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents