193626. lajstromszámú szabadalom • Emelőszerkezet és mérleghíd között elrenezhető mérleghídtámasztó elrendezés

193626 A találmány tárgya mérleghídtámasztó elrendezés, amely előnyösen emelőszerkezet íelső tartóéle és mérleghíd íelfekvőeleme kö­zött rendezhető el. A találmány szerinti elrendezés különö­sen a közepes és durva pontosságosztályba tartozó rakodómérlegek alátámasztására al­kalmazható. A mérleghídra ható terhelőerők emelőszer­kezetre történő erőátvitelénél a terhelt köz­vetítőélek csak a mérleghídra ható, függőle­gesen lefelé irányuló erőhatásokat közvetít­hetnek, vízszintes síkban működő zavaró­erők — úgynevezett haránterők — átvitele nem ^rnegengedejtt. Ezeket a haránterőket, amelyek'ä teher Ifiérleghídra történő felvite­lekor lépnek fel, a rhérlegkeretnek kell felfog­nia. A vertikális erőátvitel biztosítására a mér­leghíd és a terhelt élek között nyomóerőköz­vetítő hengertest-kombinációkat — úgyneve­zett támasztóelrendezéseket — helyeznek el, amelyek szerkezeti felépítésük révén haránt­erők hatására a mérleghíd vízszintes síkban történő kilengését biztosítják és a tőmegha­­tású inga stabilitás-kritériumainak felhasz­nálásával stabil kiindulási helyzetbe térítik vissza. A fenti elven működő mérleghídtámasz­tó elrendezést ismertet például Raudnitz-Re­­impell: „Handbuch des Waagenbaues” (A mérleggyártás kézikönyve) I. kötete a 161- -163. oldalakon. A „gömbkéstartó" néven ismert mérleghíd­támasztó elrendezésben mérleghíddal mere­ven összekapcsolt felső alkatelem és játék­kal rendelkező teherélet hordozó alsó alkat­elem között legalább két golyó van elrendez­ve, amelyeken a mérleghíd gördülni tud. A golyók az alsó alkatelem vályúszerű bevágá­sában helyezkednek el, és a mérleghidat ter­helő nyomóerők hatására a vályú alakú be­vágás legmélyebb pontjára gördülnek, így a mérleghíd stabil kiindulási helyzetébe áll vissza. A támasztóelrendezés teherél körü­li megbillenésének megakadályozására leg­alább két golyó szükséges, amelyeket úgy kell elrendezni, hogy a felfekvési pontjaikat ösz­­szekötő egyenes a teherélre merőleges legyen. A megoldás hiányossága, hogy a párosán kialakítandó, vályú alakú bevágások pontos kialakítása költséges technológiát igényel, és különösen nagy mérlegterheléseknél olyan golyóátmérőre van szükség, amely helyigény és anyagköltség szempontjából egyaránt ked­vezőtlen. Ismert olyan mérleghídtámasztó elren­dezés is, amely a két golyó alkalmazását ki­küszöböli. Az elrendezésnek olyan támasztó­eleme van, amelynek felső része gömbsüveg­­-felülettel van kialakítva. A támasztóelem úgy van elrendezve, hogy gömbsüveg felülete a mérleghíd sík felületén legördül. A támasz­tóelem alsó része ékalakban van kiképezve. Az ékalak vágóélben végződik, amely a ter­helést korongszerű illesztőelem felfekvőfelü­­letére közvetíti, és ott forgástengelyszerüen 2 1 működő forgásélet képez. Ugyancsak forgás­tengelyszerüen működő forgásélet képez a mérleghíd alatt lévő emelőszerkezet tartóele­mének felső vágóéle. A támasztóelem alsó vágóéle az emelőszerkezet tartóelemének fel­ső vágóélére merőlegesen van elrendezve. A támasztóelem felső gömbsüveg felülete úgy van kiképezve, hogy a gömbsüveg sugara na­gyobb, mint a gömbsüveg és a mérleghíd ta­lálkozási pontja által meghatározott vízszin­tes sík és a tartóelem terhelt felső vágóéle kö­zötti távolság, így a mérleghíd kétdimenziós ingása és stabil alaphelyzetbe történő vissza­térése lehetővé válik. Hasonló megoldás olvasható ki a 25 40 219 sz. DE közzétételi irat 22 G jelű ábrájából, amely a javasolt mérleghídtámasztó elren­dezés példakénti kiviteli alakját tünteti fel. Az elrendezésnek a támasztóelem és az illesz­tőelem helyzetbiztosítására szolgáló szerke­zete van. A támasztóelem alsó és felső végén gallérszerű szegélyként kialakított közpon­tozószervvel van ellátva. Az illesztőelemnek a tartóelem felső vágóéle irányában történő eltolódásának megakadályozására az elren­dezésben acélgolyó van elhelyezve, amely mind az illesztőelembe, mind a felső vágóél­be félig behatol. Az elrendezésnek továbbá az illesztőelem gerincvonalának és a támasz­tóelem forgásélének viszonylagos szögfek­vését beállító szerve van. Az utóbbi két javaslatnak az előzőekben ismertetett, két golyót tartalmazó „gömb­­késtartóval” szemben több előnyös hatása van. Utóbbi megoldások anyag- és helyigé­nye— különösen nagy mérlegterhelések ese­tén — lényegesen kisebb. Egyszerűbben il­leszthetők és beszabályozhatok. Hátrányuk ugyanakkor, hogy a felfekvőfelület és a vá­góéi közötti távolság következtében az egy­másra merőleges forgásélek nem egy síkba esnek, aminek következtében viszont az el­rendezés pillanatnyi forgástengely körüli meg­billenése következtében fellépő visszatérítő erők eltérőek, és ez a stabil kiindulási hely­zetbe történő nem egyenletes visszabillenést eredményez. További hiányosság, hogy a go­lyó vágóélbe és illesztőelembe történő beéke­lődése következtében a terhelésközvetítő él középen megtörik, és ez az előállítási költsé­geket megnöveli, továbbá az él teherbírását csökkenti. A támasztóelem alsó és felső ré­szén kialakított, gallérszerű perem, valamint a szögfekvés-beállító szerv ugyancsak az elő­­állítási költségek megnövekedéséhez vezet. A találmánnyal célunk mérleghíd és eme­lőszerkezet között zavaróerő-mentes terhe­lésátvitel biztosítása alacsony ráfordítással — — anyag és előállítási költséggel — megva­lósítható mérleghídtámasztó elrendezés ré­vén, amelynek helyigénye és műszaki jellem­zői a korábbi megoldásoknál kedvezőbbek. A megoldandó feladat ennek megfelelően olyan, emelőszerkezet és mérleghíd között elrendezhető mérleghídtámasztó elrendezés 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents