193359. lajstromszámú szabadalom • Eljárás retard teofillin-készítmény előállítására

193359 Egy olyan készítmény, amelyben a teo­­íillin napi dózis 30—70 tömeg%-a, előnyösen 40—60 tömeg%-a és különösen előnyösen 50%-a, a gyors formájú (például 6 órás) bevont mátrixpelletekben és a teofillin mara­déka a lassú formában (például 12 órás for­ma) található, az adagolásnál az asztmás kórkép várható napi lefolyásához optimá­lisan illeszkedő vérszintváltozást eredményez. Ezzel elérjük, hogy például a napi dózis körülbelül 19 órakor való bevételével a teo­fillin szérumszint „steady state“-ben idő­ben kb. 2 és reggel 7 között platót ér el anélkül, hogy a toxikus tartományba lépne, és a nap további folyamán a következő bevételig messzemenően a terápiás tartomány­ban marad. Ezenkívül kitűnik, hogy meglepő módon keverék alkalmazásával a már önma­gában csekély inter- és intraindividuális szérumszint fluktuációk ismételt adagolás után tovább csökkennek. A retard teoíillinkészítmények, amelyek különböző kioldódási karakterisztikájú bevont mátrixpelletek keverékéből állnak, a talál­mány különösen előnyös tárgyát képezik. Kívánt esetben a teofillin vérszint plató­­fázisa az éjszaka folyamán meghosszabbít­ható oly módon, hogy a lassú formájú be­vont mátrixpelletek részarányát növeljük. A szakember így abban a helyzetben van, hogy a „gyors forma“ és a „lassú forma“ kombinációjával egy naponta csak egyszer beveendő retard teofillin-készítményt bocsát­hat rendelkezésre, ami „steady state“-ben a bronchokonstrikorikus kórkép várható napi lefolyásához illeszkedő vérszint értékeket eredményez. Az ilyen „kevert“ retard teof i 11 in - kész ít­­mények a találmány különösen előnyös tár­gyát képezik. A találmány szerinti membránnal burkolt teofillin mátrixpelletek messzemenően lineáris teofillin-kioldódást mutatnak, ami a mecha­nikus terheléstől, a pH-értéktől és a tesztközeg felületi feszülségétől függetlenül megy végbe. A műszaki léptékű termeléshez különösen fon­tos, hogy a találmány szerinti mátrixpelle­tek meglepő módon nagy adag-reprodukál­hatóságot mutatnak és rendkívüli körülmé­nyek közötti hosszabb tárolási idő után sem mutatnak lényeges változást a kioldásban. A kísérleti személyekkel végzett farmako­­kinetikai vizsgálatokból kitűnt, hogy a talál­mány . szerinti retard teofillin-készítmények adagolása olyan vérszint-értckeket szolgál­tat, amelyek csak nagyob csekély, a techni­ka állása szerinti készítményekkel eddig el nem ért interindividuális szórást mutatnak. Ehhez jön egy extrém kis, a technika állá­sa szerint eddig el nem ért peak-trough-inga­­dozás. Ismételt adagolásnál a 24 órás inter­vallumban az úgynevezett swing, mint az in­gadozás mértéke, csak 50%-a a technika állása szerint eddig elértnek. Az új retard teofillinkészítménnyel lehetségessé vált, hogy 4 5 napi egyszeri adagolással „steady state“-ben olyan teofillin vérszint-értékeket érjünk el, amelyek a technika állásával szemben meg­kétszerezik az időt a terápiásán optimá­lis 8—15 mg/1 tartományban. A találmány további tárgyai a szaba dalmi igénypontokban ismertetett kiviteli formák, valamint a találmány szerinti retard teofillin-készítmények előállítási eljárása. A találmány szerinti előállítási eljárás lépései a szakember előtt ismertek. Előállítási példák: 1. Mátrixpelletek 40 kg etilcellulózt és 40 kg poli(vinil­­-pirrolidont) 800 ml denaturált alkohol és 1200 1 izopropanol elegyében oldunk. Ebben az oldatban 800 kg teofillint (szemcsenagy­ság <50 pm) szuszpendálunk. Ezt a szusz­penziót 89 kg 0,3—0,4 mm szemcsenagy­ságú cukorpelletre felszórjuk. 969 kg teofil­­linpelletet kapunk, amelynek szemcsenagysá­ga 0,9—1,1 mm, és a teofillintartalma 82,5%. A mátrixpelletek a teofillint vizes közegben 1 órán belül 100%-ig leadják. A visszamaradó, külsőleg szinte változat­lan pellet finomszemű, Auer harisnyához hasonló etilcellulóz hálózatból áll. Etilcellulóz helyett más, vízben oldha­tatlan fiziológiailag inert polimert is alkal­mazhatunk. A polimer részaránya az alkal­mazott teofillin 2—20%-a között változhat. Az előnyös tartomány 5—10%. Különösen alkalmas polimerek a cellulózéter, cellulóz­­észter, poli (vini 1-klorid ), pol ivinila 1 kohol és akrilsav-polimerek. 2 A mátrixpellet bevonása 6 2 1 Kiindulási anyagok 1,5 kg-os sarzshoz a) teofillin-mátrixpellet 1417,50 g b) cellulóz-acetobutirát CAB 381—05 37,50 g c) tejcukor mikronizált 41,25 g d) dietil-ftalát 3,75 g e) aceton 350 ml f) izopropanol 350 ml 2.2 Kivitel b)-t e)-ben oldjuk. c)-t körülbelül 3 per­­cig egy fluidizációs granulátorral (ULTRA­­-TURRAX8 T 45 típus) f)-ben szuszpen­­dáljuk. b) oldatát e)-ben és c) szuszpen­zióját f)-ben keverés közben egyesítjük. Utá­na hozzáadjuk d)-t. Fluidizációs granulátor­­ban (Aeromatic STREA 1) a szuszpenziót a teofillin-mátrixpelletekre szórjuk. A felszó­rási folyamat alatt a szuszpenziót keverjük, hogy a tejcukor ülepedését megakadályozzuk. A szuszpenzió felvitele után a mátrix­­pelleteket kb. 30 percen át 60°C hozzáveze­tett levegőhőmérsékleten szárítjuk. 2.3 A bevont mátrixpelletek kioldási viselke­dése Három különböző A, B és C adag kiol­dási viselkedését USP XX szerinti Paddle­­-Wodell-ben 100 fordulat/perccel pH=7,4-en (puffer) vizsgáljuk: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents