193549. lajstromszámú szabadalom • Hőáramérzékelő, különösen falakon keresztül áramló hő mérésére

változatlan. A 11 szegecsek villamos csatla­koztatásának tökéletesítése céljából lehetőség van egy további galvanizálási lépésben 12 rézbevonat kialakítására, amely a 2 és 3 fel­ső és alsó lapok felületein a 10 bevonatot fe­di. A 4. ábrán a 2. ábra szerinti elrendezés­ből indultunk ki, és a találmány szerinti hő­­áramérzékelő egy célszerű szerkezeti kiala­kítását szemléltettük. Az 1 alaplemez és a mérendő fal között jó hőátadási kapcsolatot kell létesíteni, és gondoskodni kell arról, hogy a 2 és 3 felső és alsó lapfelületek a lehetőség szerint izotermikusak legyenek. Ezt a felté­telt, továbbá a hőelemek védelmét az esetle­ges fizikai és egyéb (korróziós, stb.) behatá­sok ellen további lap vagy lapok alkalmazá­sával lehet biztosítani. A 4. ábra szerinti ki­viteli alaknál az 1 alaplemezt mindkét olda­lon egy-egy 13, ill. 14 lap vonja be. A 13 és 14 lapok anyaga elsősorban a hőáramérzékelő rendeltetésétől függ. Legcélszerűbb azonban a többréteges nyomtatott áramköri lapok is­mert technológiájának adaptálásából kiindul­va a 13 és 14 lapokat is üvegszál erősítésű műgyanta lapból kiképezni. Egy másik lehe­tőség például megfelelő minőségű gumile­mezek felragasztása az 1 alaplemez egyik vagy másik oldalára. Bár elvileg csak az 1 alaplemez egyik ol­dalát kell ilyen védőlappal ellátni, a homo­­genizálás és a védelem miatt előnyös mindkét oldalon való alkalmazásuk. Az 5. és 6. ábrák a 2., ill. 3. ábrák szerint kialakított találmány szerinti hőáramérzékelő 1 alaplemezének egy alapegységét szemlél­tetik valósághű léptékben. Az 5. ábrán a 2 felső lap, a 6. ábrán pedig a 3 alsó lap elren­dezése látható. Ha az 5. és 6. ábrákat képze­letben egymással fedésbe hoznánk a rajzon vázolt helyzetben, ahol az A kivezetések köz­vetlenül egymás fölé esnek, akkor a kétolda­lasán nyomtatott 1 alaplemez struktúráját kapjuk vissza. A 2 és 3 felső és alsó lapokon négy sorban és négy oszlopban tizenhat négyszögletes 15 rézfelület található. A 9 furatok egy-egy ilyen 15 rézfelület középpontjában helyezkednek el a bennük kialakított nikkelbevonattal (2. áb­ra) vagy a konstantán 11 szegeccsel (3. áb­ra). A 8 furatok a 15 rézfelülettől elkülönült, azzal 16 szalagon keresztül összekapcsolt kisméretű 17 mezők közepén helyezkednek el, a 17 mezők a 2 felső lapon és a 3 alsó la­pon egymással fedésben vannak. Ha az 5. és 6. ábrákat egymással összehasonlítjuk, akkor kitűnik, hogy a 15 rézfelületek egymással fedésben vannak, de a 16 szalagok már nem, és a 16 szalagok megfelelő vezetése gondos­kodik az egyes elemi termoelemek célszerű soros kapcsolásáról. A 7. ábrán az 5. és 6. ábrán vázolt alap­­egység hőelemeinek villamos kapcsolódását szemléltetjük. Az A kivezetés az egyik belső 15a rézfelülethez csatlakozik, majd a kap­csolat körkörösen folytatódik és az elemi me- 4 5 zők összeköttetése spirális alakban történik. A 8. ábrán a 7. ábrán vázolt 18 alapegység szimbolikus jelölése látható, amely tizenhat hőelem soros kapcsolatát reprezentálja. A hőelemek spirális elrendezése a late­rális hőáramok hatásának kompenzálása cél­jából jelentős. A hőáram mérése mindig a lapsíkra merőleges irányban történik. Külö­nösen a szélek hűtő hatása, továbbá az eset­leges inhomogén eloszlás miatt előfordulhat, hogy az 1 alaplemezen keresztül oldalirányú hőáram is folyik, ami a méréseket meghami­síthatná. A tapasztalatok szerint a laterális hőáramok izotermái a szélekkel párhuzamos alakzatot vesznek fel. Ha azonos számú hő­elem helyezkedik el egy izotermán, akkor a laterális áramlásokból adódó különbségek kompenzálódnak, a keletkező termofeszült­­ség csak a két lapfelület hőmérsékletkülönb­ségével, azaz a normál irányú hőáramlás­sal lesz arányos. A hőelemek környezetében a termostabi­­litást a viszonylag nagyméretű 15 rézfelü­letek adják. A réz átvezetéseket tartalmazó 8 furatok környezetében ilyen nagy felületek kialakítása szükségtelen, célszerűbb a hőele­met képező 9 [uratok hőstabilizálása céljára felhasználni a rendelkezésre álló lapfelüle­tet. Nagyobb méretű lapfelülettel rendelkező hőáramérzékelők kialakítását a 9. ábra szem­lélteti. A 9. ábrán négy sorban és négy osz­lopban tizenhat szimbolikusan jelölt 18 alap­­egység van, az egyes alapegységek kiveze­tései külön-külön is ki vannak vezetve, és egyúttal a 7. ábrán vázolttal azonosan belül­ről kiinduló spirális mentén sorosan is van­nak kapcsolva. A teljes soros kapcsolásból a hőáram értéke, az egyes 18 alapegységek elkülönült méréséből pedig az eloszlás egyen­letessége mérhető. A találmány szerinti hőáram érzékelő kis és nagy felületeken egyaránt alkalmazható, a könnyű és stabil méretbeállítás és a precíz, olcsó gyártás miatt ára alacsony, minőségi jellemzői pedig egyöntetűen kedvezők. A la­terális áramlás ellen a szerkezet érzéketlen. Külön sajátosságként említendő, hogy a lyuk­galvanizált változatnál a galvánréteg vas­tagsága a gyártás során precízen beállítható, ezzel a keresztirányú hővezetés meghatáro­zott része a galvánrétegre koncentrálható. Az ilyen koncentrálás előnye, hogy a hordozó 1 alaplemez anyagának esetleges öregedése a hővezetési tényezőt csak másodlagosan tud­ja befolyásolni, ebből pedig igen nagy idő­beni stabilitás adódik. Ismert módon a hőelemek feszültsége hő­mérsékletfüggő. A megfelelő kalibrálás biz­tosítása céljából az 1 alaplemezen egy hő­mérsékletérzékelő, például egy különálló hő­elem is kialakítható, amely kalibrálási, hite­lesítési célokat szolgál. Az itt leírt találmány szerinti megoldás a felhasználási területtől és a realizálási le-6 193549 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents