193515. lajstromszámú szabadalom • Folyékony fogászati kompozíciók
193515 talmazó polimerizációképes anyaggal) együtt használjuk lel. Ezután a fogászati kompozíciót — például fogtömő anyagként — felviszszük a kezelendő helyre, majd kikeményítjük a polimerizációképes anyagot. Ha a találmány szerinti kompozíciót fogtömésre használjuk fel, a kitöltendő üreg felületét célszerűen a kompozíció beadagolása előtt ismert cementanyaggal vonjuk be. Cementanyagokként a Journal of Dentistry 6(2), 117—125. (1979) közleményben felsorolt cementanyagokat, továbbá egyéb ismert cementanyagokat használhatunk fel; ezek közül példaként a polikarboxilát- és kalcium-hidroxid-alapú vizes cementanyagokat említjük meg. A cinkoxid-eugenol cementanyagok alkalmazása azonban nem előnyös, mert ezek hátrányosan befolyásolhatják a kompozíció kikeményedését. A találmányt az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. A példákban felsorolt minőségi jellemzőket és adatokat a következőképpen határoztuk meg: Valamennyi vizsgálathoz formába öntött és kikeményített mintákat használtunk fel, és a vizsgálatokat EU5BS típusú, Howard gyártmányú mérőberendezésen végeztük. A hajlítószilárdság és a hajlítási modulusz meghatározása során a mintákat (az 1. példa szerint előállított minták kivételével) 24 órára 37°C-os ionmentes vízbe helyeztük, •majd a mintákat selyempapírral szárazra töröltük, és 10 percig szobahőmérsékleten tartva a környezettel egyensúlyba hoztuk. A minták durva sarkait 0-ás csiszolópapírral gondosan lecsiszoltuk, majd mikrométerrel megmértük az egyes minták keresztmetszetét. Ezután a mintákat hárompontos hajlítási vizsgálatnak vetettük alá; 200 N cellaterhelést és 1,0±0,05 mm/perc keresztfej-sebességet alkalmaztunk. A szakadási terhelést feljegyeztük, és ebből az 3PL FS --------(N/mm2) 2 bd2 képlet segítségével kiszámítottuk a hajlítószilárdságot (FS); a fenti képletben P a szakadási terhelés (N), L az alátámasztások közötti távolság (mm; 0,01 mm pontosságig mérve), b a minta szélessége (mm, 0,01 mm pontosságig mérve), és d a minta magassága (mm, 0,01 mm pontosságig mérve). A hajlítási moduluszt (FM) a következő képlet segítségével számítottuk ki: P'L3 FM=--------(N/mm2), 4bd3y a képletben L, b, és d jelentése a fenti, y a mérőberendezés tartórudjának középponti elhajlása (mm), és 11 P1 az y elhajlást okozó terhelés lineáris komponense. A nyomószilárdság meghatározása során a mintákat (az 1. példa szerint előállított min*ák kivételével) 24 órára 37°C-os ionmentes vízbe helyeztük, majd a mintákat selyempapírral szárazra töröltük, és 10 percig szobahőmérsékleten tartva a környezettel egyensúlyba hoztuk. Az egyes minták keresztmetszetét (átmérőjét) ^mikrométerrel mértük, majd a mintákat álló helyzetben a mérőberendezés két párhuzamos lemeze közé helyeztük, és a mintákra törésig nyomást gyakoroltunk. A törési terhelést (P. Newton) feljegyeztük, és ebből a P CS ----------- (N/mm2) n r2 képlet segítségével kiszámítottuk a nyomószilárdságot (CS); a képletben r a minta keresztmetszeti sugara (mm, 0,01 mm pontoss égig mérve). Az átmérő-irányú szakítószilárdság mérése során a mintákat 24 órára 37°C-os ionmentes vízbe helyeztük, majd a mintákat selyempapírral szárazra töröltük, és 10 percig szobahőmérsékleten tartva a környezettel egyensúlyba hoztuk. A minták hosszát és átmérőjét mikrométerrel mértük. Ezután a mintákat fekvő helyzetben a mérőberendezés két párhuzamos lemeze közé helyeztük, és a mintákra 1,0 ±0,05 mm/perc sebességgel nyomást gyakoroltunk. A szakadási terhelést (T, Newton) feljegyeztük, és ebből a 2T TS =------r- (N/mm2) ji D L képlet segítségével kiszámítottuk a minta átnérő-irányú. szakítószilárdságát (TS); a képletben D és L a minta átmérőjét, illetve hosszát jelenti (mm, 0,01 mm pontosságig mérve). Minden egyes szilárdsági értéket 12 mintán mért értékek átlagaként adtunk meg; az átlagérték kiszámításakor az átlagnál több, mint 15%-kai kisebb értékeket figyelmen kívül hagytuk. Ha egy méréssorozatban 3-rál több esetben észleltük ilyen eltérést, a méréssorozatot megismételtük. 1. példa 35,2 g (0,1 mól) oxipropilezett biszfenol-A kondenzátumot (1 mólrész 2,2-bisz(4-hidroxi feni!)-propán és 2 mólrész propilén-oxid reakciójával kapott termék) 100 g metilén-diklondban oldunk, és a kapott oldatot nitrogér-atmoszférában 33,6 g (0,2 mól) hexametiléi-di-izocianát 100 g metilén-kloriddal készített oldatába csepegtetjük. A reakcióelegyhez katalizátorként 4 csepp dibutil-ón-dilaurátot („Mellite" 12*; adunk. A reakcióelegyet 1 órán át nitrogénatmoszférában keverjük, 12 7 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
