193590. lajstromszámú szabadalom • Trihalogén-metil-csoportokkal szubsztituált heteroaril-karbonil-metilén csoporttal helyettesített heterociklikus vegyületeket tartalmazó fényérzékeny kompozíciók és eljárás ezeknek a vegyületeknek az előállítására

193590 azolt és halogénezett szénhidrogént tartalmaz­nak, a tetrabróm-etán halogén-vegyületet an­nak törtrésznyi mennyiségével helyettesíthet­jük, a találmány szerinti vegyülettel. A gyakor­latban színátcsapás például a különböző nyo­matok előállításánál is kívánatos azért, hogy a megvilágítás után az előhívás,illetve a máso­lás eredménye rögtön értékelhető legyen. A 23 31 377 számú német szövetségi köz­társaságbeli szabadalmi leírásban megneve­zett sav-donorok helyett a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek igen előnyö­sen felhasználhatók. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket előnyösen felhasználhatjuk to­vábbá olyan keverékekben is, amelyek lénye­ges komponensként legalább egy, savval le­hasítható C-O-C csoportot tartalmaznak. Ilyen vegyületek például a következők: a) vegyületek, amelyek legalább egy orto­­karbonsav-észter és/vagy karbonsav­­-amid-acetál — csoportot tartalmaznak, polimer karakterűek, és a fenti csopor­tokat a főlánchoz kapcsolódó elemként vagy oldallánc-szubsztituensként tar­talmazzák; b) polimervegyületek, amelyek ismétlődő acetál- és/vagy ketálcsoportokat tar­talmaznak. Az a) csoporthoz tartozó vegyületeket tar­talmaznak a 26 10 842 vagy 29 28 636 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadal­mi leírásokban ismertetett fényérzékeny ke­verékek, míg a b) csoportban említett vegyü­­letekre vonatkozó utalás a 27 18 254 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadal­mi leírásban található. Sav hatására lehasadó vegyületként em­líthetjük például bizonyos aril-alkil-acetál és -áruinál vegyületeket is (23 06 248 számú né­met szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás), amelyek szintén lebonthatók a talál­mány szerinti vegyületek fotolitikus terméké­vel. Azok a keverékek, amelyek aktinikus su­gárzás hatására közvetlenül vagy közvetve kisebb molekulákká alakulnak, a besugárzott helyeken általában megnövekedett oldható­ságot, ragaszthatóságot vagy illékonyságot mutatnak. Ennek megfelelően ezek a részek alkalmas módon, például valamely előhívó­oldat segítségével kioldhatok, eltávolíthatók. Másolóanyagok esetében ilyenkor pozitív rend­szerekről beszélünk. A különböző pozitív másolóanyagnál al­kalmazott novolak-kondenzációs gyanták a ta­lálmány szerinti vegyületeknél is, savval le­hasítható vegyületekkel elkeverve, igen hasz­nálhatónak és előnyösnek bizonyulnak. Alkal­mazásukkal a megvilágított és nem megvilá­gított részek között előhívás után, különösen a magasabb kondenzációs fokú szubsztitu­­ált íenol/formaldehid gyanták esetében, igen jó kontraszt érhető el. A novolak-gyanták faj­táját és mennyiségét a felhasználástól függő­en választjuk meg, mennyiségük az összmeny- 6 7 nyiségre vonatkoztatva 30-9Ö, előnyösen 55- -85 tömeg%. A keverékekben további adalékként még más gyantákat is felhasználhatunk, így pél­dául vinilpolimerizátumokat, például poli­­vinil-acetátot, poliakrilátot, polivinil-étert,va­­lamint polivinil-pirrolidont, amelyeket komo­­nomerekkel módosíthatunk. Ezen gyanták mennyiségét szintén az alkalmazási terület, valamint az előhívási körülményekre kifej­tett hatás szabja meg, mennyiségük általá­ban nem több, mint a novolak mennyiségének 20% a. A találmány szerinti fényérzékeny keverékek speciális követelmények, így példá­ul flexibilitás, tapadás, valamint fényesség kielégítésére, további adalékanyagokat is tar­talmazhatnak, így például poliglikolokat, cel­lulóz-származékokat, így például etil-cellulózt, továbbá nedvesítőszereket, színezőanyagokat és finomeloszlású pigmenteket, valamint szük­ség szerint UV-abszorbenseket. Az előhívást előnyösen ismert módszerek szerint végezzük, így például vizes-alkoholos előhívó-oldatok­kal, amelyek kismennyiségben szerves oldó­szert is tartalmazhatnak, de végezhetjük az előhívást szerves oldószerekkel is. A fotopolimerizálható keverékekkel kiala­kítóit hordozóknál olyan pozitív másolóanya­gok is számításba jöhetnek, mint amilyene­ket a mikroelektronikában szokásos szilícium­vagy szilícium-dioxid felületeknél alkalmaz­nak. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek mennyisége a pozitív módon dol­gozó fényérzékeny keverékekben a rétegtől és íz anyagától függően igen különböző le­het, előnyösen 0,1-10%, még előnyösebben 0,2-5% az ossz anyagmennyiségre vonatkoz­tatva. 10 pm-nél vastagabb rétegek esetében célszerűen kismennyiségű sav-donort is a 1 kaI- ma?unk. Besugárzásra általában max. 600 nm hul­lámhosszúságú elektromágneses sugárzást használunk. A hullámhosszúság előnyösen 250 és 500 nm között van. Számos találmány szerinti eljárással elő­állított vegyület esetében, amelyek abszorp­ciós maximuma a látható tartományban van és r z abszorpciós tartománya 500 nm fölé nyú­lik, megoldható, hogy a fotoiniciátorra opti­mális fényforrást alkalmazzuk. Fényforrás­ként például a következők kerülhetnek alkal­mazásra: röntgenlámpa, xenonimpulzus-lám­­pa, nagynyomású fémhalogenides higany­gőz-lámpa, szén-ívfénylámpa. Ezeken kívül a találmány szerinti fény­­érzékeny keverékek megvilágítására az ismert és szokásosan alkalmazott vetítő és nagyító készülékeket, amelyek fémszálas izzókkal dol­goznak, vagy a kontakt megvilágítású, izzó­lámpákkal dolgozó készülékek egyaránt fel­használhatok. A megvilágítás koherens fény­nyel működő lézerrel is történhet. Alkalma­sak erre a célra például a nagyteljesítményű rövidhullámú lézerek, így például az argon-, vagy kripton-lézerek, a színezék-lézerek, va-8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents