193532. lajstromszámú szabadalom • Adalékolt hőkezelőolaj kompozíció
A találmány új, adalékolt hőkezelőolaj kompozícióra vonatkozik, amely elsősorban 150°C fölötti olajhőmérsékletű hőkezelésekhez és martemperáláshoz használható. Ismeretes, hogy az acélok minőségét hőkezelési eljárásokkal (edzés-megeresztés) lehet javítani. A hőkezelésnek számos eljárása ismeretes és ennek megfelelően igen sokféle segédanyagot használnak. A segédanyagok egyike a hűtőközeg, amely hagyományosan lehet például víz, vizes oldat, növényi olaj, ásványi olaj, vagy sófürdő. A hőkezelési eljárás jellege befolyásolja elsősorban a hűtőközeg kiválasztásakor a vele szemben támasztott ^követelményeket. Újabban a hőkezelési eljárások fejlesztése következtében szükségessé vált a hűtőközeg hőmérsékletének emelése. Az úgynevezett martemperálás elnevezésű eljárás esetén 150— 180°C kell, hogy legyen a hűtőközeg (fürdő) hőmérséklete. Az új, nagyobb igényességű hőkezelési technológia célja, hogy — főleg ötvözött acélok esetében — kedvezőbb keménységű, vetemedésmentes munkadarabok legyenek gyárthatók a fürdő hőmérsékletének emelésével, mint a hagyományos technológiákban alkalmazott 100°C vagy ennél kisebb fürdő-hőmérséklet mellett. Nyilvánvaló, hogy az említett magasabb hőfoktartományra tekintettel a korábban felsorolt hagyományos hűtőközegek túlnyomó része egyáltalán nem használható és olyan olajfürdőt kell hűtőközegként alkalmazni, amely az említett magasabb hőmérsékleteknek tartósan ellenáll, ilyen hőmérsékle teken tűzveszély nélkül alkalmazható, minőségét huzamosan nem változtatja, azaz teljesíti a hőkezeléssel kapcsolatban támasztott és általunk felismert összesen 9 feltételt, amelyek a következők: — megfelelő htítőhatás — megfelelő oxidációállóság — megfelelő hőállóság — megfelelő viszkozitás-stabilitás — megfelelő (kis) kokszosodási hajlam — megfelelő korrózióvédő hatás és korrozivitás hiánya — megfelelő emulziós hajlam — csekély habzási hajlam — csekély tűzveszélyesség Az itt felsorolt feltételek figyelembe vételével az ismert készítmények egyike sem alkalmazható eredményesen, illetve huzamosan. A hűtőközegként használt, ismert, ásványolaj alapú, úgynevezett edzőolajokat ezért a körülményeknek megfelelően adalékolni szokás. Erre a célra javasoltak például szerves kénvegyületekkel, például szerves szulfonsavak sóival adalékolt ásványolaj-párlatokat (817 155 számú NSZK-beli szabadalmi leírás. Ismeretes továbbá olyan edzőolaj, amely adalékanyagként kéntartalmú vegyületek alkálifém- vagy alkáliföldfémsóját vagy tiofenolátokat vagy alkil-fenol-szulfidokat tartalmaz (1 224 636 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás). Más edzőolajok poligli-1 2 kol észter vagy -éter típusú szintetikus alapolaj mellett felületaktív anyagot, valamint szulfonátokat és habzásgátlókat tartalmaznat (1 533 966 számú NSZK-beli szabadalmi leírás). Az eddig felsorolt, ismert hőkezelő olajok azonban nem elégítik ki a hagyományos hőkezelési rendszerek tekintetében támasztott követelményeket sem. Ugyanígy már a hagyományos hőkezelési eljárások során is gyenge minőségűnek mutatkoztak a hazai ipa 'i gyakorlatban sokáig alkalmazott adalékmentes ásvány- és növényolaj eredetű olaiok, például az ÄFOR által forgalmazott G Í5 jelzésű gépolaj, mert ezek a hagyományos edzési műveletek során is párolognak, oxidálódnak, kokszosodnak és kedvezőtlen minőségű munkadaradot szolgáltatnak. A hazai fejlesztési munka eredményeképpen forgalomba került adalékolt edzőolaj kompozíció (168 725 számú magyar szabadalmi leírás), amely a hagyományos hőkezelési igényeket azáltal elégítette ki, hogy 85 viszko2:ítási indexű, legfeljebb 0,5 Conradson-számú, kőolaj eredetű alapolajban alkálifém vagy alkáliföldfém karbonsavval alkotott sóját, poliizobutilént vagy polimetakrilátot, zsírsav-poliglikolésztert és habzásgátlót tartalmaz. Ez a termék ugyan az előzőekben leírtaknál jobb eredméryt szolgáltat hagyományos edzés és hőkezelés folyamán, de az új edzési technológiák, például martemperálás során a szükséges nagy fürdőhőmérsékiet következtében bomlásra hajlamos és élettartama rövid. Tekintettel arra, hogy a hiányosságok egy k, bár nem egyedüli oka a magas hőmérsék etű oxidáció, megkísére ték oxidációs inhibitor alkalmazását az előbb említett adalékok helyett az olajban (1400 178 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás). E leírás szerint kenőanyagokban oxidációs inhibitorkén: olyan adalékkompozíciót alkalmaznak, amelynek egyik komponense — egyébként ismert — fém-fenolát, másik komponense naftil-rmin vagy ennek származéka, például fenil-iaftil-amin, stb. Az így adalékolt olaj kétségtelenül oxidációálló, de hőkezelésre és edzésre teljesen alkalmatlan, mivel az adaiékkompozíció az előzőekben felsorolt feltételek közül az élettartam és hőállóság kivételével egyik követelmény teljesítésére sem alkalmas, ezért a szabadalmas a kompozíciót nem is edzőolajként, hanem kenőolajként minősíti, mely célra' bizonyos feltételek között minden valószínűség szerint alkalmas is, de hőkezelésre nem. A vázolt problémakör megoldásához közelíteni igyekszik a 3 855 014 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint megoldás, amelynél az előbb említett fenolátokon és naftil-amin-származékokon kívül egy diamin komponens is van, ezenkívül megengedett a hagyományos kenőolaj-adalékok például kőolaj gyanták felhasználása. Az îbben a leírásban leírt edzőolaj a korábbiatnál ellenállóbb és alkalmas bizonyos edzési folyamatok elvégzésére is, de a beve2 193532 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
