193621. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kőolajtartalmú hulladékok ártalmatlanítására aktív deponálással
193621 A találmány kőolajtartalmú hulladékok ártalmatlanítására vonatkozik kommunális szilárd hulladékkal együttesen történő aktív deponálás útján. A környezetre veszélyes hulladékok közül az egyik legnagyobb gondot a kőolajos hulladékok okozzák. Az évente több százezer köbméter volumenben képződő különböző halmazállapotú és kőolajtartalmú hulladéknak csak egy része kerül irányított módon ártalmatlanításra. Másik része ellenőrizetlenül kerül a környezetbe, így állandó veszélyt jelent az élővizekre, a felszín alatti vízkészletre, valamint a mezőgazdasági területekre. Különösen nagy gondot jelent a különböző havária esetek során (pl. kőolajvezeték-törés, olajelfolyás) kialakuló környezetszennyezés megszüntetése, a nagy mennyiségű olajos anyag — rendszerint olajos föld — ártalmatlanítása. Az olajtartalmú hulladékok ártalmatlanítására számos eljárás ismeretes (dr.Fehér L.: Veszélyes hulladékok, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984; Olessák-Szabó: Energia hulladékból, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984). Az égetéssel való megsemmisítés költséges és viszonylag nagy beruházást igényel. Az olajos hulladékok ártalmatlanítása történhet deponálással, amely az elhelyezés módjától függően lehet átmeneti tárolás, illetve végleges lerakás. A környezet- és vízvédelmi követelmények alapján a depóniákat megfelelő hidrogeológiai tulajdonságú területeken és/vagy a csurgaiékvíz visszatartására alkalmas műszaki védelemmel ellátva lehet létesíteni, ezért kialakításuk csak meghatározott területeken és rendkívül költségesen valósítható meg. Az olajtartalmú hulladékok biológiai lebontással is ártalmatlaníthatok. A 4.328.104. L’SA-beli szabadalmi leírás szerint az olaj vagy kenőolaj tartalmú O/V, illetve V/O emulziókat szennyvíztisztítók biológiai iszapjával együttesen kezelnek, az olajat pedig a fölösiszappal együtt rothasztó tornyokban anaerob úton bontják le. A 2.112.776. számú brit szabadalmi leírás szerint a magas cellulóztartalmú hulladékot (fafeldolgozás hulladékot, elsősorban fűrészport, faforgácsot) ún. petroleum iszap (5- -25 %)jelenlétében komposztálnak. A komposztálási folyamatban a cellulózbontási sebesség a petróleum iszap hatására megnövekszik. Ennél az eljárásnál tehát a petroleum iszap az egyéb felsorolt kiegészítő tápanyagokkal (állati trágya, élelmiszeripari, papíripari stb. maradékok) együtt, mint „biológiai katalizátor” szerepel az önmagában nem bontható faipari hulladék komposztálási (aerob) folyamatában. A leírás szerint a faipari hulladék biológiai szennyvíztisztító iszapjával együttesen történő rothasztásának hatásfoka is növelhető petroleum iszap hozzáadásával. 1 2 Az eljárás környezetvédelmi célú felhasználásának akadálya a komposztálási technológia, illetve a komposzt felhasználásának időszakossága, ezáltal nem lehetséges a nagymennyiségű olajos hulladék folyamatos feldolgozása. A 174.531. sz. magyar szabadalmi leírás értelmében laza szerkezetű homokos, vagy kötött agyagos talajok javítására, humuszképző anyagként a talaj felületmenti rétegébe olajtartalmú iszapot kevernek és a talaj aerob állapotát gyakori átforgatással (szántás, tárcsázás) az olaj teljes elbontásáig (kb. 2-3 év) fenntartják. Az eljárás csak hidrogeológiailag, illetve agrotechnológiailag alkalmas területen — tehát korlátozottan — alkalmazható, területigényes, az aerob állapot fenntartása pedig energiaigényes. A H 2646. közzétételi számú 1174/80 OTH. ügyiratszámú magyar szabadalmi bejelentés lényege abban foglalható össze, hogy szénhidrogénnel szennyezett talajokba — a szenynyeződések lebomlásának gyorsítására — szénhidrogénbontó aktivitással rendelkező mikroszervezet-csoportokból álló kultúrát juttatnak be. A sejttömeget a talajban aerob úton szaporítják, így a szénhidrogén energiaforrásként hasznosul, és a talaj ismét alkalmassá válik haszonnövény kultúrák telepítésére. Hasonló elven alapszik a 181.560. és 181.817. sz. magyar szabadalmi leírás, amelyek szerint a talajok szénhidrogén tartalmának elbontására különböző mikrokultúrát, un. starter kultúrát állítanak elő, és azt a talajban aerob úton elszaporítják. Ezen eljárások a talaj felső 5-10 cm-es rétegének olajmentesítésére alkalmasak, hát rányuk a klónozolt mikrokultúra előállításának, fenntartásának bonyolultsága, a lebomlási folyamat kis sebessége (olajmentesítési idő 2-3 év). Elsősorban az olajelíolyások, haváriák miatt felületileg elszennyeződött talajok, technológiai területek (pl. olajkitermelés, üzemanyagtöltő állomások) rekultiválására alkalmazhatók. A felsorolt eljárások tehát a rendkívül nagy volumenű olajos hulladék ártalmatlanítását kapacitásbeli és gazdaságossági okokból adódóan csak részben oldják meg. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amely gyors és hatékony mikrobiológiai olajelbontás elérésével nagy mennyiségű olajtartalmú hulladék folyamatos feldolgozására alkalmas és megvalósítható alacsony ráfordítással, külön előállított oltóanyag és kiegészítő tápanyag felhasználása nélkül. A találmány szerinti eljárás kőolajtartalmú hulladékok ártalmatlanítására kommunális hulladék felhasználásával azzal jellemezhető, hogy 250-300 g/kg szervesanyag-tartalmú, 300-500 kg/m3 halmazsürűségű szilárd kommunális hulladékot, legalább 3:1 tömegarányban legfeljebb 50 tömeg% kőolajat vagy a kőolajfeldolgozás melléktermé-2 5 10 15 20‘ 25 30 35 40 45 50 55 30 35
