193560. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hajszín regeneráló hatású kozmetikai készítmények előállítására

193560 4 pozíció gyakorlati felhasználásakor mintegy kiegészítő szer. A fémsókkal kapcsolatban problémát je­lentett, hogy egyes fémsók — éppen azok, ame­lyek alkalmasak a leggyorsabb hajszín vál­tozás előidézésére — átjutnak a fej ép bőrén keresztül a bőralatti szövetekbe, a vér- és nyi­rokáramban. Ezek a fémsók a szervezetben felhalmozódnak és mérgezést okoznak. Ilyen fém az ólom, melyet korábban számos sza­badalmi leírás szerint alkalmaztak, így példá­ul a 137 473 sz. magyar, 2 402 445 sz. francia és más szabadalmi leírások szerint. Más fém­sókat is felhasználnak erre a célra, így például egyes esetekben cink-kloridot, az 1 518 874 sz. brit szabadalmi leírásban ezüst-acetátot vagy -szulfátot javasolnak. Az 1 617 904 sz. Német Szövetségi Kpztársaság-beli szabadalmi le­írás szerint fémek egész sorát alkalmazzák ionok formájában, a különféle hajszínek el­érése céljából. Egyes ionok fémkelát-kötésbe lépnek a hajszálak keratinjával, más ionok viszont — feleslegben lévén — nem alkotnak kelátokat. Kétségtelen, hogy az ősz haj eredeti szí­nének visszaállítására egyes fémek alkalma­sak. Emiatt alkalmaztunk már 188 183 sz. szabadalmi leírásunk szerint is ólom-, illetve alumíniumsókat. Tekintettel azonban arra, hogy a hatékonyság mellett az is elengedhe­tetlen feltétele a készítmény alkalmazható­ságának, hogy ne legyen toxikus, kísérlete­ket folytattunk olyan vegyületekkel, amelyek önmagukban nem toxikusak, a fémeket pedig képesek megkötni és savanyú közegben sta­bil kötésben tartani, megakadályozva így fel­szívódásukat. A készítmény által tartalma­zott fémekkel sikerült a hajszálak felületén a kívánt reakciót előidézni. Megállapítottuk, hogy a készítmény hajszínező hatékonyságát megtartotta, ugyanakkor nem volt többé toxi­kus. A fenti eredményt úgy értük el, hogy az egyes fémsók okozta toxicitás elhárítására nagy tisztaságú, úgynevezett orális humáto­­kat alkalmaztunk, melyek jelentős fém-meg­kötő képességükkel tűnnek ki. A huminsav­­-fém kötéseket, vagyis a fémhumátokat komp­lexeknek vagy kelátoknak tekintik. A fémion, mint akceptor, egyesült az elektrondonor szer­ves funkciós csoporttal. Ha tehát a huminsa­­vak egyértékű lúggal képezett vizes oldatá­hoz az általunk alkalmazott fémek sójának oldatát adjuk, akkor a komplex képződése közben felszabaduló protonok az oldat pH-ját lecsökkentik (savas irányba tolják el) és sa­vasán is tartják, bizonyítva a huminsav ion­megkötő képességét. A folyamat biztosítja a komplex stabilitását. Beckwirth, R. S. (Nature, 1959. 184, 745) a fémhumátok közül az ólom-humátot jelöli a legstabilabbnak. Ha például ólom-nitrát vizes oldatát lúggal titráljuk, akkor már a titrálás kezdetén ólom-hidroxid keletkezik és fagyaszt­va a lúgot, tehát csökkenti a pH-t, ami feltéte­le a stabilitásnak és a fémfelvételnek. Van 3 Dijk, H. (Geoderma, 1971., 5. 53.) szerint a Pb®®, Cu®® és Fe®®® esetében erősebb a ke­látkötés, mint más fémek esetében. Elősegíti ezt a fémkomplex képzési eljá­rást az a körülmény, hogy a kozmetikumok általában amúgy is savas kémhatásúak, továb­bá, hogy a hajszín visszaállításában a leg­jobban bevált fémek azok, amelyeknél a komp­lex-, illetőleg kelátkötés a legstabilabb. Ismeretes, hogy a tőzegtalajokban nagy­számú huminsav szorpcióval úgy megköti a mikroelemeket, hogy a növények gyökérzete csak csökkent mértékben tudja ezeket felszív­ni a talajból (169 227 sz. magyar szabadalmi leírás), pedig a gyökérben termelődő kémiai anyagok a talaj tápanyagainak felvételét hi­vatottak elősegíteni. Más példa is szolgál arra, hogy az ember (vagy állat) szervezete komplexek képzésé­vel védekezik méreganyagok ellen. Ismeretes ugyanis, hogy a humorális antitestek úgy ha­tástalanítják az antigéneket, hogy komplexe­ket képeznek velük (J. D. Watson: A gén mo­lekuláris biológiája, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1980.). Az említett fémhumát komplex stabilitása lehetővé teszi egyes fémek alkalmazását a hajszín visszaállításában, anélkül, hogy egész­ségkárosító hatástól kellene tartani. Utat nyit­hat azonban az ilyen komplex-képzés a fémek kiterjedtebb alkalmazására a kozmetikai ipar más területén és egyéb ipari termékek előál­lításánál. Választásunk nemcsak amiatt esett a hu­­mátokra, mert ezek stabil vegyületeket képez­nek fémmegkötő tulajdonságuk következté­ben, hanem azért is, mert közvetlen hajszíne­ző tulajdonsággal rendelkeznek, amely füg­getlen a fémek hatásától. A humátok sötét­barna színűek, de hajszínező hatásuk inkább a hajszálakhoz való affinitásukkal függ össze. Fiáig W. (Science du Sol, 1970. 2. 39.) leírja, hogy a huminsav molekulára a kondenzált aromás gyűrürendszerek, a fenolos hidroxil­­csoportok, oxocsoportok és karboxilcsoportok jellemzőek, éppen úgy, mint a melanin mole­kulára. A melanin, a haj színét adó legfontosabb pigment, rokonvegyülete a humusz-vegyüle­­teknek, akárcsak mint a csersav, galluszsav. elagsav, katechinsav (178 557 sz. magyar szabadalmi leírás). Az egyes fémsók által okozott esetleges toxicitás elhárítására másik módszert is ki­dolgoztunk, melynek értelmében humátok he­lyett etilén-diamin-tetraecetsav kalciumsójá­val (továbbiakban EDTA-Cal) képezett komp­lexek formájában alkalmazzuk a fémeket. Ismeretes, hogy az etilén-diamin-tetraecet­sav kalciumsóját a gyógyászatban fémmegkö­tésre, fémmérgezés megelőzésére, illetőleg gyógyítására használják. (Issekutz Béla és Lívia: Gyógyszerrendelés, Medicina Könyv­kiadó, 1975., Budapest). A találmány szerinti, az alapvető ható­anyagokat alkalmazó eljáráson túlmenően a 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents