193334. lajstromszámú szabadalom • Eljárás járható vagy mászható, zárt szelvényű térszín alatti vonalas építmények különösen szennyvízcsatornák felújítására, valamint müanyagelem-készlet az eljárás foganatosításához
193334 kát azok végeit kívülről tömítetten körülvevő, összefogó és merevítő, több részből összeszerelt műanyag karmantyúk segítségével kapcsoljuk össze egymással. Célszerű, ha a hornyos-bordás kapcsolatokat oly módon alakítjuk ki, hogy az illeszkedő elemrészek közé tömítőanyagot, célszerűen poliészteralapú műgyantakittet juttatunk, de erre nincs feltétlenül szükség, a szomszédos elemek hosszirányú kapcsolatai egyszerű egymásba illesztéssel is kialakíthatók. Egy további találmányi ismérv szerint a csőszakaszok és karmantyúk készítéséhez üvegszálas poliészterelemeket használunk. Ez az anyag a mindenkori igényeknek megfelelően statikailag jól méretezhető, az anyag korróziós hatásoknak ellenáll, és nagy szilárdsága miatt viszonylag kis falvastagságú, könnyű elemekből nagy szilárdságú belső cső szerelhető össze. Az eljárás egy foganatosítási módja szerint a belső csőszakaszokat és a karmantyúkat meglevő csatorna aknáin keresztül a csatornába juttatható méretű cső-, illetve karmantyúelemek felhasználásával építjük meg. Ez az intézkedés szükségtelenné teszi indítóárkok nyitását, ezért a forgalmat a találmány szerinti módon végzett munka nem zavarja. Egyszerűsíti a munkavégzést az az intézkedés is, amely szerint a műanyag cső- és karmantyúelemeket a meglevő vonalas építmény, pl. csatorna belsejében meneszthető szállítóeszköz, pl. kerekeken gördíthető kocsi segítségével mozgatjuk (továbbítjuk). Bár — amint fent említettük — a csőelemek egyszerűen egymásba illesztve is betölthetik funkciójukat, általában a műanyag csőelemek között vízzáró és együttdolgozó hornyos-bordás kapcsolatokat alakítunk ki, és önhordó belső cső-szakaszokat építünk. A belső cső vízzárása válik kedvezőbbé, ha a szomszédos belső csőszakaszok és a karmantyú között rugalmas anyagból, célszerűen lágygumiból készült, előnyösen a karmantyúelemek hosszanti hornyaiba illeszkedő tömítőgyűrűket iktatunk be. Különösen tojás-, illetve körszelvényű szennyvízcsatornák felújításánál előnyös, ha a belső csőszakaszokat olyan íves dongaelemek által alkotott elemkészlet elemeiből állítjuk össze, amely elemkészlet mindkét hoszszanti pereme mentén hornyos kapcsolólécet tartalmazó elemekből, és mindkét hosszanti pereme mentén bordákat tartalmazó elemekből vagy/és egyik hosszanti peremük mentén hornyos kapcsolólécet, a másik hosszanti peremük mentén pedig bordát tartalmazó elemekből áll. Egy másik találmányi ismérv szerint célszerű, ha a szomszédos belső cső-szakaszokat olyan karmantyúk segítségével kapcsoljuk össze egymással, amelyek két íves, keresztmetszetben T-alakú, középen befelé nyúló hosszanti ütköző-támasztóbordával rendel5 kező karmantyú-részből állnak, amelyeket alul és felül — célszerűen — kötőelemes-kapcsolatokkal csatlakoztatunk egymáshoz, és a szomszédos belső cső-szakaszokat homlokoldalaikkal az ütköző-támasztó bordák két ellentétes oldalához illesztjük. A találmány szerinti eljárás egy további előnyös foganatosítási módjára az jellemző, hogy a belső csövet oly módon építjük meg, hogy a felújítandó építményben, például egy csatornában egy vég-karmantyút — tervezett folyásfenék-szintbe állítva — rögzítünk, benne tömítőgyűrűket helyezünk el, és a karmantyú külső és az építmény belső betülete közé tömítést építünk be; a vég-karmantyútól egy csőszakasz hosszánál kisebb távközzel vezetővályút készítünk, és egy második — tömítőgyűrűk nélküli — karmantyút szerelünk össze és rögzítünk helyzetében ideiglenesen a vég-karmantyútól egy csőszakasz-hossznál nagyobb távközzel, célszerűen a vezetővályútól számítva egy csőszakasz-hossznyi távközzel; ezután a csőelemekből összeszerelünk egy zárt szelvényű csőszakaszt; ezt követően a második karmantyúval együtt az elkészült csőszakaszt — például egy behúzótárcsa és ahhoz rögzített kötél segítségével — a szilárdan rögzített vég-karmantyúhoz húzzuk; a második karmantyút a csőszakasz végétől eltávolítjuk, abban a tömítést elhelyezzük, majd a csőszakasz végére illesztjük, és e műveleteket a kívánt hosszúságú belső cső elkészültéig értelemszerűen ismételjük, és legalább egy, előnyösen több, például öt-nyolc csőszakasz elkészülte után hajtjuk végre — önmagában ismert módon — a hátür utószilárduló anyaggal, például cementhabarccsal injektálás útján történő kitöltését. Egy további találmányi ismérv értelmében a hátűr injektálását megelőzően, de a belső cső elkészültét követően a belső cső falában bekötőcsatorna vagy -csatornák betorkollási helyén kivágást készítünk, a betorkollás szelvényét gyűrű alakú, flexibilis zárt gallérral vesszük körül, amelyet utószilárduló anyag bejuttatásával felbővítünk, ezzel a betorkollás körül zárószerkezetet hozunk létre, és az injektálást ezt követően hajtjuk végre. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy bekötőcsatorna vagy -csatornák betorkollásánál e csatorná(k)ban eltávolítható — célszerűen kemény műanyaghabból készült— dugót helyezünk el, ezt követően készítjük el a belső csövet, majd hajtjuk végre a hátűr injektálását, és az injektált kitöltés megszilárdulását követően készítjük el a betorkollási helyen a kivágást, ugyanitt áttörjük a kitöltést, és a dugó eltávolításával a bekötőcsatorna beömlési szelvényét szabaddá tesszük. A találmány tárgyát képező műanyagelem-készletre az jellemző, hogy a felhasználásukkal létesítendő belső cső hosszirányával párhuzamos alkotókkal rendelkező, egy6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
