193493. lajstromszámú szabadalom • Javított tapadószilárdságú poliészter alapú bevonó- és burkolóanyagok előállítására alkalmas kompoziciók
A találmány javított tapadószilárdságú, telítetlen poliésztergyantát, mint kötőanyagot tartalmazó bevonatok és burkolatok készítésére különösen alkalmas kompozíciókra vonatkozik A poliésztergyanták ipari alkalmazásának klasszikus módszere a szerkezeti anyagként való felhasználás üvegszálerősítéssel. Emellett nagy jelentősége van a poliésztergyanták bevonatként való alkalmazásának. Ezen az utóbbi területen a gyantát önmagában pl. bútorlakként, vagy különböző töltőanyagokkal és színezékekkel kombinálva pl. fémek korrózióvédő bevonataiként használják, általában 50 500 |j.m rétegvastagságban. A poliésztergyanták bevonatként való felhasználásának alapvetően más területe a nagymennyiségű ásványi töltőanyaggal való alkalmazás A poliészterhabarcsok és betonok kidolgozásával új lehetőségek nyíltak az építőipar számára mind a hagyományos betonok meghibásodása esetén azok javítására, mind pedig a beton védelmére, ill. különleges tulajdonságok kialakítására ((Műanyag és Gumi, /5/12, 349. /1968) A bevonat minőségét nemcsak a bevonó anyag kémiai és fizikai tulajdonságai határozzák meg, de legalább ugyanilyen jelentősége van a bevonandó anyag és a bevonat közötti tapadóerö nagyságának. A szubsztrátum (amely lehet fém, fa, műanyag, stb.) és a bevonat közötti tapadóerő fokozására különböző módszerek ismeretesek Ezek közül a legáltalánosabb a felület gondos előkészítése, pl. durvítása, zsírtalanítása, stb , de igen gyakran valamilyen kémiai előkezelés, pl. a tapadóhíd szerepét betöltő valamilyen primer réteg felvitele ajánlatos Hasonló a helyzet a polimerbeton alkalmazásoknál is, amelyeknél a szubsztrátum — szinte kivétel nélkül — cementkötésű beton, valamint nagyfelületű bevonatok készítésénél, pl. polimerbeton ipari padozatok előállítása során a tapadóerőt külön alapozóréteg alkalmazásával fokozzák ((Boden, Wand und Decke, 2412, 91 /1978)). Mindazonáltal a polimerbeton tapadási szilárdsága az aljzatbetonhoz nem mindig elégséges. Az ebből eredő meghibásodásokat políészterbetonoknál általában gyakoribbnak tartják. A jelenségre többféle magyarázat kínálkozik. Általános felfogás szerint a cementkötésű beton maradék bázicitása katalizálja a poliészterek hidrolízisét, és ezért az átmeneti réteg csökkent szilárdságú Más elmélet szerint a kopoiimerizációs reakciót kísérő termikus effektus miatt bekövetkező hőtágulási, illetve térfogat csökkenési folyamat az aljzatbetontól való elválás fő oka (Int, J Adhesion and Adhesives, 1972/April, 78). A találmány célja a fenti hátrányok kiküszöbölésével olyan megoldás biztosítása, amely lehetővé teszi poliésztergyanta alapú kompozíci ók tapadószilárdságának fokozását különböző anyagi minőségű szubsztrátumokhoz. 1 A találmány alapja az a felismerés, hogy ha a poliésztergyantához a segéd - és adalékanyagokkal (iniciátor, aktivátor, töltőanyagok, színezékek, stb.) együtt, vagy azok adagolását megelőzően, vagy azok adagolása után olyan szerves vegyületet keverünk, amely tercier szénatomot tartalmaz, a poliésztergyanta alapú kompozíciók tapadószilárdsága jelentősen megnövekszik, és ezáltal a tartós, jó minőségű bevonati és burkolati rendszerek előállítása biztonságossá válik. A fentiek alapján a találmány célja: javított tapadószilárdságú, telítetlen poliésztergyantát mint kötőanyagot tartalmazó, bevonatok és burkolatok készítésére különösen alkalmas kompozíciók létrehozása. A találmány szerinti kompozícióra az a jellemző, hogy a telítetlen poliésztergyantából, szervetlen töltőanyagokból, polimerizációs iniciátorból és adott esetben szervetlen szálasanyagokból, színezékekből és aktivátorból, valamint egyéb segédanyagokból álló kompozíció a poliésztergyanta tömegére számítva 0,0l-5~tömeg% mennyiségű tercier szénatomot tartalmazó szerves vegyületet is tartalmaz, amelyet ismert módon keverünk az elegyhez. Tercier szénatomot tartalmazó ve gyületként előnyösen használhatunk például 2- —feníl-propion-savat, trifenil-metil-bromidot, tercier-butil-hidroperox időt. Az eddigi ismeretek szerint a határfelületi jelenségek kialakulásában és azok mértékében csak a poláros szubsztituensek játszanak szerepet. A találmány szerinti, adalékként alkalmazott szerves vegyületek szénvázas szerkezetének specifikus hatása a szubsztrátum és a poliésztergyanta-bevonat, illetve burkolat átmeneti ré tegében — amely a tapadószilárdság növekedésében nyilvánul meg — eddig ismeretlen volt. A találmány szerinti kompozíciók legfőbb előnye, hogy alkalmazásukkal igen egyszerű le hetőség nyílik a poliésztergyanta alapú bevonatok tartósságának és ellenállóképességének fokozására. Az adalékot ugyanis melegítés nélkül, egyszerű homogenizálással lehet a kompozícióba keverni. A találmány szerinti kompozíciókból előállíthatok poliésztergyanta alapú lakkok, zomán cok, úgynevezett „gel coat” és „top coat” rété gek, poliészterbetonok és habarcsok, A találmány szerinti megoldást az alábbi példákkal ismertetjük. 1. példa 100 tömegrész (tr) Polikon P-210 poliésztergyantában (gyártó: Nitrokémia Ipartelepek, Füzfőgyártelep) — amelynek viszkozitása 600 mPa.s, sztiroi tartalma: 33 tömeg%, jód színszá ma (MSZ 965020 szerint): 3 mg I2/100 cm3 nek felel meg - homogénen elkeverünk 1,2 tr Fi nox B-50-P iniciátort (50 tömeg% dibenzol peroxid és 50 tömeg% dibutil italát elegye (gyár tó: Finomvegyszer Szövetkezet, Budapest). 0,2 tr N,N-dietil-anilin aktivátort, 0,4 tr trifenil me til-bromidot, 10 tr vágott üvegszálat és 70 tr kvarclisztet. Az így kapott kompozíciót keve-2 193493 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
