193407. lajstromszámú szabadalom • Nagynyomású gázkisülő lámpa javított elektródával

193407 eltűréséhez szükséges erő; ugyanakkor a teker esek elektróda rúdján rögzítettek, ha a huzal­ban a tekercselés közben csavarást is alkalma­zunk a megfelelő irányban-Abban az esetben, ha a huzalban csavarás is van, akkor a huzal a tekercselés után oly­mértékben akar deformálódni, hogy a csava­rófeszültség csökkenjen. A megfelelő irányú csavarás esetén ez a deformáció azt eredmé­nyezi, hogy a menetek egymás közötti távolsá­ga megnő; ezért azok a „tekercsmag" körül sokkal szorosabban helyezkednek el. A mene­tek első rétegének a „tekercsmagja" maga az elektróda rúd, míg a menetek második rétegé­nek a tekercsmagja a rúd és a menetek első rétege együttesen. A tekercselés alatt és utána is a huzal csa­varásának iránya akkor megfelelő, ha a menet huzaljának csavarási iránya megegyezik az elektróda rúdja körüli tekercselés irányával. Ezt a következőképpen értelmezzük. Egy elektróda rúdja körüli menet teker­cselési irányát a rúd tengelyéből nézve a réteg első menetétől az utolsó menetéig tekintjük, így tekintve egy menet ekkor vagy az óramu­tatójárásával egyezően (jobb irányban), vagy az óramutató járásával ellentétesen (balirány­­ban) tekeredik a rúd körül. Az az irány, amelyben a huzal a tekercse­lés közben (és utána) csavarodik, a rúdra te­­keredő huzal tengelyéből nézve határozható meg. Ekkor a szemlélő felől a huzal tengelye körül az óramutató járásában (jobb irány­ban), vagy az óramutató járásával ellenté­tes irányban (bal irányban) csavarodik. An­nak a ténynek a következtében, hogy a huzal főleg wolframból van, amelyet egy vastagabb huzalból húzókövön keresztül történő húzás­sal állítanak elő, és az ilyen huzalon felületi húzási hornyok vannak, amelyek a huzal men­tén tengelyirányban húzódnak. Csavart huzal esetében a húzási hornyok a huzal tengelyé­nek irányával szöget zárnak be. A huzalnak az óramutató járásával egyező irányú csava­rásakor a húzási hornyok következésképpen az óramutató járásával ellentétes irányban csa­varodnak az említett megfigyelési ponttól tá­­volodóan. Azon az előnyön túlmenően, hogy a talál­mány szerinti lámpa elektródáit nem kell több­nyire nagyon sérülékeny alkatrészekből ösz­­szeszerelni, valamint, hogy annak gyártása nem igényel külön rögzítő műveletet, az elekt­ródának az is az előnye, hogy nagyon jó és ismételten azonos eredménnyel előállítható hőkapcsolat jön létre a rúd és a tekercsek kö­zött. A huzalban létrehozott csavarás mértéke összefügg a huzalnak a rúdon történő rögzí­tés követelményeivel. Ez a mérték általában könnyen meghatározható, néhány kísérlet se­gítségével. Megjegyzendő, hogy ha a menetek első rétege a menetenkénti kisebb csavarás­sal van felvive, akkor a menetek második ré­tegében kismértékben nagyobb csavarásra 3 van szükség az egyes menetekbe, mivel ez a második réteg már egy vastagabb „tekercs­magra" van feltekercselve, mint az első ré­teg. Az elektróda, és ily módon a nagynyomású gázkisülő lámpa még könnyebben gyártható akkor, ha az elektróda rúd tekercsének huzal­végén szakított végfelület van. Ilyen szakí­tott végfelületet úgy kaphatunk, hogy miután a tekercselés műveletét befejeztük, a fel nem tekercselt huzalrészt a tekercsről leszakítás­­sal választjuk le. Ekkor a huzal azon a részen szakad le, amelyen már nem érintkezik az elektródával. A szakított felületeknek jellegzetes alakjuk van, így azok könnyen felismerhetők a szak­ember számára. Azoknak dúrva a felületük, nem tartalmaznak nyomokat, mint például hornyokat vagy sorját, amelyek visszamarad­nak akkor, ha az elválasztási felületet vágó, csípő vagy köszörülő szerszám hozza létre. A leválasztáskor a huzalban egy akkora erőt hozunk létre, amely a huzalon maradó alakváltozást eredményez. A szakítási felület közelében a huzalon többnyire átmérő-csök­kenés jön létre. A szakítási felület mellett lét­rejövő átmérő-csökkenés mértéke nagyobb, ha a huzalt a tekercselés előtt magasabb hőmér­sékleten, például 800—850°C tartományban kilágyítottuk. A maradó alakváltozásnak egy további következménye az, hogy a huzal lega­lább lényegében követi a „tekercsmag” felü­letét a szakítási felületig, valamint, hogy a huzal nem, vagy lényegében nem nyúlik a te­kercselés burkolóvonalán túl. Az elektróda rúd körüli tekercs gyártása során a huzal kezdeti részét egy szorítóval rögzítjük, majd a tekercselés befejezése után ezt a kezdeti részt a tekercsről megfelelő mó­don leszakíthatjuk. Egy olyan, tekerccsel ellá­tott elektródának, amely második réteg mene­tei huzalának legalább az egyik végén szakí­tott felület van, az az előnye, hogy az egysze­rűen gyártható, anélkül, hogy bármilyen csipő, vágó vagy köszörülő szerszámot kellene al­kalmazni, amely műveletek gyakorlatilag min­den esetben sorjaképződéssel járnak. Ezekkel a szerszámokkal az elektróda nem is közelít­hető meg kellően, különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy a tekercset nem szabad meg­sérteni, és a csípés, vágás vagy köszörülés alatt a huzal végei a tekercs burkolóvonalán túlnyúlnak. Ez hátrányos lehet. A találmány szerinti lámpa lehet egy nagy­nyomású nátrium lámpa, amelynek kerámia kisülőcsöve van, például (polikristályos) alu­­mínium-oxid vagy (monokristályos) zafír, vagy lehet egy nagynyomású higany kisülő lámpa, amely fémhalogént tartalmazhat, és amelynek kerámia vagy kvarcüvegből levő kisülőcsöve van. Megjegyzendő, hogy a 2 043 331. számú GB szabadalmi leírás ismertet kisülő lámpák­hoz való elektródákat, amelyeknél az elektró­da rúdnak egyetlen rétegben feltekercselt me­4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents