193529. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biciklusos vegyületek N-imidazolil-származékainak előállítására

193529 A találmány biciklusos vegyületek, a 3,4-di­­hidro-2H-l-benzopirán, 2H-1 - benzopirán, 1,2,3,4-tetrahidro-naftalin és 1,2-dihidro-naíta­­lin N-imidazolil-származékainak előállítási el­járására vonatkozik. Ismeretes, hogy némely imidazol vázzal rendelkező vegyidet, például maga az imid­azol, az l-alkil-imidazolok és az l-(2-izopro­­pil-fenil) -imidazol-származékok képesek tromboxán A2 (TXA2) szintetáz inhibitálásra (Prostaglandins, 13. kötet, no. 4, p. 611, 1977; Biochemical and Biophysical Research Com munocations, 80. kötet, no. 1, p. 236, 1978). Minthogy azonban az imidazol és az ala­csonyabb szénatomszámú l-alkil-imidazolok csak igen gyenge TXA2 inhibitáló hatást mu­tatnak, e vegyületek gyógyszerként való al­kalmazásának nincs gyakorlati jelentősége. Ezért nagyon fontos, hogy olyan vegyülete­­ket állítsunk elő, melyek a TXA2 szintetáz tekintetében erőteljesebb és specifikusabb inhibitor-hatással rendelkeznek. Újabban különféle imidazolii-származékok közül éppen az 1-kromán N-imidazolil-szár­­mazékait (4,342,775 számú USA szabadalmi leírás), valamint az 1,2,3,4-tetrahidro-nafta­­lin, az indán és a 2-es helyzetben helyettesí­tett 1-kromán N - imidazolil - származékait (2,106,509 A számú brit szabadalmi leírás) szintetizálták. E vegyületeknek tekintélyes vérlemez-aggregáiódást gátló aktivitása van, TXA2 szintetáz inhibitorként viszont semmi aktivitást nem mutatnak. Meglepő módon azt találtuk, hogy bizonyos imidazolil-szár­­mazékok — noha szerkezetileg összefüggés­ben állnak a 4,342,775 számú USA szabadal­mi leírásban, illetőleg a 2,106,509 A számú brit szabadalmi bejelentésben leírt vegyületek­­kel — a TXA2 szintézis erős szelektív inhi­bitoraiként, sőt egyben a PG12 szintézis sti­­mulátoraiként hatnak. Ezeknek a vegyüle­teknek az előállítására irányul a találmány. Pontosabban megfogalmazva, a találmány az (I) általános képletü vegyületek és azok gyó­­gyászatilag elfogadható sói előállítására irá­nyul, mely általános képletben — a -.......jel egyes vagy kettős kötést jelent; — Z oxigénatomot, vagy metiléncsoportot képvisel; R, hidrogén- vagy halogénatomot;- R2 hidrogénatomot, halogénatomot, hidr­­oxilcsoportot, 1—4 szénatomos alkilcso­­portot, 1—4 szénatomos alkoxicsoportot, hidroxi-metil-, karboxil-, 1—4 szénato­mos alkoxi-karbonil- vagy karbamoil­­csoportot jelent; R-jhidrogén- vagy halogénatom, hidroxil­­csoport, 1—4 szénatomos alkoxicsoport, ciano-, karboxil-, 1—4 szénatomos alk­oxi-karbonil-, karbamoil- vagy 1—4 szén­­alomos alkanoilcsoport; R , hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkoxi­­csoport, karboxil-, 1—4 szénatomos alk-1 oxi-karbonil- vagy karbamoiicsoport, vagy R,, R2, R3 és R4 egyike -CH=CH-COOR vagy R’ I-O-C-COOR általános képletű csoport, a ! R” képletekben R, R’ és R” egyaránt, egy­mástól függetlenül hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport, - - Rghidrogénatomot, 1 — 4 szénatomos alkil­­csoportot vagy 2 1—4 szénatomos alk­­oxicsoporttal helyettesített fenilcsoportot jelent, míg R,, R2, R3 és R4 közül legalább kettő hid­rogénatomot képvisel. A találmány magában foglalja az (I) álta­lános képletü vegyületek gyógyászatilag el­fogadható sóinak előállítását is. Az (I) általános képletű vegyületek pozí­cióinak azonosítására a hagyományosan el­fogadott számozási rendszert használtuk, me­lyet a 0. táblázat példáin mutatunk be. Az (I) általános képletü vegyületek gyó­gyászatilag elfogadható sói a következők le­hetnek: savaddíciós sók szervetlen savak­kal, mint például salétromsavval, sósavval, hidrogén-bromiddal, kénsavval, perklórsavval és foszforsavval; savaddíciós sók szerves sa­vakkal, mint például ecetsav, propionsav, glikolsav, tejsav, oxálsav, malonsav, alma­sav, maleinsav, borkősav, citromsav, benzoé­­sav, fahéjsav, mandulasav és szalicilsav; sók szervetlen bázisokkal, mint például alká­lifém-, különösen nátrium- és káliumbázisok­kal, továbbá a 1 káliföldfém-s különösen kalci­um- vagy magnéziumbázisokkal; sók szer­ves bázisokkal, mint például al kil-aminok­­kal, előnyösen trialkil-aminnal. A halogénatomok fluor-, klór- és bróm-, előnyösen klór- és brómatomok lehetnek. Az 1—4 szénatomos alkoxicsoportok elő­nyösen metoxi-, etoxi- vagy izopropoxicso­­port lehet. Amikor R, és R3 közül az egyik halogén­atomot képvisel, a halogénatom előnyösen klór- vagy brómatom. Amikor R’ és/vagy R” 1—4 szénatomos alkilcsoport, előnyös a metil- vagy etilcsoport. Amikor R,, R2, R3 és R4 valamelyike egy R’ I-O-C-COOR általános képletű csoportot kép-R” visel, R, R' és R” előnyösen — egymással megegyezően vagy egymástól különbözően — hidrogénatomot, metil- vagy etilcsoportot je­lent. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents