193415. lajstromszámú szabadalom • Részekből összeépített vázszerkezet
193415 A találmány szerinti — részekből összeépített — vázszerkezet számos előnnyel rendelkezik. Ezek lényegében szinte kivétel nélkül a szerelési egységek között „mesterségesen" létesített relatív szögelfordulás megvalósításának és ezáltal a szerkezeti erőjáték optimalizálásának tudhatok be. A szóban forgó előnyök megvalósulását a szerelési egységek sajátos homloklemezei, valamint azok egymással való kapcsolatai teszik lehetővé. A homloklemeznek az ilyen előnyt nyújtó sajátossága, hogy középütt csekély, míg a széleken nagy vastagsággal rendelkezik,és így a csatlakozó egységek homloklemezei széleiken egymásra fekszenek, míg középső szakaszaik között hézag marad szabadon. Nagy szilárdságú csavarok megfeszítése hézagmentes zárást, ez pedig a belső erők biztonságos továbbadódását eredményezi. A tapasztalat szerint az a körülmény, hogy a homloklemezek csak széleik mentén támaszkodnak egymáshoz, sokkal pontosabb felfekvést eredményez, mintha az illeszkedés a teljes felület mentén történnék. A homloklemezek kis vastagságú középső részei egyébként eléggé hajlékonyak, és így a kapcsolat szinte önbeálló módon elfoglalja optimális helyzetét. Előny az is, hogy a kapcsolatok fontos alkatrészét képező szabályozó idomok — melyek a szükséglethez képest az illesztési hézagba behelyezhetők, onnan elvehetők és/vagy helyzetükben megváltoztathatók — szerkezetileg egyszerűek, biztosan létrehozzák a kívánt csomóponti szögelfordulást, és ezáltal az erőjáték befolyásolásához megbízható eszközt nyújtanak. Kedvező, hogy a nagy szilárdságú csavarok a homloklemezek szélső szakaszai mentén helyezkedvén el, helyzetük a lehetséges legnagyobb belső erőkart eredményezi, és így a kapcsolatokhoz kis csavarátmérők is elegendők. Az említett szerkezeti kialakítás azzal is jár, hogy a homloklemezek középső szakaszán létrejövő „nyílás" aránylag könnyű tisztítást és korrózióvédő utólagos karbantartást tesz lehetővé. Segíti ezt az a körülmény, hogy a homloklemezek közé igen könnyen lehet azok tágítására alkalmas csavaros emelőt behelyezni. Hasonlóképpen egyszerűen beiktatható és kezelhető a szabályozó idom. Akár egyszerű szabályozó lemezként, akár elforgatható szabályozó kulcsként van kialakítva. A találmányt kiviteli példák kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a vázszerkezet egy csomópontja előlnézetben, a 2. ábra ugyanaz oldalnézetben, a 3. ábra oszlop és alaptest találkozása, a 4. ábra keretgerenda és szélső oszlop elöl -nézetben, az 5. ábra keretgerendák és közbenső oszlop találkozása, a 6. ábra toldó illesztés szabályozás előtt, a 5 7. ábra ugyanaz szabályozás után, a 8. ábra a szabályozás nyomatékcsökkentő hatása, a 9. ábra keretsarok kapcsolatszabályozása húzott oldalon, 10. ábra keretsarok kapcsolatszabályozása nyomott oldalon, a 11. ábra oszloptalp kapcsolatszabályozása húzott oldalon, a 12. ábra oszloptalp kapcsolatszabályozása nyomott oldalon, a 13. ábra oszloptalp kapcsolatszabályozása szabályozó kulccsal, 14. ábra keretsarok kapcsolatszabályozása szabályozó kulccsal, a 15. ábra gerendaillesztés szabályozása az alsó öv mentén, a 16. ábra gerendaillesztés szabályozása a fölső öv mentén. Az 1. ábrán egymással találkozó két darab 1 tartóegységet láthatunk, amelyek között középütt a 10 illesztési hézag marad szabadon. Az illesztés szélső részei mentén a szomszédos 1 tartóegységek erőátadó módon kapcsolódnak egymáshoz. A kapcsolódó szakaszokon a 2 támaszkodó homloklemezek helyezkednek el, a 10 illesztési hézagot pedig az egymással nem érintkező 3 közbenső homloklemezek határolják. A kapcsoló bal oldalán a 2 támaszkodó homloklemezek közé az 5 betétlemez és a 6 szabályozó idom' szerepét betöltő „planparallel" szabályozó lemez van beiktatva, míg a kapcsolat jobb oldalán a 2 támaszkodó homloklemezek között csupán az 5 betétlemez helyezkedik el. Az 1 tartóegységek gerinclemezei a szükséges mértékben a 12 súlyvonalaik egyik vagy mindkét oldalán — lokális stabilitásuk fokozására alkalmas —4 merevítő bordákkal lehetnek ellátva. A 2. ábrán a keresztcsomópont külső oldalnézete látható, amely ugyancsak mutatja, hogy a szembe eső 2 támaszkodó homloklemezek között az 5 betétlemezen kívül a 6 szabályozó lemez is jelen van. A találkozó 1 tartóegységek között a húzóerő átadására is alkalmas kötőelemeket a nagy szilárdságú, feszített 7 kapcsoló csavarok alkotják. A 3. ábra az la oszlopot alkotó 1 tartóegységnek a 18 alaptesttel való találkozási helyét mutatja be. A 18 alaptestbe mereven be van építve a 9 lehorganyzó gerenda, amelyhez az la oszlop — az előbbi csomóponthoz hasonló módon — szélei mentén erőátadó módon szorosan illeszkedik, míg Középső szakaszán a 2 támaszkodó homloklemezeknél számottevően vékonyabb 3 közbenső homloklemez, és a 9 lehorganyzó gerenda között az 1 illesztési hézag marad szabadon. Hasonlóan az 1. és 2. ábrán látható esethez az egyik szélső szakaszon csak az 5 betétlemezt találjuk, míg a másik oldalon az utólag behelyezett - és ezáltal relatív szögfordulás létesítésére alkalmas-6 szabályozó lemez is jelen van. Természetesen az erőjáték módo6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
