193667. lajstromszámú szabadalom • Benzoil-karbamid-származékokat tartalmazó inszekticid és akaricid készítmények és eljárás a benzoil-karbamid-származékok előállítására

193667 11 12 Vegyület­szam olvadáspont (°C) ve.gyü lét­szám olvadáspont (°C) 50 223 - 224 55 218 - 222 51 221 - 222 56 187 - 188 52 138 - 145 57 166 - 167 54 196 - 199 3. példa: (a) Egy hatóanyag, nevezetsen N-(2,6- -difluor-benzoil) -N’- (4-dI-mentil-oxi-fenil) - -karbamid valamilyen vízzel elegyedő folya­dékkal készített oldatának előállítása, („fo­lyadék“). 10 g hatóanyagot oldunk 10 ml izoforon és körülbelül 70 ml dimetil-formamid elegyé­­ben, utána emulgeátorként 10 g poli (oxi-eti­­lén)glikol-ricinil-étert adunk hozzá. A többi hatóanyagot is megfelelő módon 10%-os vagy 20%-os „folyadékká“ készítjük ki. Megfelelő módon „folyadékokat“ kapunk, ha oldószerként N-metil*pirrolidont, dimetil­­-formamidot és N-metil-pirrolidon és izoforon elegyét használjuk. (b) A hatóanyag valamilyen szerves oldó­szerrel készített oldatának előállítása. 200 mg vizsgálandó hatóanyagot — pl. a 2. vegyületszámút — oldunk 1000 ml aceton­­ban 1,6 g nonil-fenol-poli(oxi-etilén) jelenlé­tében. Vízbe öntés után ez az oldat permetező folyadékként használható. (c) A hatóanyag emulgeálható koncent­­rátumának előállítása. 10 g vizsgálandó hatóanyagot — pl. a 6. vegyületszámút — oldunk 15 ml izoforon és 70 ml xilol elegyében; ehhez az oldathoz 5 g-ot adunk emulgeátorként poli (oxi-etilén) - -szorbitán-észter és alkil-benzolszulfonát ele­­gyéből. (d) A hatóanyag nedvesíthető porának (W.P.) előállítása. 25 g vizsgálandó hatóanyagot — pl. a 4. vegyületszámút — összekeverünk 68 g kaolinnal 2 g nátrium-butil-naftalin-szulfonát és 5 g ligninszulfonát jelenlétében. — (e) A hatóanyag (folyékony) szuszpen­­ziós koncentrátumának előállítása. 10 g hatóanyag, — pl. az 5. vegyület­­számú — 2 g ligninszulfonát és 0,8 g vala­milyen nátrium-alkil-szulfonát keverékét víz­zel 100 ml össztérfogatra egészítjük ki. (f) A hatóanyag granulátumának előállí­tása. 7,5 g hatóanyagot — pl. az 1 vegyület­számút —, 5 g szulfit-lúgot és 87,5 g őrölt dolomitot összekeverünk, utána a kapott ke­veréket az úgynevezett tömörítéses módszer segítségével granulált készítménnyé dolgoz­zuk fel. 4. példa: Körülbelül 15 cm magas fiatal kelbimbó növényeket a 3. példa b) pontja szerint elő­állított különböző koncentrációjú készít­ményekkel permetezünk be; a készítmények­hez még literenként körülbelül 250 mg vala­milyen alkilezett fenol-poli-oxi-etilén-vegyü­­letet (Citowett) adunk. Miután a növények megszáradnak, plexiüveg hengerekbe rak­juk őket, és utána 5 darab harmadik lárva­állapotban (L3) lévő Pieris brassicae lárvával (a fehér káposztalepke hernyóik) megfertőz­zük. A hengereket utána gézzel lefedjük, és váltakozó 16 órás világos és 8 órás sötét szakaszokban tároljuk; a hőmérséklet a vilá­gos szakaszban 24°C, relatív nedvességtar­talom 70%; a hőmérséklet a sötét szakasz­ban 19°C, relatív nedvességtartalom 80—90%. 5 nap múlva meghatározzuk a lárvák elhullá­­si százalékát. Minden egyes kísérletet három párhuzamosban hajtunk végre. A kísérletek átlagos eredményeit a következő A-táblázat­­ban összegezzük. A táblázatban használt jelzések jelentése a következő: + = 90—100% elhullás; ± = 50—90% elhullás; — = 50%-nál kevesebb elhullás. A kísérletekben összehasonlításként („is­mert“) N- [4- (1 -fenil-ciklohexil-oxi) -fenil] - -N’- (2-klór-benzoil)-karbamidot használunk. 15 20 25 30 35 40 45 50 7

Next

/
Thumbnails
Contents