193500. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vörösiszap vasmentesítésére és vaspentakarbonil előállítására

193500 A találmány vörösiszap vastalanítására és vaspentakarbonil előállítására alkalmas eljá­rásra vonatkozik Az eljárás egyrészt a timföldgyártásnál kép­ződő vörösiszap vastalanítására szolgál, azzal a céllal, hogy az évtizedek alatt összegyűlt vö rösiszapból timföld előállítására alkalmas nyers­anyagot szolgáltasson, másrészt ezzel az eljá­rással vörösiszapból vaspentakarbonilt lehet előállítani, amelyből vasport gyártva megoldó­dik a korszerű, gyorsan fejlődő porkohászat nyersanyagellátása és csökken a hulladékok mennyisége A Bayer eljárásnál képződő vörösiszap át­lag 10 - 20 tömeg %.Al203 ot tartalmaz. A mel lette lévő 42 45 tömeg % vasoxid miatt ez az alumínium oxid mennyiség kárbavész, mivel az ismert eljárások szerint ez mar nem nyerhe tő ki. Vörösiszap feldolgozási technológia hiá­nyában rendszerint több millió tonna vörösiszap képződik és az újabban keletkező mennyisé gek tárolása, elhelyezése nagy gondot okoz A találmány szerinti eljárással a vörösiszap feldől gozható és így hosszú távon javítható a timföld gyárak nyersanyagellátása, mérsékelhető len ne egy időre a bauxitbányászat és intenzív fej lődésnek indulhat a vasporkohászat Eljárásunk szerint a vörösiszapból vaspen takarbonilként eltávolítjuk a vas 90 -95, vagy ennél nagyobb tömeg százalékát, és így alumí­­nium-oxidban dús anyag marad vissza, amely alkalmas timföldgyári feldolgozásra A vaspen takarbonil termikus úton könnyen vasporrá és CO dá bontható. A szén-monoxid visszacirku láltatható a vörösiszap vasmentesítéséhez. Eljárásunk használatával két iparág, az alu míniumipar és a porkohászat jut további jelen­tős nyersanyagforráshoz. A vörösiszap feldolgozása felszabadítaná a timföldgyárak környékén elárasztott földeket A vörösiszap feldolgozásával, hasznosításá val szerte a világon intenzíven dolgoznak. En nek ellenére, a szakirodalom tanúsága szerint a kidolgozott eljárások eddig nem kerültek ipari bevezetésre Ennek oka, hogy a technológiák bonyolultak és költségesek, feldolgozhatatlan melléktermékek keletkeznek, nagymennyisé gú segédanyagra van szükség és nagy az ener gia szükséglet Általános az a vélemény, hogy a vörösiszap potenciális, másodlagos nyersanyagforrás [Tha kur, R.S.Sant, B R Chem Era, 1980.16(5) 106 7, Zimmer, E : Aluminium (Düsseldorf) 1980. 56 (10), 639-42] Egy eljárás szerint [Yoshii Chikao, Ishimura Koutaro, Hokkaido Daigaku Kogakubu Kenkyu Hokoku, 1978,(89) 1 9]kalcium oxidsalakkép ző hozzáadásával 1450 "C-on pörkölik a vörös iszapot és az alumíniumot alkáliömlesztéssel NaAl2C>2~ként oldják ki. Más eljárás szerint [Matyash, VG , Kudinov, BZ, Leontev, L I Tr. Inst Metall, Akad Nauk USSR Ural Nauchn Tsentr. 1977, 330, 103-5] a kalcium oxiddal 1100 C-on történő égetést ki~ 1 egészítik félkoksszal történő redukcióval így a vas 80 tömeg %-át sikerül kinyerni. Egy további eljárás szerint (Ejima, Tatsuhf­­ko, Shimakage Kazuyoshi, Hoshi Masayoshi: Keikinzoku, 1978, 28 (9) 443-9] a pörkölést 450 °C-on, NH4HS04-tal végzik. Az alumíniu mot és a vasat kénsavval oldják ki a pörkből. Egy más módszer szerint [Logomerac, V.G.: Trav Corn. Int. Etude Bauxites, Alumine Alum. 1979, 15, 279 85] a pörkölést elektromos ke­mencében végzik, majd a fémeket 30 tömeg %­­os kénsavval kioldják és b s-2-etil hexil-fosz­forsavval extrahálják az értékes komponense­ket. A pörkölést 400 1000 C-on FeSCu jelenlé­tében végezve, [Mitsui Alumina Seizo K.K. : Jpn. Kokai Tokkyo Koho 8177.309 29. ISlov 1979] a képződő szulfátokat vízzel választják el a Sieb­tel. Számos eljárás alapul az erős savakkal, só savval, kénsavval, kén trioxiddal történő oldá son [Zimmer, E Aluminium (Düsseldorf) 1980, 56 (10) 639-42; 150 459 számú magyar szaba dalom; 3 185.545 számú amerikai szabadalom; 179 799 számú magyar szabadalom] A szárí­tott, őrölt vörösiszapot ellenáramban kezelik savval, majd a képződött fémsót pörköléssel alakítják oxiddá Érdekes megoldást ismertet a 2.078.211 számú angol szabadalom E szerint a semlege­sített vörösiszapot mágnessel választják szét egy vasban gazdagabb és egy vasban szegé nyebb frakcióra. A vaspentakarbonil előállításával több köz­lemény foglalkozik. Az irodalom áttanulmányo zása során azonban nem találtunk olyan mun kát, amely vörösiszapból állított volna elő vas­pentakarbonilt. A. Mittasch és munkatársai [Mittasch, A : Z.Angew. Chem 41,827 (1928)], majd Hieber és munkatársai [Hieber, W Metallcarbonyle, FIAT Review, Inorg Chem Part II 108 145 (1946)] Raney vasból kiíndúlva értek el jó vaspenta­karbonil hozamot. Reppe és munkatársai [Reppe, W Ann Chem 1953. No. 582 116 -21] vasszulfátból ál lított elő karbonilt magas hőmérsékleten és nyo máson. A vaspentakarbonil ipari előállítása (Szirkin, V G Karbonylnie Metalli. Moszkva, 1978 p. 97) vasporból történik, melyeit vas-oxid redukáló sával kapnak. A karbonilképzést 180 200 C hőmérsékleten és 200 bar szén monoxid nyo máson végzik Kísérleteink során azt találtuk, hogy - meg felelő körülmények közt — szén-monoxiddal a vörösiszapban lévő vassal is vaspentakarbonilt tudunk képezni. A körülmények további fino mításával pedig el tudjuk érni, hogy a vörös­iszap közel teljes vastartalmát vaspentakarbo­­nillá tudjuk átalakítani A képződő vaspentakar bonil a használt reakciókörülmények közt cseppfolyós vagy gözhalmazállapotú termék, amely a reaktorból egyszerű módon kondenzál­ható és leengedhető A vastalanításnak nincs 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents