193473. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés tetszőleges szabvány szerinti televízió szinkron-és vezérlőjelek továbbá képmintajelek előállítására
A találmány tárgya kapcsolási elrendezés előnyösen tetszőleges szabvány szerinti és tetszőleges sorszámú váltottsoros rendszerű, illetőleg nem váltottsoros TV szinkron és vezérlőjelek, továbbá képmintajelek előállítására. A TV szinkrogenerátorok és képmintagenerátorok jelentősen problematikus része a különböző jelkomponensek előállítása. A TV szinkron és vezérlőjelek, továbbá képmintajelek előállítása bonyolult technikai feladat, amelyre az idők folyamán többféle digitális impulzustechnikai eljárás, illetve kapcsolási elrendezés született. Ezek lényegében mind a sorfrekvencia egészszámú többszörösének megfelelő alapjelgenerátoron, számlálókon, esetleg shift regisztereken logikai kapuáramkörön és ezek kombinációin alapulnak, mint a HU 167.124 és a HU 167.763 lajstromszámú szabadalmi leírásokban ismertetett megoldások. A korábbi eljárások mindaddig kényelmesek voltak, ameddig csak egyféle TV szabvány követelményeit kellett teljesíteni, ez elsősorban a képirányú vezérlőjelek előállításánál okozott problémát. így például az európai TV szabványoknál kiindulásként egy elemi képfrekvenciás időszakaszt 2,5 H értékűre szoktak választani (ahol is I H=1 soridő=64 mikroszekundum). A teljes képfrekvenciás kioltójel ennek tízszerese. 25 H, ami 10 db 2,5 H-s elemi szakasz összerakásával egyszerűen létrehozható. Hasonlóan képezhető a többi képfrekvenciás időzítő, illetve vezérlőjel is. Azonban ha ugyan ennek a kapcsolási elrendezésnek átkapcsolhatnak kell lennie, több szabványra, például az amerikai szabványokra is, ahol az elemi szakasz 3 H, akkor kényelmetlen technikai akadályok és jelentős többletáramkörök szükségessége merül fel. A kétszeres, illetőleg sorfrekvenciás jelek előállításánál a két szabvány teljesítése egyszerűbben volt megoldható, mivel a sorfrekvencia és a vezérlőjelek időzítései csak kis mértékben térnek el egymástól. Az integrált áramköri technika fejlődése során egyre újabb memória alapáramkörök jöttek létre, mint például a PROM-ok, (általában ROM-ok, mely az angol readonly memory, csak kiolvasható memória elnevezés rövidítése), stb. Ezek olyan memória áramkörök, amelyekbe ismert módon számos információ, esetünk ben előnyösen TV jelek szélességének megfelelő információ tartósan, „fixen” írható be (szaknyelven beégetésnek szokták nevezni). A találmány célja az eddigi megoldásoknál egyszerűbb, kevésbé költséges, a stúdió követelményeknek is megfelelő, tetszőleges szabvány szerinti TV szinkron és vezérlőjelek előállítása, amely esetben a különböző szabványokra történő átkapcsolás igen egyszerű módon történik és ahol egyszerű eszközökkel elérhető, hogy az összes szabvány szerinti, illetve ezen túlmenően szinte tetszőlegesen elhatározott szabvány szerint létrehozhatók szinkron kioltó-és képmintajelek a fekete fehér, színes TV, lassított rendszerű televízió és a nagy1 sorszámú televízió vonatkozásában a fentiek váltottsoros és nem váltottsoros változatainál egyaránt. így a világ minden szabványára és a várható jövőben még komplikáltabb szabványok esetében is könnyedén lehet az itt ismertetett megoldással szinkron és képmintagenerátorokat létrehozni. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés egyaránt alkalmas vagy sorirányú vagy képirányú jelek előállítására. A találmány lényege, több egymást kiegészítő és együttesen szükséges felismerésen alapszik. Ezek egyike az a felismerés, hogy ha példáula képfrekvenciás jelkomponensek kép zésénél az eddig szokásos 2,5, illetve 3 H-s ele mi szakasz választással szakítunk és helyette 0,5 H-s elemi szakaszokból indulunk ki, természetesen akkor is kirakhatok a képfrekvenciás jelek és most már nem probléma átkapcsoláskor az, hogy európai vagy amerikai TV szabványokról van-e szó, mert a 0,5 H-s elemi szakasz maradék nélkül meg van mind a 2,5 H-ban, mind pedig a 3 H-ban. Sajnos ilyenkor a képfrekvenciás jelek összerakásához szükséges áramkörök száma 5-6 szorosára növekszik. Ez a szokásos eljárásokkal oly nagymérvű növekedést jelentene, hogy a találmány szerint célszerű a PROM-ok, vagy EPROM-ok (általában ROM ok) figyelembevétele, amelyek - mint ismeretes — olyanok, hogy bennük nagymennyiségű memória elem van. Az adott esetben egy memória elembe egy elemi időszakasz lenne elhelyezhető, illetve „beégethető” (pl 0,5 H). Amennyiben tehát egy elemi időszakasz a ROM-ban egy memória helyet foglal le és a legszélesebb TV képfrekvenciás impulzus 25 H, akkor ez a jel 25/0,5 H=50 db elemi időszakaszból összerakható és ehhez egy 64 bites ROM már elegendő A gyakorlatban ez olyan kicsi és olcsó ROM, hogy nem is nagyon fordul elő A legközelebbi szokásosabb méretű PROM 64x8 bites, (sőt újabban a 256x8 bites) amely 8 kimenettel másszóval csatornával rendelkezik. Amennyiben a PROM további „csatornáiba”, va gyis memória oszlop soraiba a többi képfrekvenciás jelszélességet — esetleg vegyesen az európai, vagy amerikai jelszélességeket - az elemi szakaszok összerakási mértékének meg felelően beégetjük, akkor láthatóan a kitűzött feladatot igen egyszerűen és gazdaságosan tud juk majd megvalósítani a továbbiakban ismertetésre kerülő kapcsolási elrendezés szerint. A fenti elvek szerint a kapcsolási elrendezés megalkotásánál a későbbiek során még részletesen ismertetésre kerülő, szakértő számára követhető gondolatmenetből adódik, hogy például a TV képfrekvenciás jelek képzésénél az egyik, európai, 625-soros (sorváltós rendszer) rendszernél 0,5 H-val léptetett számlálólánccal 575-ig, majd egy másik számlálólánccal 50-ig kell számolni egy teljes képperiódus létrehozására. Az 525 soros amerikai szabványnál ez a két szám 483-ra és 42-re módosul, és ezek minden egyes rendszerre más és más számlálási állapotokat adnak. A fentiek 2 193473 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
