193512. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hibrid emberi leukocita interferonok előállítására

25 193512 nek, hogy a LelF A/D aktivitása nagyobb, mint a többi interferoné. 2. táblázat Rázópalackban létrehozott Escherichia coli tenyészetekben képződő leukocita interferonok termelése Interferontípus Termelés (aktivitás) per literx A 8x1 Og egység D 5x10° egység AD (Bgl II) 2x10® egység DA (Bglll) 1x106 egység xAz aktivitást a citopatikus hatás gátlásával mértük WISH sejteken, amelyeket VSV-vel fer­tőztünk meg A különféle interferonok hatékonyságát többféle, emlősöktől származó sejtvonalakon határoztuk meg (emberi, WISH; afrikai kabóca - majom, VERŐ; hörcsög fibroblaszt, BHK; nyúl vesesejtek, RK-13; egér L-929; és szarvasmar­ha vesesejtek, MDBK). Ahhoz, hogy összehasonlítsuk az egyes in­terferonok viszonylapos aktivitását, a különbö­ző sejteken mért aktivitásukat a WISH sejteken mért aktivitáshoz viszonyítottuk. A WISH sejte­ken mért aktivitást 100-nak vettük. A 3. táblázatban feltüntetett eredmények azt mutatják, hogy a LelF A/D interferonnak igen nagy az aktivitása VERŐ és L-929 sejteken, míg a LelF D/A interferonnak csekély az aktivitása ezeken a sejtvonalakon. Ezek az eredmények jelzik, hogy a LelF A amino végcsoportot tartal­mazó részének és a LelF D karboxil végcsopor­tot tartalmazó részének egyetlen molekulában való kombinációja (LelF AD) különleges haté­konyságot biztosít a hibrid fehérjének, és ez ti hatékonyság több emlős sejten is kimutatható. Továbbá, ezek a tulajdonságok nem egyszerű­en az eredeti kiindulási interferonok tulajdonsá­gainak összegzései. Ez világosan látható a L­­-929 sejteken mért aktivitás esetén (3. táblázat), amikor sem a LelF A és a LelF D keveréke, sem a másik hibrid, a LelF D/A nem mutat jelentő­sebb aktivitást. 26 5 10 15 20 3. táblázat Különféle leukocita interferonok titrálása különböző emlősöktől származó sejtvonalakban Leukocita interferonokx Sejtvonal A D A/D D/A Aï D Bőrhártya WISH 100 100 100 100 100 100 VERŐ 250 75 1670 20 200 200 BHK 400 200 833 2000 400 20 RK-13 12 500 6 nincs adat 120 L-929 150 5 3300 2 10 0,1 x VSV-vel fertőzött különféle sejtvonalakon vizsgált interferonok. Az aktivitás értékek a WISH sejteken megfigyelt aktivitás százalékában vannak megadva. A LelF A/D aktivitását más vírusokkal szem ben is vizsgáltuk. A 5. ábrán bemutatott adatok az EMC vírusfertőzéssel szembeni vírusellenes hatást jelzik L sejteken, a 6 ábra adatai pedig a VSV fertőzéssel szembeni hatást adják meg, ö szintén L-sejteken. Az adatokból nyilvánvaló, hogy a LelF A/D nagyobb aktivitása nem korlá­tozódik egyetlen vírusra (VSV), és ez a nagyobb aktivitás valószínűleg általános tulajdonság szá­mos vírussal szemben. A természetes emberi bőrhártya interferon készítmények hatástala­nok egérsejteken (lásd a 3. táblázatot). Ezért megvizsgáltuk a LelF A/D aktivitását CD-1 egé­ren EMC vírusfertőzéssel szemben. A 7. ábrán „ feltüntetett eredmények azt mutatják, hogy a öí) LelF A/D rendkívül hatékony az egyébként ha­lálos EMC vírusfertőzéssel szemben, és a LelF A is rendelkezik vírusellenes aktivitással, amint az várható a sejtvonalakon mutatott aktivitása alapján (3. táblázat). A 7 ábra adatai a fertőzés előtt 3 órával i.p. végzett kezelésekből szármáz nak A LelF A/D és a LelF A megadotf dózisai WISH sejteken végzett tilráláson alapulnak Hörcsögök halálos EMC vírusfertőzését szin tén befolyásolja a LelF A/D és a LelF A (8 áb 65 14 ra), s az előbbi a leghatékonyabb. A bőrhártya interferonnak mindössze csekély a hatása, amely statisztikusan nem szignifikáns. A 8. áb­ra olyan vizsgálatokra vonatkozik, amelyeknél az összes interferont 3 órával a megfertőzés előtt adtuk be i.p. 5x10 ixg/kg dózisban A dó zis WISH sejteken végzett titráláson alapult. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a LelF A/D jelentős vírusellenes hatása egy sor emlősnél nem korlátozódik sejttenyészetekre, hanem halálos vírusfertőzéseknél is megfigyel­hető. Az EMC vírus modell rendszerként tekinthe­tő, s a vele szembeni vírusellenes hatás az al­­tala képviselt víruscsalád elleni antivírális ha­tást jelzi (például idetartozik a pikornavírus csa­lád, amelynek egyes tagjai a száj- és körömfá­jást, valamint a gyermekbénulást okozzák A VSV vírus szintén modellrendszerként te­kinthető, s a vele szembeni vírusellenes hatás az általa képviselt víruscsalád elleni antivírális hatást jelzi (például idetartozik a rabdovírus csa­lád, amelynek egyik tagja a veszettséget okoz­za).

Next

/
Thumbnails
Contents