193562. lajstromszámú szabadalom • Ingarögzítő szerkezet geodéziai műszerek számára
A találmány tárgya ingarögzítő szerkezet geodéziai műszerek számára, amely külső működtető karral van ellátva. A korszerű geodéziai műszerekben gyakran alkalmaznak ingákat. Jó példa erre a korszerű szintező műszer esete, amelyben a vízszintes irányvonalat a libellával történő durva beállítás után automatikusan ilyen ingával lehet kijelölni. Ezeken 47381-319 AS az ingákon optikai elemek vannak rögzítve, amelyek az említett irányvonal kijelölést önműködően lehetővé teszi. Az optikai elemeket is tartalmazó ingák esetében komoly nehézséget jelent, hogy nem lehet az ingákat rögzíteni nagy pontossággal olyankor, amikor a műszer alkalmazása ezt megköveteli. Erinek,a hátránynak a kiküszöbölésére már javasoltak ingarögzítő szerkezeteket, amiket kívülről a működtető kar segítségével lehetett működésbe hozni. A karhoz bütyköstárcsa csatlakozik az ismert megoldás esetében, amelynek segítségével az inga forgástengelyén keresztülfektetett, a földi gravitációs irányt is tartalmazó síkra merőleges irányban fejtett ki szorító, illetve támasztó erőt. Ezt a megoldást a keresztszálakkal felfüggesztett ingák esetében alkalmazzák. Itt az inga mozgását két szélső helyzetében az inga házához rögzített ütköző, illetve a támasztó elem határolja. Amikor a bütyköstárcsával a támasztó elemet az ingához nyomják, akkor az inga rögzítése azáltal jön létre, hogy a támasztó elemmel szemközti oldalon az inga az ütközőn is felfekszik. Ez viszont azt jelenti, hogy az ismert megoldás esetében rögzített állapotban az ingát kimozdítják középső neutrális helyzetéből,és éppen egyik szélső helyzetében rögzítik, nagy visszaállási hibával. Ez viszont azt hozta magával, hogy az inga rögzítése miatt ilyen módon bevitt hibát a geodéziai műszerben másképpen kompenzálni kell. Mindez pedig az ilyen műszerekkel végzett méréseket feleslegesen bonyolulttá, nehézkessé teszi. A találmánnyal megoldandó feladat most már az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölése mellett olyan ingarögzítő szerkezet kialakítása, amely lehetővé teszi az ingával ellátott geodéziai műszerek széleskörű használatát, az ingák olyan módon történő rögzítését, ami a geodéziai műszerek pontosságát, használhatóságát biztosítja. A találmány szerinti továbbfejlesztés értelmében az ingához annak forgástengelyét tartalmazó síkban ható rögzítőelem van rendelve, amely az inga házához erősített, rugalmas tagon van rögzítve, a külső működtetés a rugalmas tagra kapcsolódóan van kialakítva, az inga pedig olyan keretként van kialakítva, amelynek egyik oldala a forgástengelyt tartalmazza, azzal párhuzamos szemközti oldalában pedig az inga rögzített állapotában a rögzítőelemet befogadó nyílás van kiképezve. Az egyik célszerű kiviteli alak szerint rögzítő elem csonkakúp alakú csapként lehet kialakítva, amelynek legnagyobb átmérője na- 2 1 gyobb, mint az inga keretén lévő nyílás legalább egyik irányú mérete. Célszerű ebben az esetben a nyílást horony alakúra kiképezni. A találmány szerinti egyik célszerű kiviteli alak esetében a külső működtetés az inga házában rugó ellenében elfordíthatóan ágyazott szögemelővel van ellátva, amelynek egyik vége a rugalmas taghoz kapcsolódóan, van kiképezve, másik vége pedig kívülről elfordítható tárcsa bütykös tengelyén fekszik fel. A találmány további részleteit kiviteli példák kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással mutatjuk be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti ingarögzítő szerkezet célszerű kiviteli alakjának függőleges metszete, a 2. ábra az 1. ábra II nyila szerinti nézet. Az 1. ábrán példaképpen olyan 1 ingát mutatunk be, amely keretként van kialakítva, és az 1 inga 2 optikai elemei az 1 inga két párhuzamos szára közé vannak rögzítve. A keret egyik rövidebbik oldala képezi az 1 inga 3 forgástengelyét, amely 4 csapágyazásoknál elfordíthatóan van az 1 inga 5 házában rögzítve. A találmány értelmében az 1 ingához a 3 forgástengelyt tartalmazó síkban ható 6 rögzítőélem van rendelve, amely az 5 házhoz erősített 7 rugalmas tagon van rögzítve. A 7 rugalmas tag itt laprugóként van kialakítva, ami 8 csavar segítségével van az 5 házhoz kapcsolva. Az ingarögzítő szerkezet külső működtetéssel van ellátva, amely a példakénti kiviteli alak esetében olyan 9 szögemelőként van kialakítva, amely 10 csap körül elfordíthatóan van az 5 házban ágyazva. A 9 szögemelő egyik 11 vége a 7 rugalmas taggal együttműködő orral van ellátva, míg a másik 12 vége 13 rugó ereje hatására bütykös 14 tengelyen fekszik fel. A 14 tengelyhez az 1 inga 5 házán kívül 15 tárcsa van erősítve, amely az 5 házon kívül elfordítható. A 7 rugalmas taghoz erősített 6 rögzítőelem ebben a kiviteli példában csonkakúp alakú csapként van kiképezve, az 1 inga kereténék itt lévő oldalán pedig az ezzel a csappal együttműködő 16 nyílás van kialakítva. A 2. ábra a 6 rögzítőelem és a 16 nyílás részleteit mutatja az 1. ábra II nyila szerint vett nézet részlete segítségével. Látható, hogy a csonkakúp alakú csapként kialakított 6 rögzítőelem legnagyobb átmérője nagyobb, mint az 1 inga keretén lévő 16 nyílásnak az 1 inga lengésére keresztirányú mérete. A 2. ábra mutatja, hogy a 16 nyílás horonykiképzésű, a 6 rögzítőelem pedig a 16 nyílás két párhuzamos élén fekszik fel. A rajz azt az állapotot mutatja, amelyben az ingarögzítő szerkezet megakadályozza az 1 inga lengését. Ekkor a csonkakúp alakú csapként kialakított 6 rögzítőelem felfekszik a 16 nyílás két párhuzamos élén. Az ebben az állapotban való rögzülést a 7 rugalmas tag okozza, amely szilárdan belenyomja a 6 rögzítőelemet a 16 nyílásba. A kívülről elfordítható 15 tárcsa ekkor olyan állapotban van, 2 193562 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
