193650. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gélalapú élelmiszeripari adalékanyag előállítására

193650 A találmány tárgya eljárás gélalapú élel­miszeripari adalékanyag előállítására, amely a sütőcukrászat, édesipar és a konzervipar területén használható szerkezetkialakító és stabilizáló, illetve aromaadó szerként. A sütőcukrászatban ismeretessé váltak a glicerin-monosztearát- vagy -disztearát-alapú emulgeálópaszták, amelyek már szobahőmér­sékleten is lehetővé teszik az emulgeáló ható­anyag egyenletes elkeveredését a különféle cukrászipari és édesipari krémekben és masz­­szákban. Az emulgeátorpaszták elterjedése azzal függ össze, hogy csökkentik a krém, illetőleg a massza készítésének energiaigé­nyét, nem szükséges a felhasználandó tojás­­fehérjét a tojássárgájától elkülöníteni, együtt lenet felverni a lisztet a többi adalékanyaggal, és kevesebb edényzet szükséges a massza ké­szítéséhez. Az édesipari termelésben nagyon lényeges célkitűzés továbbá az is, hogy a fel­vert masszák stabilitása nagyobb legyen, mint a tojáshab felhasználásával készült masszáké általában, továbbá, hogy a sütőcukrászatban a készítmények tovább maradjanak frissek, mint a hagyományos módon készültek. Az ismert emulgeálópaszták hátránya, hogy az emulgeátor szerek felületaktív jellege ellenére — amellyel elvben a hidrofil és hidro­­fób tulajdonságú komponensek egyenletes elkeveredése biztosítható — nem rendelkeznek kellő stabilitással a gélszerkezet kialakítása után, állás közben viszonylag hamar reverzi­bilisen visszaalakulnak, és emiatt szerkezet­stabilizáló hatásuk nem kielégítő. Hátrányt jelent az is, hogy az emulgeálópasztákkal ké­szített termékek egyensúlyi relatív páratar­talma nem csökken kellő mértékben, nem si­kerül a süteményfélék gélszerkezetét, rugal­mas, friss állagát még nagy mennyiségű ada­lékanyag felhasználása árán sem megőrizni. A találmány célkitűzése olyan gélalapú élelmiszeripari adalékanyagok előállítása, amely az emulgeáló hatás kifejtése mellett a gélszerkezetet is stabilizálja, kedvezően be­folyásolja a termék egyensúlyi relatív pára­­tartalmát, aromaanyagokkal elkeverhető, és így egy technológiai lépésben alkalmas nem csupán emulgálásra és a gélszerkezet stabili­zálására, hanem az előállítandó krémek vagy masszák egyenletes ízesítésére is. A találmány azon a felismerésen alapúi, hogy ha kellően hidratált szintetikus poliga­­lakturonsav-metilészterből szorbit vagy in­­vertcukor hozzáadásával szólt képezünk, és az így kapott szólt kölcsönhatásba hozzuk 90 C°-on homogenizált, majd körülbelül 60 C°­­ra lehűtött glicerin-monosztearát (palmitát) vagy nátrium-sztearát (palmitát) propilén­­-glikolos oldatával, végül ízesítőanyagot adunk hozzá és alkohollal tartósítjuk, akkor kedve­ző tulajdonságokkal rendelkező gélalapú élel­miszeripari adalékanyag állítható elő. Pektint — amelynek egyik komponense a galakturonsav-metilészter — már koráb-1 2 ban is használtak az élelmiszeriparban sűrí­tő- és gélesítőszerként. A 25 44 902 sz. német szövetségi köztár­saságbeli szabadalmi leírás a technika állá­sát ismertető részben foglalkozik a teljes mér­tékben észterezett galakturonsavat tartalma­zó pektin élelmiszeripari felhasználásával. Megállapítja, hogy ez az anyag kizárólag 3,5- nél kisebb pH-értékű közegekben alkalmaz­ható gélesítőszerként, és gélesítő hatását ek­kor is csak úgy tudja kifejteni, ha az elegy­­hez a pektinmolekulából vizet elvonó anyago­kat — így cukrot vagy glicerint — adnak az elegy össztömegére vonatkoztatva legalább 60 tömeg % mennyiségben. Ezek a gélesítősze­­rek a konzerviparban lekvárok gélesítésére és az édesiparban zselék készítésére használ­hatók. A 25 44 902 sz. német szövetségi köztársa­ságbeli szabadalmi leírás szerint a nyers pek­tint leszappanosítják, és az így kapott anya­got — amelyben a galakturonsav legföljebb 20 %-a van észterezett állapotban jelen, és emellett jelentős mennyiségben tartalmaz nagy molekulasúlyú cellulóz-származéko­kat — használják fel gélesítőszerként. Ezzel a módszerrel kiszélesíthető a gélképzés pH- tartománya, és a készítmény húskonzervek, halkonzervek és tejet tartalmazó édesipari termékek (például parfék) gélesítésére is al­kalmassá válik. Mindkét megoldás közös hátránya, hogy a képződött gél szerkezete viszonylag tömör, ezért sütőcukrászati termékek, például vert, gyúrt vagy kevert tésztafélék, sütemények és habok előállításához — amelyeknél alapköve­telmény a laza szerkezet — nem használha­tók fel. Az egyik fő komponensként galakturon­­sav-metilésztert tartalmazó pektin alkalmaz­hatóságának korlátáit ismerve arra számít­hattunk, hogy a teljes mértékben észterezett szintetikus poligalakturonsav-metilészter is csak korlátozott pH-tartományban lesz fel­használható, és az ezt tartalmazó élelmiszer­­ipari adalékanyagok levegős, laza szerkezetű sütőcukrászati és édesipari termékek előállí­tására nem lesznek alkalmasak. Gyakorlati tapsztalataink ezzel a várakozással teljes mértékben ellentétesek. A találmány tárgya tehát eljárás szerkezet kialakításra és stabilizálásra alkalmas, gél alapú élelmiszeripari adalékanyag előállítá­sára galakturonsav-metilészter és cukor fel­felhasználásával. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy kívánt esetben pufferolt (cél­szerűen nátrium-citráttal pufferolt) 1-2 tö­­meg% szintetikus poligalakturonsav-metil­­észterből 70-80 C°-on 20-40 tömeg% szorbitott és/vagy invertcukrot tartalmazó szólt képe­zünk, amelyet 1,2-propilén-glikolban felvett 10-20 tömegrész glicerin-monosztearátot vagy glicerin-paTmitátot és 1-2 tömeg% nátrium­­-sztearátot vagy nátrium-palmitátot tartalma­zó oldattal 60°C-on elkeverünk, majd 90°C-ra történő felmelegítés után 60°C-ra lehűtjük, 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents