193415. lajstromszámú szabadalom • Részekből összeépített vázszerkezet
193415 2 A találmány részekből összeépített vázszerkezet, főleg keret jellegű tartószerkezet. A vázszerkezet a teherviselésben résztvevő szerelési egységekből az építmény helyszínén van összeállítva. A szerelési egységek egymás felé néző végeik közül legalább az egyik a létrehozandó csomóponti kapcsolat részét képező csatlakozó tagokkal, célszerűen homloklemezekkel vannak ellátva. Az egyesítendő szerelési egységek előnyösen szabályozható kötőelemek, pl. nagyszilárdságú feszített kapcsoló csavarok útján vannak egymással összeerősítve. A fémanyagú keretszerkezetek nagy nyílásuk, magasságuk vagy egyszerűen csak betöltendő feladatuk miatt általában nagy terhieknek kitett, jelentős keresztmetszeti méretekkel rendelkező tartószerkezetek. Régebben kizárólag szögecselt kivitelben készültek, és egyes részeik az ennek megfelelő hagyományos kapcsolatokkal — gerinclemez-, szögadél- ésövlemezillesztésekkel — voltak egymással összeerősítve. Ezek a kapcsolási módok számos megkötöttséget jelentettek a keretszerkezetek egészének kialakítása számára. Lényegesen kötetlenebb szerkezetkialakítás vált lehetővé a megbízható hegesztett kötések kifejlődése következtében, főleg pedig az után, hogy az utóbbi évtizedekben sikerült szerencsésen kombinálni a hegesztett és a nagyszilárdságú feszített csavaros kapcsolási módokat. Az utóbbi lehetővé tette, hogy szakítani lehetett a szögecselt szerkezetek gyakorlatából kezdetben átvett — de a hegesztett szerkezetektől valójában idegen — hevederes kötésmódokkal. A hevederes kapcsolatokat a fejlődés során számos helyen kiszorították lassanként a homloklemezes kapcsolatok, melyek voltaképpen a gépészetben régóta használt karimás csőkötések analógiájára jöttek létre. Közös ismérvük, hogy a rúd vagy gerenda jellegű hegesztett acéltartók egymás felé néző végeiken egy-egy homloklemezzel vannak kiegészítve, a homloklemezek egymás folytatásába eső furatokkal rendelkeznek, tartórészek pedig az e furatokba helyezett nagyszilárdságú feszített csavarok segítségével vannak egymással összeerősítve. A részekből összeépített vázszerkezeteknek az irodalomból és az építési gyakorlatból számos különböző formája vált ismertté. Ezek egy része mind a mai napig nem tudta levetkőzni a szögecselt szerkezeteknél kialakult módszereket. Példa erre a 3,122.942 lajstromszámú NSZK közrebocsátási iratban található keretláb, amely aránylag gyors szerelést tesz lehetővé, de nem használja ki távolról sem az NF-csavaros kapcsolási mód lehetőségeit. Tető- és faltartók kialakítására is ezek összekapcsolására ad példát a 2,931.891 lajstromszámú NSZK közrebocsátási irat. Hegesztett keretbe foglalt, általában szendvics jellegű panelok csavarozott kapcsolására 1 ajánl megoldást. Hátránya, hogy nagyfokú méretpontosságot kíván, mivel enélkül a szerkezetben számottevő többletigénybevételek jönnek létre. Hegesztett szerelvényekkel ellátott vasbeton oszlopfejek szabatos helyzetbeállítására vonatkozó elgondolást a 669.028. lajstromszámú hegesztett oszloptalpak alaphoz való csatlakoztatására alkalmas csavarozással kombinált megoldást pedig a 740.922 lajstromszámú szovjet szerzői tanúsítványban találhatunk. Mindkettő tartalmaz helyénvaló részintézkedéseket, ezek azonban gerenda jellegű tartóknál nem használhatók. Ugyanez mondható el a 326.327 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírásban foglaltakról is. Csarnokszerkezet hegesztett tetőtartóinak csavarozott kapcsolata, valamint általában könnyűszerkezetű keretvázak oszlopainak és gerendáinak összeépítésére a legfejlettebb szerkezeti kialakítások a 337.416 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírásban és a 2,549 923 lajstromszámú NSZK közzétételi iratban, továbbá a vele azonos témájú 180.656. lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban találhatók. Ezekben nagy merevségű és állandó vastagságú homloklemezek vannak a csatlakoztatható tartók végeire hegesztve. Az ilyen homloklemezt igen nagy geometriai pontossággal kell kialakítani és fölerősíteni, a pontatlanságot pedig csak nehezen és bizonytalanul lehet korrigálni. A korrekciót többnyire úgy hajtják végre, hogy a csavarok segítségével a találkozó homloklemezeket „összeerőszakolják", ami ugyancsak többletigénybevételeket okoz a szerkezetben. Az ismert feszitett csavaros kapcsolatok között sajátossága és egyben fogyatékossága, hogy a találkozó homloklemezek teljes felületük mentén fölfekszenek egymáson. Az így érintkező homloklemezek összekapcsolásához a csavarokat több sorban helyezik el. Mivel a méretezési szabályzatok előírják a csavarok legnagyobb távolságát, az ilyen kapcsolatok emiatt mindig jóval több csavart tartalmaznak, mint az szilárdságilag szükséges volna. A fenti körülmények az NF-csavaros csomópontokkal bíró, részekből összeépített hegesztett szerkezetek kivitelezési munkáit megnehezítik. Különösen is érvényes ez azokban az esetekben, amikor az összeépítés után még utólagos feszültségszabályozást kell végrehajtani. Ehhez általában csomóponti feszültségméréseket végeznek. A módszer azonban bonyolultsága és pontatlansága miatt nem tudott elterjedni. A találmány célja részekből összeépített olyan vázszerkezet kifejlesztése, amely az eddig ismert megoldásokkal összehasonlítva kedvezőbb szerkezeti és csomóponti erőjátékot eredményez, módot ad a belső erők optimalizálására és a szerelési és/vagy méretbeli pontatlanságok egyszerű eszközökkel való kiküszöbölésére. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 55 2
