193310. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és mérőelrendezés léghangátvitel meghatározására
193310 A találmány tárgya eljárás és mérőelrendezés léghangátvitel meghatározására műszaki közegekben, főleg olyan bonyolultabb üreges rendszerekben, amelyek méretei a hallható hangfrekvenciák hullámhosszainak nagyságrendjébe esnek, vagy azt meghaladják, például. erőgépek vagy munkagépek zárt és nyitott térrészeiben. Eljárások és berendezések, amelyek bonyolult műszaki üregrendszerek, például erőgépek, sínjárművek, vagy más, hangforrással rendelkező és kezelőszemélyzetet, vagy utasokat szállító jármüvek, illetve munkagépek léghangátviteli jellemzőinek meghatározására szolgálnak, ismertek. A „Technisches Messen atm" című folyóirat 1978. évi 5. számában, a 191 —192. oldalon például személygépkocsi motorja és az utastér közötti léghangátvitel mérésére vonatkozó megoldást ismertetnek. Ennél a megoldásnál a motortérből zajgenerátor, szűrőégység, teljesítményerősítő és hangszórók révén reprodukálható léghangspektrumot sugároznak, és az utastérben elrendezett mikrofon, erősítő, szűrőegység és szintíró segítségével a mikrofon körzetében érzékelhető léghangszint-spektrumot regisztrálnak. Az eljárás hiányossága, hogy az utastéren belüli léghangszint-változásokról csak viszonylagos információt nyújt, a léghangátviteli függvény abszolút frekvenciamenetének, így az esetleges túl magas hangnyomásszint okainak meghatározására azonban nem alkalmas. Az eljárás további hátránya, hogy a motor eltávolításával és a hangszóró elhelyezésével a motortér térakusztikai jellemzői megváltoznak. A DE 27 20 605, DE 28 15 368 és a DE 32 37 262 számú közrebocsátási iratokban ismertetett megoldások a motor- és utastér közötti léghangátvitel mérése során felhasznált hangszórók hangnyomásszint-frekvenciamenetének kiegyenlítésére szolgálnak, vagyis az alkalmazott hangszórójel konstans értékre történő szabályozására irányulnak. A szabályozás a hangszóró membránjával összekapcsolt különböző mérőérzékelők, kapacitív és optoelektronikai átalakítóelemek és Hali-elem révén történik. Hangszórók hangnyomásszintjének szabályozására vonatkozó speciális megoldást ismertet a DE 27 28 866 számú közzétételi irat, amely szerint a hangszóró mesterséges szájban van elrendezve, amely távbeszélőmikrofonok vizsgálatára szolgál. A szabályozás céljára a mesterséges szájban külön mérőmikrofon van elhelyezve. Ez utóbbi eljárások közös hiányossága, hogy egyetlen hangforrás hangnyomásszintjének szabályozására vonatkoznak, nem alkalmasak azonban egy zárt térrészben elrendezett hangszórókombináció hangteljesítményszintjének szabályozására. A technika állásához tartozik továbbá a BIN 52 210, illetőleg a TGL 10 687 számú ki adványokban ismertetett, egyenes falelemek 2 1 léghangtompításanak meghatározására szolgáló épületakusztikai mérőhely is, amely például a DE 26 20 327 számú közrebocsátási irat szerint, programvezérlőkapcsolás és számítógép segítségével teljesen automatizált mérőhellyé bővíthető. Az épületakusztikai mérőhely módosítására vonatkozik az úgynevezett „Ingolstadtj eljárás", amelyet az „Automobiltechnische Zeitschrift 76" 1974. évi évfolyamának 10. számában a 322—327. oldalakon ismertetnek. Az eljárás révén a teljes karosszéria-válaszfal léghangcsillapítása határozható meg. A léghangcsillapítás mérésére szolgáló eljárások üreges térszerkezetek léghangátviteli függvényének meghatározására nem alkalmasak, mivel az adó- és vevőtérrészek térakusztikai jellemzőit figyelmen kívül hagyják. A gépakusztika területén speciális átviteli jellemzők leírására ismert továbbá vonatkoztatott szintértékek alkalmazása. Az ilyen megoldásoknál eltérő mennyiségekből szintkülönbségi értékeket képeznek. Ilyen eljárásra mutat példát az NDK Munkavédelmi Központi Intézetének a Munka- és Bérügyi Államtitkárság részére készített 776 számú beszámolója (Drezda 1977, 55. oldal), ahol erőre vonatkoztatott hangteljesítményszinteket adnak meg. A különbségi értékeket a hangteljesítményszintekből és az őket kiváltó erőértékekből képezik. Ez a mennyiség üregrendszeren belüli léghangátviteli függvény leírására nem alkalmas. A találmánnyal célunk gépjárművek és munkagépek üregrendszerén belüli léghangátvitel pontos meghatározása révén a vizsgált eszközre megállapított előírások anyagtakarékossági szempontból optimális konstruktív felépítéssel történő teljesítésének elősegítése, ezáltal a környezetvédelmi törekvések támogatása és a kezelőszemélyzet, illetve az utasok munka- és életkörülményeinek javítása. A találmánnyal megoldandó feladat tehát a vizsgált üreges rendszeren belüli léghangátvftel frekvenciamenetének pontos meghatározására alkalmas eljárás és mérőelrendezés kifejlesztése. Olyan megoldásra törekszünk, amelynek révén a mérendő frekvenciamenet egyetlen mérőhellyel az üreges rendszer valamennyi lényeges akusztikai jellemzőjét mint egészet jellemzi. A kitűzött feladatot azáltal oldottuk meg, hogy a vizsgált eszköz valódi zajforrásának helyén elrendezett ismert hangteljesítménykarakterisztikájú helyettesítő hangforrás által mérőjelet bocsátunk ki, amelynek frekvenciáját folyamatosan változtatjuk, és ezzel egyidejűleg kiválasztott mérőpontban a hangnyomásszintet folyamatosan mérjük. A találmány lényege, hogy a valódi zajforrás által kibocsátott zajt szimuláló mérőjelként a helyettesítő hangforrás és a vele vezérlő jelkapcsolatban lévő jelgenerátor segítségével folyamatosan áthangolt frekvenciájú szinuszjelet vagy folyamatosan áthangolt középfrekvenciájú keskenysávú zajt állítunk elő, amelynek is-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
