193296. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olajjal szennyezett hulladékok, igy olajos iszapok környezetkárosító hatásának megszüntetésére
193296 A találmány tárgya, eljárás olajjal szenynyezett hulladékok (iszapok) környezetre veszélyes jellegének megszüntetésére. Ismeretes, hogy az olajjal szennyezett hulladékok (iszapok) rendkívül veszélyesek az élővilágra. Emberi, állati, növényi környezetbe kerülve mérgező, pusztító hatást fejtenek ki. A mérgező hatás megszüntetése különleges, költséges és hosszan tartó eljárásokat igényel. A probléma megoldására többféle eljárás ismeretes. E.O. BENNET által ismertetett eljárás szerint az olajos hulladékoknak fehérjévé történő, jó hatásfokú átalakítása néhány napon belül lehetséges, mikroorganizmusok által történő lebontás útján. Az eljárás hátránya, hogy a bontást végző baktérium kultúrák működési feltételeinek és szaporodásuknak biztosítása gondos laboratóriumi felügyeletet igényel. Sikeres kísérleteket folytattak olajtartalmú hulladékoknak vízszennyezést nem okozó, a növények szempontjából semleges anyaggá történő átalakítására. Az eljárás lényege az, hogy az olajos hulladékot háztartási szeméttel keverik össze, majd aerob feltételek mellett, nem irányított komposztálással a hulladék olajat lebontják, ártalmatlanítják. Az eljárás hátránya, hogy az olajos hulladék ártalmatlanításához hosszú idő, tehát nagy tárolási térfogat szükséges. Másik hátrányos tulajdonsága, hogy csak teljesen víztelenített hulladék kezelése lehetséges. Az olajos iszapokkal együtt keletkező erősen olajos szennyvíz sorsa ismeretlen. A skandináv PAJAB módszer lényege, hogy az alumínium-hidroxid által adszorbeált olajat egy szigetelt árokban vagy veremben helyezik el, komposzt anyagként eleven iszapot és különféle vegyszereket terítenek rá, majd egy olyan réteggel fedik le, mely olyan ritka földfém-sókat tartalmaz, melyek a mikrobiológiai lebontást elősegítik. A lefedett árokban vagy veremben kedvező körülmények között a komposztálás 1-1,5 év alatt lejátszódik, a keletkezett anyag talajjavító adalékanyagként felhasználható. Az eljárás hátránya, hogy a komposztáláshoz a kommunális szennyvíztelepeknél használatos eleven iszap szükséges, igen nagy mennyiségben. Ebből az anyagból azonban az adott helyen nincs mindig elegendő. A komposztálódás igen hosszú időt és ennek megfelelően igen nagy térfogatot igényel. Az általánosan ismert gyakorlat szerint, az olajos szennyvizek tisztításánál az olajos homokot az olajos víztől előbb — általában gravitációs módszerekkel — elválasztják, majd az olajos szennyvíz kémhatását úgy állítják be, hogy az elérje a folyamat végén a pH 8-9 értéket. A szennyvízhez oldat formájában pehelyképző fémsókat, célszerűen alumínium-szulfátot és/vagy vas-szulfátot és/vagy vas-kloridot adagolnak, majd a mikropelyhek megjelenése után a pelyhesedést elősegítő, erősítő anionos polimert adagolnak. Az eljárás eredményeként megfelelő tisztaságú víz és ülepített olajos iszap keletkezik. Az eljárás 1 hátránya, hogy az ülepítő medencéből vagy aknából eltávolított olajos iszap a környezetre továbbra is veszélyes, az iszap káros tulajdonságai csak az előzőekben ismertetett eljárások valamelyikével szüntethetők meg. Az olajos szennyvizek kezelésére alkalmas eljárást ismertet a 2 021 006 ljsz-ú NSZK-beli szabadalmi leírás, mely szerint levegő befúvás mellett mészhidrát és poli/akril-amid/ bekeveréssel az olajfázist a víztől flotálással elválasztják. Az eljárás hátránya, hogy a kezelés előtt a homokot a víztől el kell választani, így megmarad az olajos iszap környezetre veszélyes jellege. A városi szennyvíz iszap kezelésére mutat be eljárást a 4 028 238 ljsz-ü Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás. Eszerint mésztejjel állítják be a folyadék pH-ját 8-9 közötti értékre, majd alumínium-szulfát adagolással kezelik az iszapot. Ez az eljárás olajos iszapok ártalmatlanítására nem alkalmas, mivel az olaj megkötését az iszap felületen így nem lehet biztosítani. Biológiai szennyvíz iszapok kezelésére ismertet eljárást az 1 445 218 ljsz-ú angol szabadalmi leírás, mely szerint mésztejjel lúgos pH-t állítanak be és választják el a víz és iszap fázist. Flokkuláló szerként kationos polimert alkalmaznak. Az eljárás olajos iszap kezelésére nem alkalmazható, mert nem biztosítja az olaj stabil kötődését az iszap felszínén. Az olajos szennyvizek olajtartalmának eltávolítására azonban számos eljárás ismeretes. A I 517 628. ljsz-ú NSZK-beli szabadalmi leírás szerint vizekhez az olajszenynyezés eltávolítására szénport és alumínium-szulfátot adagolnak. Keverés és ülepítés után a szénport elválasztják és elégetik. A 2 951 776. ljsz-ú NSZK-beli szabadalmi leírás szerint olajos szennyvizeknél olajeltávolító adszorbensként pórusos Al203-at és Si02-t tartalmazó anyagot használnak. A 77 126 060. ljsz-ú japán közrebocsátási irat szerint vas-oxid, alumínium-oxid és cellulóz keverékéből olyan adszorbenst alakítanak ki mely alkalmas vizek olajtartalmának eltávolítására. A 171 283. ljsz-ú magyar szabada mi leírás szerint olaj-víz emulzióból az olajat elektrofilter hamuval távolítják el. Az előzőekben felsorolt eljárások közös hátránya, hogy a szennyvíz olajtartalmának eltávolítására alkalmasak .ugyan, de a kezelés folytán olajos iszap is keletkezik, amely veszélyes a környezetre. Azt találtuk, hogy olajos hulladékok, így olajos iszapok, környezetet szennyező hatását úgy tudjuk megszüntetni, ha a kezelendő, legfeljebb 0,5-15 tömeg% olaj tartalmú, iszapot első lépésben vízzel vagy legfeljebb 0,5 tömeg% olajat tartalmazó szennyvízzel hígítunk, majd ezután a felhígított iszapot szervetlen és szerves — éspedig polimer —flokkulánsok egymást követő adagolásával kezeljük — miközben az elegy pH-ját 6,8-8 közötti értéken tartjuk. Különösen kedvező eredményt tudunk elérni, ha polimer flokku ánsként nem egy, ha2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
