193508. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hulladékok feldolgozására

193508 2 A találmány tárgya eljárás hulladékok fel dolgozására A találmány szerinti eljárás főleg az emberi és/vagy állati ürülék, továbbá szennyvizek és mindennemű hulladék tárolása vagy hasznosítása során fellépő gázfejlődést, így kellemetlen szagú és adott esetben ráadá­­sül káros gázok fejlődését legalább gátolja, va­lamint a hulladékok további hasznosítását elő segíti. Mindenekelőtt azonban a találmány sze rinti eljárás ürülék és állati hígtrágya esetén al kalmazható. A haszonállatok nagyüzemű tartásának in tenzifikálása és racionalizálása során, főleg alom nélküli istállókban az u n. hígtrágyáié el járást alkalmazzák. A keletkező hígtrágya ürü­lék, vizelet és víz elegye. A hígtrágya feldolgo­zása három problémát vet fel: a) a főleg fehérjékből és zsírokból álló, a tu lajdonképpeni hígtrágya felett összegyűlt felül­úszó réteg lebontása, b) a hígtrágya kémiai agresszivitásának csökkentése, c) a büdös és káros gázok (NH3, H2S) kép zödésének visszaszorítása. Különösen az olyan nagyüzemü állattartás esetén, ahol az istálló padlója részben vagy tel­jesen perforált, a hígtrágya az állatok egész ségét és teljesítményét károsítja, hiszen az ál­latok mindig a trágya legalább egy része mel lett tartózkodnak. Az istálló levegőjében és a szellőztetőn át kilépő levegőben lévő káros gá zok nagyrészt az ürülékkel szennyezett padló­tól, a hígtrágya elvezetését szolgáló csatornák­ból vagy teljesen perforált padló esetén — a hígtrágya pincéből szállnak fel A hígtrágyát különösen anaerob, de részben aerob baktériumok bontják. A szerves anyagok (ürülék, fehérje vegyü­­letek) lebontása során nemcsak büdös és káros gázok, így ammónia és kénhidrogén, hanem egyéb, szintén szagos vegyületek, így aldehi­dek, merkaptánok, aminok, metánindol, szkatol stb. is keletkeznek. Az állatok egészségét és teljesítöképessé gét főleg az ammónia csökkenti. E vonatkozás ban az istállóban uralkodó hőmérséklet igen fontos, mert az állatok optimális teljesítményét befolyásolja Az állatok súlyától és korától füg gően a legelőnyösebb istálló hőfok 15 C és 24 C között van Minél magasabb a hőmérsék­let, annál gyorsabban zajlik le a mikrobiológiai bomlás, és a keletkező káros gázok mennyisé ge ennek megfelelően növekszik A bomlási folyamatokban és a káros gázok képződésében főleg az anaerob mikroorganiz­musoknak van szerepe, mert ezek a mikroor ganizmusok oxigén nélkül tudnak élni, így az oxigént alig tartalmazó hígtrágya igen alkalmas élettér számukra Minél kevesebb oxigén kerül a hígtrágyába, annál inkább az anaerob bakté riumok szaporodnak benne és ennek megfele­lően a gázképződéssel járó bontás kerül előtér­be. Az anaerob mikroorganizmusok számára al­kalmas körülmények között az aerob baktéri umok visszaszorulnak. Az állati ürülékben lévő szilárd anyagok és zsír-vegyületek az un. úszó réteget képezik, amely egy hizlalás! ciklus alatt a 15-20 cm vas­tagságot eléri. Az úszó réteg konzisztenciája le­hetővé teszi, hogy a folyékony hulladék, így vi­zelet, mosóvíz leszivárog, de a viszonylag szi­lárd ürülék a felszínen marad, így az úszó réte­get vastagítja. Az úszó réteg — sűrűségénél fogva — meg­gátolja az oxigén behatolását a hígtrágyába, így az aerob mikroorganizmusok tevékenysége megszűnik. Az úszó rétegben továbbá számta­lan baktérium-törzs tenyészik. A szerves anyagok bomlása során keletke­ző és többnyire igen rossz szagú gázok a híg­trágyában lévő nagy molekulájú szaghordozók­ban abszorbeálódncik és megkötődnek, így a hígtrágya szaga egyre erősebb lesz, majd az oxigén hatására (például amikor a hígtrágyát ki­viszik a határra) a szag eléri a csúcsintenzitást. A hígtrágyában továbbá káros nitrogén-vegyü­­letek egész sora képződik; ezek a vegyületek a talaj „kiégéséinek az okozói, a fejtrágyázás­képpen kihozott hígtrágyától a növények „elég­nek”. Terjedelmes kutatások és kísérletek bizo­nyították, mekkora gazdasági jelentősége van az állatok egészségét és teljesítményét károsí­tó gázoknak. A gázoknak a súlygyarapodásra, takarmány-hasznosításra és szaporulatra kifej­tett hatását számos kísérletben megvizsgálták, amikoris a DIN 18910 szabványban rögzített megengedhető NH3- és H2S-koncentrációkat alkalmazták. A szennyvíztisztítás során, például derítő medence, tó vagy folyó esetén hasonló problé­mák merülnek fel. Itt még járulékos nehézséget jelent az ülepedés problémája, a káros barna­­algák és a szapropé! képződése. Az utóbbi lé nyegében szintén az anaerob mikroorganizmu­sok tevékenységére vezethető vissza Egyéb trágya, így sertés-, tyúk- vagy juh­­trágya komposztálása során az anaerob bakté riumok tevékenysége következtében kellemet­len szagú gázok és a trágyázás szempontjából káros nitrogén-vegyületek képződnek. A trá gya rothadása emellett hosszadalmas. A főleg hígtrágyával kapcsolatosan tárgyalt fenti problémákra a gyakorlatban megoldás nem ismert. A legtöbb esetben az istállók erős szellőzte tésével, illetve a káros gázok leszívatásával igyekeznek megoldani a kérdést. Ez az eljárás azonban nem eléggé hatékony, továbbá az is­tállóban huzatot okoz, ami az állatok megfázá sához vezethet. Egyéb eljárások szerint a hígtrágyához en zimeket vagy vegyszereket adagolnak A vegy­szerek feladata, hogy vagy a pH-értéket savas tartományban stabilizálják, vagy a káros gázo kát megkössék, képződésüket gátolják, vagy a kellemetlen szagot illattal elfedhessék. Az ilyen vegyszerek hatása azonban nem kielégtítő. To­vábbi hátrányuk, hogy a vegyszerekkel együtt a hígtrágyába került káros fonok miatt a hígtrá­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents