193561. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kromon- és tiokromon-8-aldehid-származékok előállítására

1 A találmány tárgya új (II) általános kép­­letű kromon- és tiokromon-8-aldehid-szárma­­zékok előállítására, amelyek felhasználhatók gyógyhatású 1,4-dihidro-piridin-származékok előállítására. Az (I) általános képletű tiokromonok, tiofenolok és benzoilecet-észterek polifoszfor­­savban történő kondenzálásával állíthatók elő (lásd Bossert, Lieb, Ann. 680, 40 (1964)). Ilyen módon nem állíthatók elő a megfe­lelő 8-formil-származékok. Ismeretes továbbá a kromonok előállí­tása 2-hidroxil-fenil-ketonokból és savklori­­dokból vagy észterekből bázis jelenlétében, (lásd J. Staunton Barton, Ollis, Comprehen­sive Organic Chemistry, pergamon Press, Oxford 1979, 4. kötet, 678. old.). A reakció az 1. reakcióvázlat szerint megy végbe. A megfelelő 8-aldehidek azonban ily módon nem állíthatók elő, mert ugyanilyen feltéte­lek mellett a 2-hidroxi-benzaldehidekből a megfelelő kumarinok képződnek (lásd J. Sta­unton lásd fent, 651. oldal). A találmány tárgya eljárás új (II) általá­nos képletű kromon- és tiokromon-8-aldehidek előállítására. A (II) képletben AR1 jelentése adott esetben halogénatommal, 1—6 szénatomos alkil-, 1—4 széhatomos alkoxicsoporttal helyettesített fenilcso­­port, 1 —11 szénatomos alkílcsoport, 4—8 szénatomos cikloalkilcsoport, 3-pi­­ridil-, 3-tienil-, ( 1 —4 szénatomos alkoxi) -karbonil- vagy fenil-(l—4 szénatomos) alkoxicsoport; X jelentése oxigén- vagy kénatom — előállítására. A találmány szerint a (II) általános kép­letű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy X = kénatom esetén a (III) általános kép­letű tiokromont — ahol R‘, R2 és A jelentése a fenti — (IV) általános képletű benzilalko­­hollá redukáljuk,és a (IV) általános képletű benzilalkoholt oxidálószerrel (II) általá­nos képletű aldehiddé oxidáljuk. A kiindulási anyagként használt tioflavo­­nok ismertek, vagy ismert módon állíthatók elő (lásd Bossert, Lieb. Ann. 680, 40 (1964)). A (IV) általános képletű benzilalkohol­­lá történő redukciót inert, szerves oldószerek jelenlétében végezhetjük. Használhatunk pél­dául étereket, például dioxánt, dietil-étert, tetrahidrofuránt, dimetoxi-etánt vagy aromás anyagokat, például toluolt vagy benzolt. Re­dukálószerként megemlíthetők példaképpen az alkálialumínium-hidridek, például lítium-alu­­mínium-hidrid vagy alkil-alumínium-hidridek például diizobutil-alumínium-hidrid. A találmány szerinti eljárást előnyösen —100 — +60, előnyösen —60----b30°C hő­mérséklettartományban végezhetjük. A reakciót rendszerint atmoszférikus nyo­máson végezhetjük, azonban magasabb nyo­máson is végrehajthatjuk. A redukálószert a szakember számára nyilvánvaló mennyiségben alkalmazzuk elő-2 2 nyösen legalább 4 és legfeljebb 8 hidridek­­vivalens mennyiségben. A (IV) általános képletű benzilalkoholt ugyanolyan oldószerekben oxidálhatjuk (II) általános képletű aldehiddé, mint amilye­neket a reakcióban alkalmazunk, például szó­­bajöhet még halogénezett szénhidrogén, pél­dául kloroform, metilén-klorid vagy keton, például aceton. Oxidálószerként az oxidációnál szokott módon alkalmazott átmeneti fémoxidok alkal­mazhatók, előnyösen mangán-dioxid. Az oxidálásnál rendszerint —30 — + 200°C között dolgozunk, előnyös azonban, ha az alkalmazott oldószert forráspontján oxidálunk. Az oxidációt általában atmoszfé­rikus nyomáson de magasabb nyomáson is végezhetjük. Az oxidálószert 3—20, előnyösen 5—10 oxi­dációs ekvivalens mennyiségben használjuk. Célszerű időről időre friss oxidálószert ada­golni a reakcióelegyhez. Ha kiindulási anyagként tioflavon-8-kar­­bonsav-metil-észtert használunk, akkor a reak ció lefolyását a 2. reakcióvázlat mutatja. A találmány kiterjed továbbá (II) álta­lános képletű vegyületek előállítására oly mó­don, hogyha X jelentése oxigén, akkor egy (V) általános kepletü kromont, ahol R1, R2 és A jelentése a fenti inert szerves oldószer jelenlétében ózonnal reagáltatjuk, majd re­­duktívan feldolgozzuk. A kiindulási anyagként használt 8-alkenil­­-kromonok ismertek vagy ismert módon elő­állíthatok (lásd3340411 számú amerikai egye­sült államokbeli szabadalmi leírás, vala­mint Synthesis 1982, 221). Az ózonolízishez inert oldószert használ­hatunk klórozott szénhidrogéneket, például metilén-kloridot, kloroformot vagy széntetra­­kloridot, észtereket, például ecetsav-etilész­­tert, alkoholokat, például metanolt vagy eta­­nolt, savakat, például hangyasavat vagy ecet­savat. Az ozonolízist —100 — +20, előnyösen —80 — —30°C között végezzük, majd a re­dukciót például dimetil-szulfiddal, zinkporral, katalitikus hidrogénezéssel vagy nátrium-di­­tionittal. Egy mól (V) általános képletű olefinre csak 1 mól ozont használunk, hogy további keHőskötések hasadását megakadályozzuk. Ha 2-cikiohexil-8-propenil-kromont hasz­nálunk, akkor a reakció lefolyását a 3. reak­cióvázlat mutatja. A találmány szerint előállított (II) álta­lános képletű vegyületeket ismert módon át­alakíthatjuk 1—4 dihidropiridinné. (A. Hantzsch, Just. Lieb. Ann. Chem. 215, 1, 1882, Áttekintés: U. Eisner, J. Kuthan, Chem. Rev. 72, 1 [1972]). Ezek az 1,4-dihidropiridinek értékes, gyó­­gyászatilag hatásos vegyületek, melyeket vérkeringési betegségeknél alkalmazhatunk. Ily módon a találmány szerinti eljárás és az általa előállított új vegyületek előnyös 193561 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents