193506. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán alapú velurbőr utánzatok előállítására matricás eljárással

A térhálósító előállítása 250 g 4,4'-metilén-dianilin 1000 ml meta­nollal készített oldatához 50°C-on 50 g nát­­rium*klorid 250 ml vízzel készített, szintén 50°C-os oldatát adjuk. Az elegyet 25°C-ra hütjük, mire az alkálifémsó-amin-komplex kristályosán kiválik. A kristályokat szűrjük, és összesen 500 ml 80 térfogat%-os vizes me­tanollal háromszor mossuk. 200 g előpolimerhez 31,4 g NaCI-amin­­-komplexet adunk. A kapott pasztát az 1. pél - fiában leírt módon matricára visszük, és a bevont matricát a 2. példa szerinti szárító csa­tornán vezetjük át azzal a különbséggel, hogy a csatorna második szakaszának hőfoka 140°C A lehűlt bevonatot levesszük és az 1. pél­dában leírt módon textíliával ragasztjuk ösz­­sze. Az 1. ábra a példákban alkalmazott be­­vo.nó paszták viszkozitását mutatja a hőmér­séklet függvényében. A folytonos vonal az l. és 2. példa szerinti bevonó paszta viszko­zitását mutatja, míg a szaggatott vonal a 3. példában alkalmazott (a 3 755 2S1. sz. ame­rikai egyesült államokbeli szabalami leírás­ban leírt) pasztára vonatkozik. 4. példa Az !. példában leírt módon NCO-előpo­­limerizátumot készítünk azzal az eltéréssel, hogy blokkoló komponensként a bulanon-oxim helyett 655 g kaprolaktámot alkalmazunk. Ezt követően azonnal 645 g etílénglikol-mo­­nometil-éter-acetátot keverünk az elegyhez 70°C-on. 30 perc elteltével NCO már nem mu­tatható ki (IR). A blokkolt előpolimer fehér, zavaros folyadék, 20°C-on mért viszkozitá­sa 50 000 mPa.s., meghatározható, rejtett NCO-tartalma 3,2%, NCO-ekvivalense tehát 1310. Az előpolimerizátumot az 1. példa sze­rint dolgozzuk fel. Feldolgozás előtt a fehér-zavaros, inho­mogén terméket 40—50°C-os melegítéssel homogenizálni kell. A pasztát matricára visszük (200 g/m2), és a matricát az első fütött alagúton (léghő­mérséklet 90°C), majd a másik fűtött alagúton (léghőmérséklet I90°C) 7 m.perc~' szalag­sebességgel átvezetjük. A továbbiakban az 1. példa szerint járunk el. A 4. példa szerint előállított termék hason­lít az 1. példa szerinti termékhez. Az alkoho­los oldatokkal (például tömény szeszes ital­lal) szembeni ellenállóképessége eléggé jó. 5 5. példa Az 1. példa szerint NCO-előpolimerizá­­tumot készítünk azzal az eltéréssel, hogy blok­koló komponensként butanon-oxim helyett 1005 g malonsav-dietil-észtert alkalmazunk. Az észter adagolása után azonnal 675 g eti­­lénglikol-monometil-éter-acetátot adunk az elegyhez 70°C-on. Harminc perc elteltével IR-színképelemzéssel NCO már nem mutat­ható ki. A blokkolt NCO-előpolimerizátum színtelen, tiszta folyadék, viszkozitása 20°C-9 6 pn 43 000 mPa-s, meghatározható rejtett NCO­­-tartalma 3.0% (NCO-ekvivalens 1400). Az előpolimerizátumot az 1. példa szerint dol­gozzuk fel. A kapott bevonat homogenitás szempont­jából hasonlít az 1. példa szerint kapott anyag­hoz, a velúrszerű felület azonban kissé puhább és kellemesebb. A kopásállóság és a karco­lásokkal szembeni tartósság viszont kissé rosszabb. A tömény szeszes italokkal szembeni el­lenállóképesség jó; a velúr oldószereiben, így metil-etil-ketonban nem oldódik. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás poliuretán alapú, lapszerű ve­lúrbőr utánzatok előállítására oly módon, hogy a velúrbőr utánzat vagy velúrszerű anyag felületének pegatívjaként kiképzett matricára bevonó pasztát viszünk, a bevona­tot hőkezeléssel kikeményítjük és a kikemé­­nyített réteget a matricáról leválasztjuk, az­zal jellemezve, hogy a) bevonó pasztaként blokkolt NCO-elő­­polimerből és poliaminból vagy NCO-előpo­­limer és alkálifém-halogenidek aromás poliaminnal képzett komplexéből álló, hő ha­tására poliuretán-karbamiddá kikeményedő, adott esetben pigmentekből, töltőanyagok­ból, hajtóanyagból és egyéb ismert adalék­ból álló, valamint legfeljebb 40 t% oldószert tartalmazó szobahőmérsékleten legfeljebb 100 000 mPa-s viszkozitású kétkomponenses kötőanyagrendszert viszünk a matricára, b) a bevonatot 30°C és 8ܰC közötti hőmér­sékletre melegítjük és a viszkozitás legfeljebb 30 000 mPa-s értékű minimumának eléréséig ezen a hőfokon tartjuk, majd c) a bevonatot 90°C feletti hőmérséklet­re melegítve poliuretánná alakítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan bevonó pasztát alkal­mazunk, amely A) komponensként átlagban 2—4, ketexim­­mal blokkolt aromás NCO-csoportot tartal­mazó, átlag 1000—15000 relatív molekula­tömegű előpolimerizátumból, B) komponensként (I) általános képle­téi térhálósítóból — az (I) általános képletben R1, R2, R3 és R4 jelentése egymástól függet­lenül hidrogénatom vagy 1—3 szénatomos alkilcsoport, az­zal a megszorítással, hogy R1 = R2=R4 = R4=h i drogé n­­atom esetén a diamin legalább 75 % - át a cisz, cisz-izomer képezi — miközben a két komponens NCO/NH2 ará­nya 1,35:1 és 0,95:1 közötti, előnyösen 1,25:1 és 1:1 közötti érték, és C) pigmentből, töltőanyagokból, hajtó­anyagból és egyéb ismert adalékból áll. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 2 vagy 3 hidroxilcsoportot 10 1935.06 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents